Kedves Olvasóm!

Ismét itt vagyok és a betegségek csak szaprodtak azóta.Eddig ismert tüdő aszmám, pollen érzékenységem, refluxom, irritabilis bélszindrómám, laktóz érzékenységem, cisztákkal való műtétek is ismerősök nekem. ezeket követte a skozofrénia annak is a paranoid formája, mjad depresszió és egyéb alvászavarok léptek fel. Pszichiátrián hat alkalommal voltam fekvő vendég és most már biztosan tudom, hogy ezek a betegségek megmaradnak nekem, ők az én kíséretem..
De említettem, hogy újabbak társultak hozzájuk. mik is ezek? Alllergiás ekcémáim voltak vissza térően ezért a bőrgyógyász javasolta  a bőr allergiás vizsgálatát, így derült fény a jó kis nikkel II. szulfát, higyany-klorid és higyany-amil-klorid és primin érzékenységemre. mondhatom nagyon örültem innentől tilos ennem a paradicsomot, gombát és még sok dolgot.
a legújabba vizsgálatok szerint a hasnyálmirigyem nem bontja megfelelően a keményítőt, így helyettesítő enzimet kell szednem és kerülni a keményítős zsíros ételeket. Krumpli, rizs kiiktatva és mindez megspékelve egy kis pajzsmirigy alulműködéssel, hogy ne unatkozzak.

Mindezek meghatározzák amindennapokat is, de tapasztalom, hogy családdal minden megy és Isten gondot visel rólam, mert neki fontos vagyok. Tudom, hogy szeret és annak álmában is ád eleget.

Minden betegséggel élőnek üzenem: Kitartás ez csak egy rövid itt lét lesz egy hosszabb is ahol már nincs szenvedés!

Nem is tudom hol is kezdjem! Már nagyon fiatalon elkezdtem a vérnyomásommal küszködni. Aktívan sportoltam és a betegség megjelenése véget vetett a sikeres pályafutásomnak. 25 évesen kezdődött. Mint utóbb kiderült öröklött dologról van szó. S még egy két örökletes dolog az évek során előjött! Diabétesz, érszűkület. Eleinte jól reagáltam a gyógyszeres kezelésekre de ahogy az idő telt úgy lett egyre rosszabb. Az úgynevezett sétálós vérnyomásom volt már akkor is. Mindent tud ma is! 90/60-tól a 220/110-ig! Ezt akár egy órán belül. A felírt gyógyszereimet rendesen szedem nem hagyok ki soha. Már a felső határán vagyok a gyógyszereimnek. Többet nem lehet adni mondják. Eleinte nem voltam túlsúlyos de mostanság folyamatos súlyproblémákkal küszködök. A szemfenék vizsgálatok mutatják az eredményt. A szívem nagyobb kétújnyival. Közben átestem egy stroken is.

Mit teszek a szintentartásért; sótlanul étkezem, nagyon sok zöldségfélét, halat eszek és a vörös húsokat kerülöm, amikor csak tehetem sétálok úgy félórát, órát, járok úszni és vízalatt tornázok, kerülöm a stresszes helyzeteket. Sajnos nagyon jól jelzem a frontok érkezését mert akkor a gyógyszereket mintha nem is szedném megbolondul és napokig fönt van. S mit szedek; Atrombin, Aspirin protekt, Co Aprovel, Ebrantil, Tenaxum, Apadex, Talliton, Eucreas, Glucobay, Atorsi, Aurorix, Milurit, Furon, Káldyum, Nitromint spray és a szememre Aszkorbinsavat. Mostanában életmód váltással szép lassan elkezdett a súlyom csökkenni, nem rohan lefelé de a 134 kilóból szép lassan 128 kiló lett. Nem hirtelen szedtem föl a túlsúlyt így leadni is több időre van szüksé. Most ezen az úton haladok és rendszeresen járok ellenőrzésekre. A legutóbbi felülvizsgálaton mondták nem romlott a szívem és megdícsértek a fogyásért. A kijelölt út a további fogyás és a lehetőségeim mért mozgás növelése. A gyors fogyásoknál, néha akár 15-20 kiló is volt a jojó visszahozta amit leadtam.  Lassan érek messzire és ezt tartom továbbra is magam előtt.

Kedves Mindenki!

Az oldalt olvasva azt látom, hogy az  alternatív medicína segítségét senki nem vette igénybe. Természetgyógyászati tapasztalataim alapján szertném elmondani, hogy a hozzámfordulók szinte mindegyikénél megszűntek az alvásproblémák. Ma már tudjuk, hogy az elektroszmogot és a geopatikus sugárzásokat az épületek szerkezeti elemei nagymértékben tudják befolyásolni. Ezeket a sugárzásokat ma már műszerrel objektív módon lehet mérni. Az említett sugárzások egészségügyi határértékeit szabványok és szakmai ajánlások rögzítik

EN 89/336, EN 500082, EN 550011,

MSZ 16260-86 szabványok és a TCO/MPR építésbiológiai direktíva ajánlása.

