Nem akarok teher lenni

2017.11.20. 13:33

Sziasztok!

30 éves vagyok. Kb. 17 éve van egy ritka betegségem, ami a mozgásomra, a beszédemre és így mindenre hatással van. Mára már odáig jutottam, hogy csak kerekes székkel tudok kimozdulni. Van egy nagyszerű párom, már több mint 10 éve. Nagyon bánt, hogy miattam nem tudja élni az életét. Nagyon – nagyon szeretem, mindennél jobban. Ő a legjobb barátom egyben, minden gondom-bajom, örömöm vele osztom meg. Idén ültem bele a székbe, hogy együtt néha el tudjunk menni helyekre. Voltunk is azóta elég sok helyen. És tényleg nagyon édes, iszonyat jól kezeli a helyzetet. Viszont az utóbb időben észrevettem, hogy elege lett a dologból, és én ezt meg is értem, mert nekem is rohadtul elegem van belőle. Ez a szarság elvette az életemet és az övét is. És ez az, ami borzasztóan zavar, nagyon nehéz, mert tényleg bármit megtennék érte és igazából a betegség ellenére nagyon jól elvagyunk. Tényleg példát vehetnek rólunk sokan. Na, persze csak azt látják, hogy “így is” velem van, és hogy ez mekkora áldozat. Meg is mondják a szemembe, azt hiszik, ez nem bánt. Szóval pont annak okozok fájdalmat és pont azt bántom, aki a világot jelenti nekem. Borzasztóan el vagyok keseredve és nem akarok teher lenni. Ez nem élet. Már régen nem… A családomat is tönkre teszem, mert a tehetetlenség miatt forr bennem a düh, és sokszor minden ok nélkül kiakadok, indulatos vagyok és elvárnám tőlük, hogy megértsék, hogy miért, pedig nem kellene. Már régen ezt érzem, próbálom elhallgattatni a “kis hangot” a fejemben, de teljesen nem sikerül. Időről időre feljön újra és ilyenkor a módszereken gondolkodom. Ugyanakkor meg tudom azt, hogy ezzel rohadt nagy fájdalmat okoznék, főleg a páromnak. Segítsetek nekem, kérlek

#25684 idcat hozzászólása: 2017.11.23. 15:03

A helyedben felkeresnék egy pszichológust vagy pszichiátert, aki egy kis lelket öntene belém, vagy felírna kedélyjavítót.
Biztos ismered, de a legnagyobb inspiráció Nick Vujicic, akinek se keze, se lába, de mégis boldog, teljes életet él. Van felesége, gyermeke, hobbijai. Nem könnyű tolószékbe kényszerülni, már, hogy lenne könnyű!? De a boldogtalansággal, dühkitörésekkel valóban élhetetlen az élet. Ezen viszont LEHET változtatni, rengeteg bátorító beszélgetéssel és gyógyszerekkel. Kérlek ne dobd el magadtól az életedet, mert a fizikális állapotodtól teljes mértékben független az, hogy mennyire értékes vagy emberileg, és mennyi szépség van benned, amivel másoknak adhatsz!
Hidd el, az a teher, amekkorát a kerekesszék jelent, eltörpül az emberi élet értéke mellett.

#25688 Elkeseredett lany hozzászólása: 2017.11.24. 12:55

Nagyon szépen köszönöm, hogy reagáltál. Nagyon jolesnek a szavaid. Igen, ismerem én is az illetőt. Tényleg példaértékű, se keze, se lába, mégis mennyire tudja élvezni az életet. Beszélgetni szoktam, a párommal. Viszont csak vele tudok erről, a szüleimmel nem lehet, mert hibáztatják magukat, mivel ez genetikai betegség. Így nem szoktam mondani semmit erről. Mégis szokott anyukám sírni éjjelenként. Nem fogok még én is ratenni egy lapáttal. Szakember segítségét kértem régebben, rendszeresen jártam hozzá, de nem érte el a várt hatást. Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy válaszoltál.

#25769 Mango hozzászólása: 2017.12.13. 22:17

Szia!
Nagyon megértelek és együttérzek veled.
Nekem más jellegű problémám van, amit nehezen viselek és nem csak én, a környezetem is.
Én is jártam pszichiáterhez, aki nem ért el nálam semmit, de nem adom fel!
Lehet, hogy csak rossz pszichológust választottál!
Próbálkozz és tarts ki!
Keresd a megoldást!
Sok sikert!!!

#25689 Elkeseredett lany hozzászólása: 2017.11.24. 12:57

Hát hallod,te meg jobban tetted volna, ha meg szólalsz…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close