Az én történetem-HEPA C

Téma címkék:
2018.03.02. 16:30

Az én történetem.

Nem a legelején kezdem, mert ez fontos. Többször, a betegség elején, és nemrégiben is azt kérdezték, hogyan szedtem össze.

Sem akkor nem tudtam a választ, sem ma. Tippem van, de ez édeskevés. Ha drogoztam volna megmondom, ha bármit tudtam volna megmondom, mert én is csak a sötétben tapogatózom.

Egy biztos, fiatal felnőttként mint baka, vért adtam ugye akkor EÜ szabiért. Három nap az három nap, és messze voltam az otthontól. Volt akkor egy ambuláns műtétem is, talán ott volt a bibi, nem tudom.

Egy biztos, miután leszereltem, rá pár hónapra érkezett egy levél abból a kórházból, amihez a véradás tartozott, mert találtak valamit, és vizsgáltassam ki magam. Mivel nem szúrtam magam drogokkal, nem volt olyan jellegű szexuális kapcsolatom sem, nem kaptam transzfúziót és nem érintkeztem semmilyen formában vérrel, így nem tudhatom. Kizárásos alapon csak a vérvétel és talán egy szennyezett tű maradt, de ezzel én már nem akarok foglalkozni, a lényegen nem változat, és bizonyítani sem tudom és nem is akarom, mert ez már nem lényeg.

19 évesen mikor ezt megtudtam, gyerekcipőben járt még az internet, nem voltak erre utaló orvosi oldalak, nem volt wikipedia, egyáltalán a betegségről is alig lehetett tudni valamit. Azt tudtam, hogy baj van. Tudtam, hogy olyan baj van, amit később érzek meg igazán, de a vezérhangya elindult. 1993-ban még csak annyit tudtam, hogy van a HEPA C, és pusztítja a májsejteket. Nem volt alternatíva így megkezdődött a „csodálatos” Interferon+Ribavirin kúra. Már az első napokban sokkolt a hatása, és ez így is maradt. És nem csak a fizikai, hanem a pszichés is, hogy itt vagyok szinte még gyerekként, és szúrnom kell magam.

Kialakult a betegségtudatom.

Padlón voltam ettől, és padlón voltam attól, hogy nem bírom a kezelést, többet voltam táppénzen a kúrától, mint magától a betegségtől. A gyengeségtől járni alig bírtam, fáradt voltam, lázas voltam, frusztrált voltam, szorongtam hosszú heteken át és feladtam.

A kúra felénél bejelentettem, én ezt nem csinálom tovább. Nem örült sem az orvos, sem én, de nem bírtam tovább. Ekkor alakult ki egy világvége hangulat nálam. Nem voltam húsz, és azt éreztem, lassan de biztosan haldoklom, fogalmam nem volt akkoriban ennek a lefolyásáról. Nem érdekelt semmi, ittam is elég alkoholt, úgy voltam, hogy mindegy, már nem számít. Vártam mikor sárgulok be, vártam mikor esek össze, de nem történt egyik sem. Ez felnyitotta a szemem, ha ez nem annyira gyors mint hittem, akkor inkább nem sürgetem.

Ekkor alakult ki a másik, a mai énem. Nem ittam többet, kutattam mindent amit csak lehetett mi jó a májnak. Máriatövis, vitaminok, fekete retek, feketekömény, D vitamin, graepfruit, grántalma, sport, meditáció etc. Mindent kipróbáltam, mindent használtam és nem ittam. 20 éve.

A kezelés után, amit abbahagytam, mindig ott dolgozott bennem a kisördög, hogy még életemben megtalálják a gyógymódot. Én lepődtem meg a legjobban mikor kezdtek megjelenni hírek arról, hogy születőben vannak új készítmények. Először gyanakvó voltam, tudtam, hogy ilyen jellegű gyógyszert még egyszer nem fog nekem kifizetni a TB(Int+Rib.után). Szkeptikus voltam, de kezdtem hallani híreket, hogy kampányolnak, hogy állítólag létezik egy lista, amire fel lehet kerülni. Kissé bátortalanul, hogy nehogy olyan csalódás érjen, mint mikor feladtam, rászántam magam és újra megjelentem ugyanannál a doktornőnél, akinél 25 éve voltam. Egészen megható volt látni, hogy több mint két évtized után is ugyanazért küzd és gyógyít.

27.én megkezdtem Viekirax-EXVIERA kezelést és nem tudok elég hálás lenni sem az orvosomnak, sem azoknak az embereknek, akik kijárták ezt az utat a betegek érdekében, hiszen ezek a gyógyszerek még mindig csillagászati összegbe kerülnek, és az, hogy ezt ennyi rengeteg ember megkaphatta, az nem semmi.

Ezt a kis történetet csupán azért írtam le, hogy sosem szabad feladni semmit, mert nem tudod mit hoz a holnap. Hozhat egy esélyt is, ami az egészséged mellett a személyiségedet is megváltoztatja.

Én 25 évig abban reménykedtem, hogy nem abba halok meg, amit 19éves megkaptam és lásd, megkaptam az esélyt. Türelmes, nyitott, és életigenlő voltam/lettem, igaz ehhez sok mindennek le kellett játszódnia magamban.

Soha ne add fel!