Tapasztalataim szerint, ahol megszüntettük a sugárzásokat ott az alvás nem probléma többé. Azt is el kell mondanom, hogy ezek a sugárzások nem feltétlenül egyedüli okai a nemalvásnak, bár én még ilyenel nem találkoztam. Amennyiben bővebb felvilágosításra lenne szüksége, kérem írjon : vizkristaly@gmail.com

Előre is köszönöm megtisztelő bizalmát

Szenyán Zoltán

Sziasztok.Leírtam már egyszer a történetemet nekem is BPPV van. Én az a fajta vagyok aki nem nyugszik bele a dolgokba pláne nem az ilyen "kellemes" helyzetekbe.Kicsit kutakodtam amerikai oldalakon és láttam videókat is. Sajnos tényleg nincs rá semmi olyan megelőzés ami mindenkinek jó lenne, de van egy kis szerkentyű amit DizzyFixnek hívnak. Ez egy műanyag kis labiryntust unánozó baseball sapkára feltehető valami ami az Epley torna közben mutatja,hogy merre mennek a kristályok ha leszakadtak. Ezáltal tudjuk ellenőrizni jól csináljuk-e a tornát és így összetudjuk törni a kristályokat mielött bejutnának az egyensúlyi központba és a szédülést előhoznák. Nemtudom érthetően írtam-e le.

Ha valaki utána szeretne nézni akkor üsse be a Googleba ezt a nevet és megtalálja ott. Én most írtam németbe egy barátomnak nézze meg kapható-e náluk és ha igen mennyiért. Mert persze Magyarországon nincs. És ami még fontos,hogy legalább 45 fokos szögben legyen a párnánk éjszaka és úgy aludjunk így nem tudnak bejutni a számukra oly kedvező központba a kis aranyosak. Nekem már két hónapja volt és bizony néha még mindig megy a fejem és rossz az egész közérzetem tőle. Nemtudom mikor lesz vége de nagyon utálom már. Ez most már életem végéig így lesz? Nektek teljesen elmúlott vagy ti is így jártatok? Van olyan nap amikor kimondottan jól vagyok de van mikor egész nap kilengéseim vannak és nem stabil a járásom sem.

Most elkezdtem B vitamin mixet szedni mert javítja az agy idegsejtjeit is.A Betagent abba hagytam mert úgy levitte az amúgy is alacsony vérnyomásomat,hogy már attól is szédültem.Remélem segíthettem egy kicsit. Sziasztok.Lóci.

Másfél éve terhes lettem. Nagyon boldogok voltunk, mindenki nagyon várta a babát. A párom amikor 7. hónapban voltam elutazott egy kis időre, közben engem 180/120 vérnyomással korházba vittek. Amikor megnézték ultrahanggal a babát a korházban, azt mondták kevés a magzatvíz, a baba kényszertartásban van, egy ideje nem kapott már kellő oxigént és kérdéses, meddig marad egyáltalán életben. Másnapra meghalt bennem. Azt hittem, ez a legszörnyűbb dolog ami történhet, de tévedtem.

Meg is kellett szülni, mert ugye a halott magzatnak ki kell kerülni a szervezetemből. 5 napig volt bennem halottan. 5 napig vajudtam. 5 napig tágitottak, pálcikákat, hormontabletákat tolva belém de számomra a fizikai fájdalmak legje a burokrepesztés volt, mert mindezt alig nyitott 23 hetes méhszálynál csinálták. Azt hittem, ott pusztulok bele. Megszültem. Nem néztem meg. Nem voltam rá képes. Szégyenlem, hogy nem volt erőm hozzá, de tudom, hogy az a kép örökre itt lebegne a szemeim előtt és ezt nem birtam volna, kisfiú volt. Benjaminnak neveztük el. Nem tudom mi fájt jobban, hogy megkínoztak fizikailag a nőgyógyászaton, vagy hogy elvesztettem Benjamint- de ott akkor valami öszetört bennem, máig sem forrt össze.

DE..Most október 8.-án egészséges kislánynak adtam életet akit Yasminnak neveztünk el (azért igy, mert a párom nem magyar). Császár volt, most az ég világon semmit nem éreztem. Az élet talán kompenzálni akarta...

