Borderline?

2017.11.08. 10:52

Sziasztok.

Kérdésem az lenne akit diagnosztizáltak ezzel a személyiség zavarral,hogyan jutottatok szakemberhez?

Magatok ismertétek fel hogy valami nem oké?Milyen a párkapcsolatotok?

#25641 marcsikacicuska hozzászólása: 2017.11.11. 21:36

Köszi idcat. Számomra azért nem teljesen egyértelmű,a párodnak is van problémája?Nekem az exemnek voltak fura dolgai.Neki a hangulat ingadozásai a gyerekes viselkedése ez az eltolt magától máskor meg szeretett nagyon.Volt hogy minden oké volt köztünk akkor elkezdett neten ismerkedni.Össze is jött valakivel, szakítottunk visszajött.Félévig bírta, elment még akkor is hívott írt mintha együtt lennénk.Nagyon hosszú lenne felsorolni miket tett amit az átlag ember nem tesz.Tíz hónap után megint visszajött kértem menjen orvoshoz,megígérte nem ment.Újra kezdődött minden a munkahelyi rosszullét a depressziós időszak stb…Annyit tudok az anyukája sosem szerette ,rossz gyerekkora volt ismerem a családját.Nem vagyunk együtt nincs már úgymond közöm hozzá van új párja ,szünet nem volt kettőnk közt.Nem figyelem mi van vele (fájna látni ha mással boldog).Csak talán ha időben kapott (kért)volna segítséget másként alakulna az élete.

idcat
#25643 idcat hozzászólása: 2017.11.12. 17:15

A párom mentálisan egészséges. Egy kicsit nehéz természetű, ahogy mindenki a családjában. Ha nem örökölte, akkor tanulta, de ez sosem akadályozta őt semmilyen módon. Vannak kapcsolatai, munkahelye, ahol jól teljesít, hobbijai. Meg tud állni a saját lábán és nincs porblémája a beilleszkedéssel. Bár voltak depressziós időszakai, és amikor kiderültek a betegségeim nagyon rosszul kezelte, de ez még nem súlyos probléma. Én egyébként is mindenkiből kihozom a legrosszabbat. :(
Neked a párod borderlineos? A másik (az egészséges fél) szemszögéből mindig nehezen látom a dolgot, pedig próbálom. Próbálom elhinni amikor azt mondják, hogy nem szerevezkednek ellenem, nem akarnak bántani, nem fognak elhagyni, megcsalni. De annyiszor megtörtént már ez velem, hogyan higgyem el? Néha úgy érzem, hogy ha valaki beszél, akkor hazudik. Tudom, mindkettő félnek nehéz ez. Egy egészséges ember nem fél ilyen módon és fel nem tudja fogni, mit cisnált rosszul, amikor kihozza egy borderlineosból a védekező énjét.

Az a segítség sokkal-sokkal hamarabb kellett volna a párodnak. Akkor, amikor gyerekkorában kihasználták, megalázták, bántalmazták, elhanyagolták. Az ilyen “érvénytelenítő környezet”, meg az anyához való ambivalens vagy dezorganizált kötődés (tehát amikor, teljesen kiszámíthatatlan vagy bántalmazó az anya nagyon kicsi korban) okozza a betegséget. Ha folyamatosan azt tapasztalja valaki a világról, hogy bántja őt, ráadásul semmi önbizalma nincs, akkor a személyisége teljesen keresztbetörök, megáll a fejlődésben. Akkor alakulhatott volna másként az élete, ha szerették volna, és meg tudja tapasztalni, hogy ez az érzés létezik és jó.

#25646 marcsikacicuska hozzászólása: 2017.11.12. 17:56

A volt párom, persze jogos gyerekkorban kellett volna figyelni.Én csak sajnálom hogy nem tehettem érte többet.Sokáig azt hittem link alak,de nem, aranyos, tud szeretni odaadó csak ha bekattan…Annyiszor visszajött már hozzám, valamit csak jelentek neki.Úgy érzem ezúttal végleg elveszítettem .Próbálom elengedni.

#25633 marcsikacicuska hozzászólása: 2017.11.10. 18:38

Köszönöm a választ.
Azért az érdekelne mik azok a csúnya dolgok amik történtek.Ahogy az is miként tudtál a pároddal együtt maradni.

