Sziasztok!Végső elkeseredettségben írok ide.3 éve tudatosult bennem a betegségem,vagy állapotom.Azóta mélyrepülésben vagyok.Végig hazudtam az életemet,szerepet játszottam.A szüleimhez sosem kötődtem,meg is volt sz okom.Apám alkoholista volt,anyám meg a külső megfelelésre tanított.Gyorsan férjhez mentem,de nem vtam igazán szerelmes,vagy nem is ismerem ezt az érzést.Amikor megszületett a lányunk ,annak sem tudtam igazán örülni,depressziós és szorongó lettem.Persze nem mondtam el se kinek,mert szégyelltem.9 évig voltunk együtt,voltak kilengéseim éy továbbra sem éreutem az anyaiságot.Új munkahelyre kerülve a főnököm.lett az isten és elvsábítottam.Hirtelen leléptem otthonról.Amit 2 hét után megbántam,de mivel nem volt visszaút öngyilkossági kisérletet tettem.Féltem az elhagyattottságtól,együtt maradtam a mostani férjemmel.Építkeztünk,jól voltam sokáig,persze anyám kritizált folyamatosan.Született egy fiunk,akit imádtam,anyámék nem.3 éve pedig odáig juttatott,hogy mindent mindenkit még a gyerekeimet is leértékeltem.Nincs ami hajt, ürességet,megfelelési kényszert érzek és szorongok ettől.Nem akarok így élni,nem bírom elfogadni magam,csak a gyerek miatt színészkedek,de nincs kedvem élni.Minden reggel úgy kelek,hogy nem bírom,feladom az egészet.Nincs örömöm semmiben.Segítsetek,vagy írjon valaki,aki hasonló helyzetben van!