Nem tudom, hogy így születtem e, vagy kora gyerekkoromban történt e esetleg valami, mindnesetre ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindíg volt egy kis beütésem, mellesleg ez nekem is feltűnt, a pszichiáterem szavaival élve, van, volt betegségtudatom. Nem tudom kinek jobb.. aki dilis de nem tudja magáról, vagy aki még tudja is. Már pár éves koromban voltak dührohamaim, rémálmaim, sírógörcseim, szokatlan félelmeim. A legkeményebb menet azért a kamaszkorom volt eddigi életem során. 2 nap alatt kitépkedtem az összes hajamat, azóta, 23 éve parókát hordok. Volt a repertoáromon látványos de csak "" jelzés értékű ér felvagdosás, depresszió, volt hogy az ágyból sem tudtam kikelni. (később sajnos hirtelen felindulásból komolyabban is átvágtam a csuklómat, órákat varrták az idegeket,hogy tudjam még mozgatni. Majdnem elvéreztem -egy trombózis miatt véralvadásgátlót szedtem amikor felvágtam..)- ez egyébként 3 éve volt, az ok- azt gondoltam, megcsalt a párom.

Nálam pedig csak két szín van ám, a rózsaszín és a fekete.Vagy minden happy vagy nincs értelme élni. Sajnos köztes érzelmekre nem vagyok képes. E között a két szín között vergődöm nap mint nap, hol szépnek látom a világot és  egy zen szerzetes nyugalmával csinálom a dolgaim, hol mindent dobni akarok egy pillanat alatt és minden alatt MINDEN-t értek. Az egész életet, sajnos. Magamon kívül azomban másnak soha nem tudnék ártani. Ez azért megnyugtat. Magamnak viszont sokat ártottam már. Sokszor összevagdostam magam, a hajamat a mai napig napi rendszerességgel kitépkedem. Az,hogy szándékosan nem ártanék másoknak persze nem azt jelenti, hogy nem tudok tönkretenni embereket magam körül a labilis lelki állapotaimmal, kiborulásaimmal vagy épp a ragaszkodásommal.

Van néhány story-m amit majd szeretnék megosztani.. mint pl, hogy kerültem ki vonattal törökországba egy faluba, egy laktanya mellé és éltem ott évekig egy török katonát szeretve aki menekült előlem, vagy..hogyan lett a férjem egy Iraki rendőr,..vagy hogyan gyalogoltam haza szerbiából..vagy..hogyan akartam eladni a fél vesém, hogy lakást béreljek belőle törökországban..( egy kis izenlitő). A poén az, hogy ezek nem kitalációk sajnos. Ezeket szó szerint és nagyon komolyan megcsináltam, végigéltem-élem.

folyt köv...

12 éve terhességet állapítottak meg nálam, 9 hetes voltam. Elkezdtem vérezgetni, bementem a kórházba ,ahol bent fogtak, hogy elvetéltem.:((( Meg volt a kaparás, másnap a vizites orvos úgy köszönt el, "hogy köszönjük, hogy a vendégünk volt". Ezt azért egy kicsit gúnyosnak éreztem.

Pár nap múlva valami iszonyatos bűz jött belőlem. Mikor mosakodtam éreztem, hogy ott lent van valami aminek nem kéne ott lennie. Az én műtős orvosom szabin volt, így aki rendelt ahhoz mentem. Kijön a nővér, hogy fontos e a bajom, mert nem hozzájuk tartozom. Halkan mondom mi a probléma, erre ő hangosan a többi beteg előtt azt kérdezi tőlem, hogy csak nem dugtam fel valamit magamnak????.... Azt az égést.

Behívtak feküdjek fel a vizsgálóra. Kutakodik az orvos bennem mire kihúz egy kb. 1 méter géztekercset (tampont), amit bent felejtettek. Mosolyogva elnézést kért a nőgyógyász, se fertőtlenítés, se semmi. A nővér is elnézést kért a kinti megjegyzéséért. Azzal érvelt, hogy a nap folyamán 2 idős nő beteg volt. Az egyikbe bele törött a répa, a másiknak meg a spréh kupakja maradt bent.

Ez engem igazából nem vigasztalt, mert a kismamákkal a férjeik is ott ültek kint akik ezt hallották és nagyon ciki volt.

Sziasztok!