idcat
#25639 idcat hozzászólása: 2017.11.11. 14:51

Csúnya dolgok? Hát pl. ahogy összejöttünk, csak partnert keresett (lehet gondolni mihez), engem meg kényszerítettek arra, hogy belemenjek a játékba…
Aztán amikor kiderült, hogy vagdosom magam teljesen kiakadt és kaptam tőle néhány büdös pofont, “ha már azt szeretem, hogy fáj”…. egy időben az ilyen pofon, lökdösés gyakori volt, mert nem tudta hogy kezelje azt, hogy félek, pánikolok, szorongok, nem szólalok meg közösségben stb. De volt, hogy én is nekimentem (erről onnét tudok, hogy később elmondta vagy elmondták, ezért az okát nem tudom megmondani). De ott van mind e mellett a rengeteg sírva békülés, mély beszélgetés, és a titkaink amit elmondtunk egymásnak. És ő volt az első, akinek beszéltem a bizonyos emberről, aki “kényszertett”, manipulált, bántalmazott.
Hogy még mindig együtt vagyunk, az nem csak rajtam múlt. Sokszor megpróbáltam “ellökni”, elköltöztem tőle, szakítottunk többször. Ő sosem küldött el, mindig visszavárt, vagy utánam jött és leültünk megbeszléni a dolgokat. Rengeteg közös témánk van, hasonlóan képzeljük el az életünket. Amikor összeköltöztünk és elkezdtünk berendezkedni, bútorokat vásárolni, akkor szinte végig nevettünk, mert pont ugyanaz a stílus, ugyanazok a bútorok tetszettek meg. És rengeteg közös hobbink van. Amire meg nincs pénzünk hobbi, annak meg együtt járunk, olvasgatunk utána (pl. repülőzés :) )
Jelenleg is vannak problémáink, ha nincs velem, akkor rettegek, félek, pánikolok, biztos vagyok abban, hogy megint megcsal (a kapcsolatunk elején, más lányokkal is kavart, nyilván), és nem igazán tudja mikor hol vannak a határok, neki úgy minden természetes, sose veszi fel, ha megbánt valakit, úgyhogy gyakran kihúzza másoknál a gyufát, vagy leéget engem mások előtt. Nem a klasszikus féltékenységről van szó, sosem néznék bele privát levelébe vagy a telójába, csak egyszerűen állandóan félek, sírok vagy vagdosom magam, és próbálom eltitkolni az egészet, aztán néha meg “kirobban belőlem”.

idcat
#25632 idcat hozzászólása: 2017.11.10. 18:09

Nagyon súlyos szorongásom volt, ezért kerestem segítséget. Előtte már jártam gyermekpszichológusnál, ahová háziorvos utalt bulímiás tünetekkel. Emiatt döntöttem úgy 19 évesen, hogy gyermekpszichológust keressek fel a szorongásommal, de visszautasítottak természetesen és felnőtt pszichiáterhez irányítottak. :)

Azt felismertem, hogy valami nem oké, de nem gyanakodtam borderlinera. Amikor megkaptam a diagnózisomat, nem hittem el, így még 2 másik orvossal ellenőriztettem mielőtt elkezdtem a terápiát.

Egy lassan 9 éves párkapcsolatom van, 3 éve élünk együtt, az előtt pedig minden nap találkoztunk. Azért nem idilli a dolog, sok csúnya dolog történt közöttünk, de a kappcsolatunk átvészelte. Egyébként nekem más kapcsolatom nincs is, boldog vagyok, ha kimondhatom valakinek: “szia”. Neten szoktam beszélgetni, itt valahogy jobban elnézik az identitásváltásaimat. És a képzeletbeli barátimmal, ha meglátogatnak. Szükségem lenne kapcsolatokra, de értéktelennek érzem magam hozzá. Úgyis az lenne a vége, hogy belémrúgnak. Én egyszerűen ezt hozom ki az emberekből. :)

EN-ek
#25634 EN-ek hozzászólása: 2017.11.10. 19:31

télle?:O nemmondod…

“HA n meggy, ne erőltesd! simáncsak rugd FEL a geccbe! arra való!”

EN-ek
#25635 EN-ek hozzászólása: 2017.11.10. 21:26

Yájj, ezt ki NE haggyammá… annyira tecc, h uszáj vok mutatni minden ÉRTELMES népnek! :) (magam SE tuttam vona jobbat csinni!:)

https://www.youtube.com/watch?v=GtUrHHqy13g

idcat
#25638 idcat hozzászólása: 2017.11.11. 14:20

Jesszum :D kár erre pazarolni a kreativitást, nemhogy valami értelmes dologgal ütné el az idejét. :)))

EN-ek
#25640 EN-ek hozzászólása: 2017.11.11. 17:50

n kár! illetve sajn kár, DE akk is csinálni kell vkinek, mer HA mki kussol minta NYULL (v mint a ti) akk sohaa b. életbe n lesz eb bea feka országba ojan mint: Rend, Igazság, se Tisztesség!!! :( (asztat pd n bírná Lviselni a ÉN finom és nemes lelkülete!):

am vammég bőven:) pl. Molnár F. Árpi (1ik kedvence) reMEKK videjójit is tom ajánlani hihi! https://www.youtube.com/watch?v=PmLkGn6lALw :D

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close