Sziasztok.

7 éves kisfiamon lettek futoszemölcsök, januárban kezdődött, és a bal melle mellett jött ki az első, én azt hittem valami megcsípte, és aztán jöttek a többiek, a duofilmtől kezdve mindent, kiprobáltam, kb 1 hónapja fagyasztásra hordtam és a harmadik alkalommal közölték velem, hogy hétfőn 15 órakkor várnak, kaparással megoldják. Nem vittem vissza a gyereket, elmentem először egy magánpatikába ahol az immunrendszer erősítésére egy svájci készítésű Echinacinát ajánlották, kb 10.000 forintomba került, ezt naponta egyszer adtam a gyermekemnek egy teáskanállal, aztán egy gyógynövény boltba estem be, ahol az eladó ajánlotta nekem a fix- krém-1 krémet, ami 1000 forintba került, mondanom sem kell a fagyasztás után ezek a szemölcsök 20 forintos nagyságúra begyúlladtak, és én ezek után ezzel a fix-krém-1-el  kenegettem óránként, rá is van írva gyulladt szemölcsök kezelésére, két nap múlva a szemölcsök kifakadtak, mint egy pattanás. amit a gyermekem egy fültisztitóval kinyomott, olyan mély volt a gyökere, hogy látszott, hogy még nem az igazi.

Ekkor elkezdtem keresni a vérrehulló fecskefüvet, és kiderült, hogy a sógornőm kertje ezzel van tele, és itt az a lényeg, hogy az esti fürdés után egy durvább törölközővel óvatosan le kell kapni a tetejét és ekkor a virág szárát kettétörve bekenjük ezzel a sárga lével éjszakára. Két hét telt el, óránként kentük, nappal a kenőccsel, éjszakára a fecskefűvel, tünetmentes lett a gyermekem. Mindenkinek sok sikert a gyógyuláshoz.

Tisztelt Várószoba Tagok!

Kb 2-3 éve lettem figyelmes arra, hogy ha hosszabb útra készülődöm elfog a "rettegés" rossz lesz a közérzetem, elkezdek szédülni, hányingerem lesz és ilyenkor még csak jármű közelében se vagyok!

Amint elérkezett az utazás pillanata korábban, minden problémám elmúlt. Sajnos az elmúlt fél-1évben változás történt és csak felerősödik ez az érzés és többször volt már sajnos hogy kellemetlen szituációba sodort még ha vettem is be Dedalont. Semmit se hatott.

Voltam orvosnál, igazából szó szerint semmit nem mondtak, ők annyit tudtak mondani, amennyit a már fent említett betegségről én is és mindenki tudott, hogy vegyek be gyógyszert és elmúlik, sajnos nem!

Sziasztok .Eddig azt hittem, hogy csak én küzdök ezzel, az orvosok legtöbbje szerint kitalált betegséggel. Múlt év novemberében hajnalban arra ébredtem, hogy szinte nem látok, annyira forog velem minden. Azonnal pokoli hányinger jelentkezett, és hánytam is folyamatosan a semmit, mert a gyomrom üres volt. A wc-re csak segitséggel tudtam kimenni. Azonnal erős halálfélelmem lett, hiszen ilyen még nem fordult elő velem. 44 éves nő vagyok. Először azt gondoltam, hogy valami mérgezés, mert előző nap rántott tintahalat ettem. A rohammentő 15 perc alatt kint volt. Közben a vérnyomásom is 190/100 lett. Azonnal a stroke osztályra szállitottak, ahol sürgősségi CT készült, ami agyvérzést nem mutatott, szóval negativ lett.3 napig teljes járásképtelen voltam, az iszonyu szédülés miatt. Közben kiderült, hogy a cukrom, koleszterinem is magasabb. Nootropilos infuzióra annyira javultam, hogy a negyedik nap ki tudtam menni a wc-re. Az osztályvezető főorvos szerint vertebrobasiláris syndromám van, vagyis a kopott, meszes nyaki csigolyám miatt nem kap elég vért az agyam. 14 féle különböző gyógyszert kaptam. Készült nyaki rtg, koponya MR ( negativ) BAEP vizsgálat stb. Azóta is folyamatosan szédülök. 24 kilót fogytam, ami éppen nem ártott, mert mostmár a cukrom, koleszterinem rendeződött, legalább vagy 3 féle gyógyszert kiiktattam. Most már " csak" Betasercet, Nootropilt, Adexort és Frontint szedek.November óta háromszor voltam kórházban, mindig Nootropilos infuziót kapok, ami enyhiti, de meg nem szünteti a szédülést. A másik ideggyógyász szerint ez labirintitis, vagyis az egyensulyszerv gyulladása. Jóindulatu betegség. Mondjuk, ha ez a jóindulat, akkor mi lehet a rossz? November óta folyamatosan szédülök,mintha részeg lennék. Bal oldalra nem tudok fordulni, lassan felfekvésem van, mert éjszaka meg nem mozdulok, hogy nehogy jöjjön a rettenet.Néha alapvető dolgokat nem tudok elrendezni a szédüléstől, mint például cipőfüző bekötése, függöny elhuzás, magas polcról levenni valamit. Beszükült az életterem, állandóan rettegek, hogy nehogy jöjjön megint a roham.