Szivesen barangolok ezen a honlapon, mert sokféle betegséggel találkozom, és látom, hogy több ember is szenved különböző betegségekben, és itt valamikor az önmagam betegségével szembesülök, és tapasztalatokat is szerzek. Szeretnék egy pár sort írni a betegségemről. Aktív dolgozó vagyok oktatás területén, csak sajnos állandó szorongásaimmal küszködök, minden új helyzetekben félelmek és erős szorongásaim vannak, hiába szedek rá gyógyszereket, a betegségemre nem minden esetben jó. Próbálom magamban tudatosítani, hogy nem szorongok, de magától nem sikerül. Haragszok is önmagamra, hogy nem igaz, hogy nem tudok ettől a kellemetlen betegségtől megszabadulni. Adjatok tanácsot, ti az én helyzetemben hogyan cselekednétek? Vagy mit javasoltok, hogyan lehetne elérni azt, hogy ne görcsöljek?

Állandó torokfájás és mélyről jövő köhögés  után januárban felkerestem az orr-fül gégész szakrendelést. A doki alaposan megvizsgált és kikérdezett. Megkérdezte tőlem, hogy tudom-e hogy mi a refux betegség. (Bevallom, hogy soha hallottam róla.) Javasolta, hogy menjek el a gasztróenterológiára. Itt januárban megtükröztek és megállapították, hogy refluxom van gyomor és nyombél fekéllyel együtt. Nolpaza 40 mg-os gyógyszert írtak fel 6 hónapra. Semmi felvílágosítást nem kaptam az étkezésre és az életvitelre vonatkozóan. A neten nézegettem meg, hogy mit ehetek és mi nem javasolt. Konroll ídőpontot  nem írtak a leletemre. Tulajdonképpen magamra hagytak. A házi doki írja a Nolpazát, amikor kérem. Javulás annyi, hogy a torkom nem ég, nem fáj. A gyomról jól felpuffad, az emésztésem meggyorsult. Néha betegebbnek érzem magam, mint amikor elmentem a fülészetre. Életvitelemet megváltoztattam. Nem kávézom, nem dohányzom. Inni soha nem ittam.  Olvastam, hogy a PPI-k felgyorsítják a csontrikulás esélyét, mert a calcium nem tud  felszívódni. Nolpazza  nélkül próbálkozom pár napig, de újra be kell vennem, mert a torkom ismét kaparni kezd.Mit tegyek? Honnan tudhatnám, hogy a fekélyem egyáltalán elmúlt -e? Nem szeretnék még egy tükrőzést, mert különben is csak a tényt mondják, de hogy mit tegyek azt nem igazán.

Nekem jobbról-balra jön hirtelen a forgószédülés.Kb.2 éve történt,hogy este lent voltam az utcán és hirtelen a lakótelep beforgott körülöttem,mintha centrifugába ültem volna.Egy padhoz oda tántorogtam mint aki bevan piálva.Nagyon megijedtem és elkapott a halálfélelem,nem tudtam mi történik velem.

Nem régóta van internetünk és most jutott ezembe megnézni a betegségemet.

Én még 2000-ben kaptam 1 szédüléses rohamot de ez 1 órás volt, amig ki nem jött a mentő és nem kaptam nyugtatókat. Olyan hirtelen jött, egyszercsak sárga karikák kezdtek ugrálni a szemem előtt egyre több és több végül nem láttam semmit, négykézláb csúsztam át az ágyra és megindult a lámpa, a bútorok minden forgott balról jobbra mintha egy körhintán ülnék csak épp nem tudok leszállni! Közben 5 percenként öklendeztem mert nem volt mit hánynom. Azt hittem ott halok meg. Jó hogy ott volt a volt férjem aki kihivta a mentőket. 1 hétig kórházban feküldtem, notropilt, infúziókat kaptam, CT-t csináltak stb. 1 hét után tudtam felkelni szédelegve, de itthon még 2 hétig feküdtem. Mikor először lementem a sarki közértbe olyan kacsázva mentem mint aki részeg. Notropilt szedtem, de kiderült hogy nem elég ideig és mennyiségben. 1 hónap is eltelt mire Szirmai doktornőhöz betudtam menni egyensúlyvizsgálatra. Egyensúlyideggyulladást állapitottak meg.

Dolgozni egyáltalán nem tudtam. Sokat feküdtem, mert délutánra estére már mindig szédültem -Ez igy ment évekig, ha front volt, ha fáradt voltam, ha nem aludtam ki magam, ha ideges voltam, vagy menstruációkor rögtön kezdödött a szédülés. Bár enyhébb formában és nem forgó jelleggel.