#26352 Kalapos hozzászólása: 2018.03.04. 22:36

Nóra, Oldfiker, klmaan, museto köszönöm mindnyájatoknak a hozzászólásokat.
Tele vagytok élettel és pozitív energiákkal, olyan jó ezt látni! :)

museto
#26351 museto hozzászólása: 2018.03.04. 21:44

Szervusz kedves Kalapos! Azon tényleg nem érdemes agyalni, mikor, hol sikerült szert tennünk a vírusokra, hacsak nincs konkrét “véres” esemény belátható időn belül korábbi életünkben. Az elmúlt évezredben, mikor még fiatalok voltunk, valóban sok alkalom volt a vírus szerzésre. Én pl. egy gyermekkori vérátömlesztésre gyanakszom, de gyermekkoromban jó sok fogászati kezelésen estem át, a katonaság vendég szertetét meg nekem is volt szerencsém élvezni, az injegciókkal, meg a véradásokkal együtt. Emlékszem, a sterilizálás abból állt, hogy a fecskendőket egy kis fémkemencébe tették, aztán vagy sikerült elég ideig, jó nagy hőfokon a kemencében sterilizálni, vagy nem. Egy szó mint száz, sok-sok kanyar után végül Te is révbe értél, megkaptad a csodabogyókat, most már látod az alagút végét. Mert van ám vége, mi már jópáran megtapasztaltuk, igaz valaki kissé “füstös” maradt, dehát majd csak elszáll a füst, és mindneki boldogan, tisztán kezdheti új, vrusmentes életét. Ehhez kívánok Neked is kitartást a kezelés időszakában. Üdv, Museto

#26341 klmaan hozzászólása: 2018.03.04. 02:40

Köszöntelek szeretettel Kalapos!
Most már jó úton és köztünk jó helyen vagy! Itt értjük egymást, minden szót, minden érzést amit a másik megoszt.
Nagyon hasonló élményeim voltak nekem is. Ha írsz a magánomra, elküldök egy-két írást neked.
Hajrá a dögírtásban!
Üdv szeretettel: Klári (dolgozznet@gmail.com)

nora51
#26340 nora51 hozzászólása: 2018.03.04. 02:08

Kedves Kalapos, engem mindig meghat és tiszteletre gerjeszt, ha azt látom, hogy egy ember önmagától meg tud változni jó irányba. Ez óriási erény! Édesanyám mondta mindig: másokat legyőzni könnyű, magunkat a legnehezebb. Ez a mondat vezetett el engem arra, hogy külső kényszer nélkül magamtól leszokjak a dohányzásról 2004-ben, 30 évi pöfékelés után. De ennél sokkal nehezebb,és tiszteletreméltóbb az, ha valaki az alkoholnak mond búcsút. Fantasztikus ember vagy, hogy ekkorát fordítottál magadon! Megérdemled a teljes gyógyulást, Oldfikerrel és sok-sok társunkkal együtt!
Hogy mitől kaphattad meg a hepát? Amíg nem voltak eldobható inj.tűk, addig bármely injekciótól, vérvételtől , sőt fogorvosnál is, símán!!!
De már tényleg kár lenne ezen agyalni, mikor a lényeg az, hogy választottál magadnak egy jó utat, az Élet felé.
Szeretettel kíván teljes gyógyulást:
nora51

Oldfiker
#26337 Oldfiker hozzászólása: 2018.03.04. 00:07

Kedves Kalapos!
Hát nagyon zavarba hoztál a fenti soraiddal, ugyanis egy ideje tényleg pozitívan élem az életet, de de ez az életem nagy részében nem így volt, s erre nem vagyok büszke. Talán amikor eldöntöttem, hogy vállalom a műtétet (volt másik alternatíva is), akkor változott meg bennem az élethez való hozzáállásom. Attól kezdve nagyon kezdtem érezni a felém áramló energiákat, s bár közben is történt néhány nagyon nehéz dolog, pl a munkám elvesztése, de akkor már erős voltam, győzni akartam. Nagyon sokat jelentett a családom támogatása, de a külső energiák is csak jöttek… Ma már nem hibáztatom magam a régi énemért, tudom, hogy nincs már annyi hátra, mint amennyi mögöttem van, de akarom és érzem is, hogy még szép dolgok várjanak-várnak rám.
Így látom én a helyzetemet, de nem tagadom, jólesett amit írtál!!!
Én persze úgy látom, nálamnál sokkal nagyszerűbb emberek vannak itt, Veled egyetemben.
Jó éjt kedves Barátom!

Oldfiker
#26332 Oldfiker hozzászólása: 2018.03.03. 09:56

Kedves Kalapos!
Köszönöm, hogy megosztottad a történetedet! Két ugyanolyan történet nincs, de éppen ezért jó olvasni egy másik, hasonló sorsú embertől a közös halmazainkról. Meghatódtam, s ez mindent elmond arról, hogy milyen hatással van rám. A pozitív gondolkozás, a hit, az akarat ereje mind-mind tanulsága a soraidnak. Azt hiszem, hasonló utat járok én is, de nagyon kellenek a megerősítések.
Abban is hiszek, hogy ezzel a kezeléssel (+ én még az új májjal is) olyan lehetőséget kaptunk, amit felelősséggel, önbizalommal, tudatosan kell használnunk a magunk és mások javára.
A nap süssön Rád!

#26333 Kalapos hozzászólása: 2018.03.03. 10:27

Szia Oldfiker!

Megtisztelő, hogy olvasol, hiszen közülünk egyike vagy azoknak, akik az út legnehezebb részét járják. Kezelés, transzplantáció, kezelés… És nem adtad fel, és előre nézel, és erős vagy. Erősebb nálam fényévekkel. Bárki, aki ismer téged büszke lehet rád, mert példamutató és pozitív vagy. Igazán remek ember lehetsz az életben!

Szerintem Rád folyton süt a nap!

#26721 mumus hozzászólása: 2018.05.14. 22:22

Kedvesek! Süssön Rátok is a nap, (nagyon tetszik ez a megfogalmazás Oldfiker), és nagyon köszönöm, hogy vagytok, és a megszólalásaitokkal engem is segítetek, aki rövidesen elkezdem a kezelést. További erőt, derűt és persze egészséget kívánok Nektek!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close