Két napja találtam rá a BPPV betegség fogalmára, és szerintem nekem is az van. Azóta intenziven uszok, tekergetem a nyakam, szóval nem kimélem magam. A 8 hónap leforgása alatt 15 orvos látott. A fele nem is hallott erről a betegségről, a másik fele pedig félvállról veszi, és hisztis nők betegségének tartja. Szerencsére a családom nem igy gondolja, maximálisan mellettem állnak és együtt keressük a megoldást a betegségemre. Nem találom a neten azt a speciális tornagyakorlat sort , amit a BPPV betegnek kell csinálnia. Ha valakinek meg van, akkor örülnék, ha közölné a letöltési helyet.Idegileg teljesen tönkretett ez a betegség. Azelőtt egy életvidám, nevetős nő voltam, most meg egy begubozó ideges, rettegő, siró nő. Szeretném visszakapni a régi önmagam. Remélem ez a torna segit. Igaz csak két napja kezdtem az uszást, de utána jobb. Reggel van egy-két óra, amikor enyhe a szédülés, de az esti vacsora mindig elmarad, mert akkora már olyan erős a hányingerem, hogy nem megy le kaja. Most már szeretnék megállni a fogyással, mert 170 cm és 70 kiló vagyok.

Ha valaki sikeresen kijött ebből a bajból, akkor irja le, mert a többiek  biztos erőt meritenek belőle. Mindenkinek gyógyulást kivánok.

Tizenkét évvel ezelőtt lettem "hivatalosan" depressziós. 92-ben nyugdijba menekültem a rendszerváltás elől ( filozófia-történelem szakos tanár vagyok, marxizmust tanítottam egy főiskolán). Nyugdíjas éveim egy méh és petefészek eltávolitó műtéttel kezdődtek. Rosszabbodott a családi örökségben kapott   II. diabeteszem.Különféle bajok törtek rám: fülzúgás, pajzsmirigy tultengés, majd, később aTSH magasabb. Állandó hólyaghurut (amiről 2005-ben derült ki, hogy egy végbél fissura (repedés) okozza, ekkor befoltozták) Mint utóbb kiderült, már ekkor jelentkeztek azok a tünetek, (rengeteg bélgörcs, puffadás, felfuvódás, szél, hasmenés és székrekedés váltakozása), amiről 2003-ban kiderült, hogy lisztérzékenység. A 90-es évek végén rettenetes volt a közérzetem, mindenem fájt, alig mertem az utcára kimenni, mert 10 perc séta után rohannom kellett a WC-re. A környék összes presszójában, nyilvános WC-jében ismertek már. Amikor megint bekerültem a kórházba, diab kezelőorvosom elküldött a pszichiátriára. Át akart venni a doktornő, mert nagyon rossz lelkiállapotban talált. Nem mentem, mert a pszichiátria zsúfolt és csúf volt. Egy darabig átjártam hozzá a belgyógyászatról, ahol feküdtem, majd kikerülve a kórházból a  kerületi pszichiáterhez jártam . Gyógyszert kaptam, volt néhány beszélgetés, kicsit javult a közérzetem. Unokahúgom, aki belgyógyász-kardiológus szakorvos, kórházával együtt a közelembe került, igy átmentem hozzá, illetve az általa ajánlott kiváló diabetológushoz (Az elkőző diabetesz szakorvos is kiváló, országszerte híres szakorvos volt, de a kórházat nem szerettem.).