Félig meddig leszázalékoltak pár évre. Fele annyit birtam fizikailag és szellemileg is mint azelőtt. Az életem 5 évre tönkre tette ez a súlyos betegség. Massziv pánikbetegséget kaptam mert ha kezdődőtt rögtön féltem hogy jön a roham, azért antidepresszánsokat és nyugtatókat szedtem és ma is csak kevesebbet. Közben strummával is műtöttek és pokolian féltem az altatástól a szédüléses betegségem miatt. A nyáron megint elkezdtem szédülni fejmozgatáskor, nagyon megijedtem, mert nem tudtam az okát. DE valószinűleg huzatot kapott a fülem és egy picit begyulladt ez okozhatta, de 2 nap után elmúlt. Néha olyat érzek fekvés közben mint egy hirtelen zuhanás szerü szédülés de csak 1 másodpercre de heves szivdobogás is kiséri nagyon ijesztő, nem tudom mi lehet. Betasercet és frontint, ataraxot szedtem évekig. Egy pszihiáter felirt egy rexetin nevü antidepresszáns amitől szinte teljesen jól lettem és nem szédültem, valószinűleg a későbbi szédülések már a depressziótol vagyis a pánikbetegségtől alakultak ki. Szóval ez egy nagyon rossz és komoly betegség nehéz belőle kigyógyulni, mert mikor már azt hittem teljesen jól vagyok, újra jött és soha nem lehetett tudni mikor és mitől. Kb. szerintem a pánikbetegség sem gyógyitható teljesen, mert ha nincs olyan esemény teljesen tünetmentes az ember (és igy azt hiszi meggyógyult) de egy váratlan élethelyzet, rossz esemény ismét kihozhatja. Én évekig jártam az orvosokat, azért irom hogy ne törödjenek bele az ártalmatlan betegség jelzőbe mert az orvosok sokszor elbagatellizálják, elvégre nem ők szenvednek.

Eddig 3-szor kapott görcsöt a kezem.

1. Csípő műtétem volt, gerincbe kaptam érzéstelenítőt gondolom lidocaint. Alig kezdtek neki a műtétnek, nagyon fájadalmasan begörcsölt a könyököm és mindkét kezemen ai ujjaim kiegyenesedtek és deformáltan álltak. Azt mondtak calciumot kaptam,de már csak az intenzíven ébredtem fel. Az igazi történést nem mondták el.

2. Liftes balesetem volt. Gomba pincében dolgoztam. A rekeszeket 1 beton aknába vittük le, aminek nem volt oldala csak zárt szelvény keret. Áramkimaradás volt, megállt a lift. Én neki támaszkodtam a falnak ,a lift közbe kb. 1 métert megzuhant és megint megállt. Ez elég volt ahhoz, hogy az egész alkarom ode szorítsa a kezem a betonhoz. Lezúzta a böröm rendesen, ideg és izom sérülésem lett. Pajszerral feszítették ki a beszorult karom. Sebészetre vittek gyorsan, felfektettek az asztalra és akkor kezdödött megint az ujjaimba a görcs. Az orvos egy nejlont szorított a számra meg az orromra és kis levegöket kellet vennem, erre lazúlt a görcsös állapot. Napi 6 andaxin és se beszélni, se ülni nem tudtam.:) Lidocain nem volt.

3. Ganglion műtétem alatt történt, ahol megint lidocaint adtak a szólásom ellenére.

6 éve félremütöttek. 3 évre rá közölte főurológus Dombóváron. Végig kamuztak. Mentem én Pécsre 3 kórházba. Kaposvárra, Szekszárdra, mostmár tisztában vagyok azzal, hogy orvosilag nekem halnom kellene. Profi összejátszás, tudják hibáztak. Orvos orvost mos, nemérdekli őket kisgyerek vagy öreg, pusztuljon. Én már mindenhova írtam, egészs.bizt.felügyeletnek.stb...hiába. Orvosok akár ölhetnek is, nekik szabad.

Állambácsi védi őket, szóval itt vagyok betegen, ellátás nélkül. Gyufásdoboznyi daganattal, szivproblémával, izületi ér ill izomfájdalommal, mellékvese megnagyobbodással, mindenféle probléméval. Háziorvosaim már eddig 4edik, úgy kezelnek mintha megöltem volna a gyereküket. Ők is a maffia része, rengeteg szemétséget irhatnék, de inkább egyet írok le. Dombóváron 1év elteltével szinte ugyanazt a vérképet kaptam, már akkor furcsállottam, de ugyanaz a rossz mindkét papiron. Nemrég beszéltem volt kórházi dolgozóval, szerinte ez lehetetlen, aztán Dombóváron megint 1 vérkép. 3 hónap múlva tökéletes vérkép Pécsen derült volna ki hogy mellékvesegyulladásom van-e. Hát persze nekem nem lehet-e betegségem, mert akkor lebuknak. Meghamisították vérképemet a cél érdekében, ezt azért soha nem hittem volna. Sok aljasságot halottam ill. láttam tvben de ez dúrva... Dombóváron 2 hónap múlva megint rossz vérkép....ilyen nincs.. Ez ám a maffia. Akkor jópáran meghaltak már e kedves doktorktól. Pénz beszél...orvos hamisit.....szégyeljék magukat, de szerintem ezek azt nem tudják, mert érzelemmentes gyilkosok..........erről ennyit.

üdv.pafek Dombóvárról. Vigyázzatok ti is velük.

A fülzúgással kapcsolatban van 1 sztorim amitől kinyilt a bicska a zsebembe.Egy alkalmassági vizsgálaton voltam.Ott 1 doktornő volt mondom neki,hogy csöng a fülem.Erre oda hajol hozzám hallgatózni és azt mondja ő csak azt hiszi el amit ő is hall,én csak beképzelem magamnak,hogy csöng a fülem.Mert ő egyszer hallotta 1 betegnél a fülzúgást.Hát teljesen kiakasztott.

Rabbi!

Öregasszony volt a doktornő és barna.:))))A fejébe húztam volna az asztalt.

Van még ilyen orvosi történetem.Takarítottam az akváriumot itthon és amikor 1 morgó harcsát akartam kifogni,rá tettem a tenyerem a háló tetejére,hogy nehogy kiugorjon.Olyat szúrt a tenyerembe,hogy majdnem elájultam,fél óráig mostam az arcom hideg vízzel.Csuklóból a kezem lezsibbadt,iszonyatosan égett,fájt.Vártam 1 órát,nem múlt este átmentem a sebészetre.Egy kis jóddal lepamacsolta a nővér,semmit nem néztek esetleg az uszonya vége nem e tört bele.

Az orvos megkérdezi,hogy volt e foga a halnak......mire én,honnan tudjam doktor úr nem néztem.Ja és ő nem tudja milyen érzés,mert még nem harapta meg hal.:)))))Erre bevágott 1 tetanuszt.

Kb.5 órán keresztül tartott eza égő fájás a kézfejembe.Valami méreg anyag lehetett benne,ezt én mondom,mert az orvost még nem harapták meg.:)))

Az emberek két részre oszthatók.

Az egyik résznek volt már pánikrohama, rosszabb esetben pánikbeteg lett, a másiknak nem, s bugyuta őrülteknek tartják azokat, akik erről fecsegnek. Nem kívánok különösebben foglalkozni azon ma még szerencsés réteggel, akik vígan dalolva veszik a nagy kanyarokat, mindig minden helyzetben toppon vannak, jó nekik, olykor ronda módon még irigylem is őket. Csak az az aprócska – s szerintem kivitelezés szempontjából könnyed – kérésem hozzájuk, hogy csak véleményt ne...jó tanácsot se…egyáltalán semmit se… Mert nem ildomos. Ez körülbelül olyan lenne, mint mikor egy férfi ecseteli a szülési fájdalmakat. Fogalma sincs róla, miről fecseg.

A pánik a lélek betegsége

S mint ilyen nincs az a gyógyszer, ami ezt meggyógyítaná. Miről is van szó? Arról, hogy olyan dolgokat teszünk, olyan környezetben élünk, ami önmagunk ellen való. Tesszük azért, hogy jobban becsüljenek, jobban szeressenek, jobban elfogadjanak. Bármi áron. (Na, ez az ár lesz aztán a pánik!) Azt hisszük, hogy kevés az, amilyenek vagyunk, hát inkább szerepeket játszunk, naponta megfeszülünk, naponta erőszakot követünk el önmagunkkal szemben.
A lélek türelmes egy darabig. Várakozik. Hátha észhez térünk, hátha meggondoljuk magunkat. Érezzük, hogy valami nagyon nincs jól, sokszor lázadozunk is odabenn, de hangosan ki nem mondanánk-húzzuk tovább az igát. Rossz a munkahely? Nem merünk változtatni, mert valamiből élni kell. Vizsgadrukk? A jaj Istenem, mi lesz, ha kirúgnak gyötrelme? (Mi lenne, majd nekifutunk újból!) Nem működik a házasságunk, a párkapcsolatunk? Nem lépünk ki belőle, mert félünk egyedül maradunk.(Eszünkbe sem jut, hogy ebben a sehogyan sem működő kötelékben már régóta a magány poklát járjuk.) Ahány ember annyiféle elvárás – s mi csak kapkodjuk a fejünket. Azt érezzük, hogy minden dolgunk félbe szakad, soha semminek nem jutunk a végére, senkinek nem vagyunk fontosak, mindenki csak panaszkodik ránk, mert alul teljesítünk. Csak rakódnak ránk a dolgok, darázsfészekként zsonganak bennünk a gondolatok, nő a feszültség, elviselhetetlenné fokozódik, s akkor – tudom, most megbotránkozol – de megváltásként jön a pánikroham!