Pszichiátriai kezelésem is más kezekbe került, lényegében felírták a gyógyszert, és kész. 2003-ban, testileg igen leromlott állapotban kerültem az új kórházamba (ami már nem volt új, 3 éve jártam már ide) Kiderült a lisztérzékenység, gyomorfekélyem és gyomorvérzésem volt, a colonoskópiát nem lehetett elvégezni, mert a sygmabélben egy olyan hajtűkanyar van, ami nem engedi át a műszert). Ekkor átállitottak inzulinra,, elkezdtem a nagyon szigorú lisztérzékeny és laktózérzékeny diétát (tojásérzékenységemről már gyerekkorom óta tudok), rettentő rossz anyagi helyzetem miatt leszoktam a dohányzásról. Ez a három tényező, + az antidepresszánsok, + a műtét hormonális hatása azt eredményezte, hogy hirtelen 25 kg-ot híztam. Mostmár a kövérség (100 kg vagyok 162 centi)is hozzájárul azokhoz a keresztcsont menti fájdalmakhoz, ami miatt sem állni, sem járni nem tudok. Szerintem a vastagbelem fáj, legalább is a fájdalom összefüggése a széklet bajokkal erre mutat.

Egyedül élek, átlagos jövedelem alatti nyugdijból egy kis garzonban. Ezek után csak azt szoktam kérdezni: Mi volt előbb, mi minek a következménye? A testi bajoktól a lelki bajokig, vagy fordítva, ?  Háromféle gyógyszert szedek a depresszióra, és ezzel egész jó a helyzet. De rengeteg testi bajom és fájdalmam nagyon nehézzé teszi az életet. Ha depresszióm romlik, annak mindíg a testi tünetek romlása áll a hátterében.  Egyszer, szép fokozatosan abbahagytam az antidepresszánsokat. Rémes lett a világ, testileg-lelkileg egyaránt, tehát gyorsan visszaálltam.. Mostmár ez így is marad.

Sziasztok!

32 éves nő vagyok és a tünetek alapján úgy néz ki BPPV-s. Nekem sajnos nem állapították meg konkrétan ugyanis az én problémám pár hónappal ezelőtt kezdődött. A tünet ismerős: félelmetes szédülésre ébredtem. 2 napig szinte semmit nem tudtam csinálni annyira erősen forgott velem minden. Aztán elmentem a körzeti orvosomhoz. Sajnos 11 éve pánikbeteg vagyok és az orvos mondhatni egyáltalán nem foglalkozott velem. Felírt egy erősebb nyugtatót és hazaküldött, hogy idegi alapon van és ne figyeljek oda rá. Szóval csak azt nem mondta, hogy kitalálom. Mivel pár nap múlva sem szűnt vissdzamentem és végre beutalt a belgyógyászatra. Sok vizsgálatot megcsináltak/vérvétel, szemészet, nyaki uh, vérnyomás, ekg../ minden negatív volt. Így mivel pánik beteg vagyok, itt is arra a megállapításra jutottak, hogy "én csinálom magamnak". Ezután még kb 2 hétig szédültem, de nem tudtam hová fordulhatnék /sajnos a szédüléssel együttjáró bizonytalanság és az egyre jobban kialakuló ijedtség miatt teljesen szét voltam esve/. Majd lassan kezdett elmúlni. Ami megmaradt az az este lefekvéskor oldalra fordulva jelentkező megszédülés. Pár napja viszont megint visszajött a szinte állandó szédülés, minden testhelyzetben. Akkor írtam a Szirmai doktornőnek aki egyenlőre látatlanban az én leírásom alapján azt írta, hogy BPPV betegségem lehet.

Nagyon ijesztő ez a szédülés így azt hiszem egy MRI-re mindenképp  elmegyek. Ahogy itt olvasom a legtöbben azért ki lettetetek vizsgálva, hogy biztos legyen a diagnózis.

Jobbulást mindenkinek.

Üdv. Márti