A pánik, mint a gyógyulás lehetősége

Most aztán jól beintünk mindenkinek, hogy kész vége van! Nem tudunk közlekedni a lakásban, kimenni az utcára felér a halállal, ha mégis sikerül, akkor csak járművet ne, ha talán sikerül felszállnunk, akkor meg embereket ne lássunk, mert magunkból is elegünk van, a boltban túl sok a polc, a munkahelyen szűk a hely, s még sorolhatnám. Most a tüneteket mellőzzük, mert hiszek a szavak erejében, s nehogy rosszul légy itt nekem.
Szóval, megszólal a lelked: figyelj pajtás, nem lesz ez így jó! Innentől már nem engedem! Elég volt! Most szépen itt maradsz, nem mész sehova - látom úgyse tudsz-s elmerengünk egy kicsit a dolgokon. Na, mit csinál ilyenkor a merengés helyett egy profi pánikos? Ahelyett, hogy végig gondolná –jobb tevékenysége úgysem lévén – mi juttatta idáig, azon elmélkedik, mikor jön a következő roham. Mert jön, az már tuti, még a neten is megnézte, s azt olvasta, ezek a rohamok csak jönnek-mennek, mint felhők az égen. Ráadásul klímaváltozás van, így elég gyakoriak a felhők. Nem, nem, nem mereng a mi jutatta idáig probléma körön, elég probléma neki az, hogy figyeli önmagát. Jól vagyok? Nem vagyok jól? Jön a roham? Mikor jön? S láss csudát, tényleg jön!
Innentől a fele se tréfa, irány az orvos! Ha jó fej, s nem lett ő is pánikos a sok pánikostól, jobb esetben hümmög, csóválja a fejét, lelkiismeretes, nosza, csináljunk meg minden vizsgálatot! Tudod, az összes szokásos, ami mind-mind negatív! De a profi pánikos nem adja fel! Még mindig nem mereng azon a problémán, mi juttatta idáig , mert esetleg ez túl macerás lenne, talán rájönne, mekkora balek volt eddig . A jó fej és nem pánikos doki aztán rájön, hoppá! Ez egy pánikbeteg, nosza adjunk neki gyógyszert, boldogságpirula (a kifejezés Szendi Gábortól ellopva) ettől még a fekete rózsa is rózsaszínűvé válik secperc alatt a páciens fejében. Profi pánikosunk recepttel a kezében szétnéz a neten, hátha talál valakit, akinek használt az a valami, amiről a recept szól, s amiről neki sejtelme sincs.

S jönnek a pánikbeteg fórumok!

A tünetek és a forgalomban lévő gyógyszerek teljes tárháza! No, ha tehetném, leültetném az összes nem pánikos doktor nénit és doktor bácsit, hogy olvassák el ezeket a fórumokat! Nagy tanulság lenne! Valami öntudatra ébredés, hogy jaj anyám, miket írok én fel, mikor eme ragyogó gyógyszerek mellett sem boldogok ezek az emberek! Bár én mondogatom, hogy jobban vannak, de a csodába ezzel a makacs pánikos népséggel, ez nem hagyja magát, akármit írok fel, csakazértis! Na, néha akad olyan, aki helyetted is elmereng, s halkan megjegyzi, hogy gyógyszer helyett más kéne. Tapogatózni önmagadban – miket is gyűjtöttél be magadnak, amitől mát pöttyösebb a lelked, mintha bárányhimlős lennél. Ha már rátaláltál, kapaszkodj bele, mint fuldokló a mentőövbe, ha nem, ideje útra kelni, s feltérképezni, hol van ez a fehér holló a sok fekete holló között. Esetleg egyedül is megpróbálkozhatnál, elvégre mindig kéznél vagy magadnak.

Utószó

Egyetlen dolgot tudok 10 éves pánikkorszak után: rendet kell tennünk a fejünkben, nyitnunk kell a szívünk felé. 5 éve vegyok teljesen tünetmentes.

Zsóka

Anyám halála után 1 éve,kezdődött a rosszul létem.Vendégségben voltunk,ahol egy hasonló körülmények közt halt meg egy rokon.Állandóan ezt hallgattam akkor,úgy mint ahogy Anikó anyukája.Előtört bennem az az iszonyatos lelkifájdalom anyám miatt,hogy a helyzet terítéken volt.

Haza felé már az autóban úgy éreztem,hogy elájulok,utközben  megkellett állni a sogornőmnél,ott gyorsan lefeküdtem pihenni.Egyszerüen nem tudtunk haza indulni,mert állandóan hányingerem és hasmenés érzésem volt.

Kb.1 óra múlva haza indultunk,én ágynak estem napokig feküdtem,rosszul voltam,de nem fájt semmim.Nem tudtam mi történik velem.Jó pár nap múlva kihívtuk a háziorvost,aki azt mondta depresszióm van és nyugtatót írt fel.Állandóan aludni akartam.De múszáj volt felkelnem,hisz 2 gyerekem van.

Az első férjem motorbalesetben halt meg 29 évesen,hátra hagyott 1 gyermeket 5 évesen.Anyám 52 évesen halt meg.Az álmaimba kisértettek hol egyik-hol másik.A férjem abba maradt 5-6 év után(visszatérő ugyan azok az álmok voltak,hogy nem halt meg.Vittem a ruhát a kaját neki és nem akarták,hogy elmondjam senkinek,hogy él.)

Anyámmal a mai napig álmodok,hogy él valahol,szoktunk találkozni,beszélni,de van mikor elfut előlem,sőt 1 időben a hangjára ébredtem,hogy a nevemen szólít.

Mikor felébredek ezekből az álmokból csak sírok és nincs kedvem senkivel beszélni.

Nagyon sokszór hangulat változásaim vannak,nem beszélek mint aki szájzárat kapott,a környezetem azt hiszi haragszom.Amikor meg beszélek,akkor a jövőhetet is elbeszélem.Egyik végletből a másikba.

Sokszór szeretek egyedül lenni magamba,másszór hiányzik a társaság.Rossz egyedül pár nélkül,de mindig vissza fog,hogy kinek kellek ennyi betegséggel és ez is nagyon befordít.Jó pár helyre már beírtam itt a történéseimből.

Kedves Olvasóim!

2008 májusában kezdődtek a fájások a baloldali bordaív alatt.Sokszór már elviselhetetlen volt.Vártam,hogy jobb lesz,de semmi változás nem volt,sőt a nyálam is beindult mint egy bokszer kutyának.:)Háziorvosomnak mondtam,elküdött hasi UH-ra és gyomor RTG-re,minden negatív volt.Az orvosommal hadakoznom kellett,hogy de nekem akkor is fáj a bordám alatt.És míg nagy nehezen augusztusra sikerült időpontot szereznem endoscopos vizsgálatra.Kimutatták,hogy a gyomrom mellett zöld dió nagyságú sérv van,amitől nyitva a gyomorszájam és a sav vissza jön.Savlekötöket kellett szednem 1 hónapig,hogy beválik e a gyógyszer.De akkor jött a gyomor puffadás.Mire vissza mentem 1 hónap múlva a jobb oldalon szúró,égő fájdalmam volt.Arra gondoltam még 1 sérvem lett.Kiderült,hogy mivel az epehólyagomat kivették már előtte pár éve,az van gyulladásba.Azt mondta az orvos,hogy kivülről kell segíteni az epe helyének,így a Pangrólt felírta.Evés közben kell bevenni,ettől elmúlt a fájdalom.

A reflux és az epe hiánya csodákra képes,hogy ne érezd magad olyan jól.A gyomromba jojozás van,ami jó a refluxnak az nem jó az epevezetéknek,ami az epevezetéknek jó nem jó a refluxnak.

2 éjszaka arra ijedtem fel,hogy valami elakadt a légcsövembe,felpattantam alig bírtam levegőt venni,hogy vissza köhögjem.Hát mit mondjak a halálfélelem elkapott hirtelen.Azóta felpocolt párnán alszom,de reggelre a nyakam,derekam elfekszem.

Sziasztok!

A pánik börtönében folytatása ami lemaradt.

Amikor letelt az idő Tündérhegyen,egy darabig a még a hatása alatt voltam.Aztán kicsit jobban voltam elmaradtak a sírások.Kis idő múlva megint jöttek a rohamok,de annyira,hogy féltem beszállni a liftbe és a kapuba már az ájulás környékezett,hogy elájulok,nagyon de nagyon rosszul éreztem magam,féltem ki menni az utcára.aztán gyorsan vissza fordultam.

Találtam nálunk a családsegítőben egy ingyenes terepautát akihez elkezdtem járni beszélgetésekre.Elmentem 3-4 alkalommal,aztán a doktornő azt mondta,hogy annyi sok összetevője van a problémámnak,hogy azt se tudja mit kezdjen velem.Hát nem voltam feldobva......ettől kezdve nem mentem többet,mert nem láttam értelmét.

Úgy,hogy küzdök mindennap 44 évesen,mert ezt így tudom jellemezni.

Örülök ennek az oldalnak,hogy van kivel megosztani ezeket az érzéseket,mert a környezetem nem érti meg.:(