A benignus pozicionális parixizmális vertigó nem betegség, csak egy forgó szédülést okozó állapot, melyet egy speciális mozdulatsorral az esetek 80 %-ában elmulaszthatunk akár otthon, de a probléma idővel magától is megoldódik – tudtuk meg a szédülések  hazai szakértőjétől, prof. dr. Komoly Sámueltől, a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinika igazgatójától. Cikksorozatunk első részében erről lesz szó, míg a második részben Professzor Úr kifejti, miért okoz mégis annyi szenvedést ez a jelenség és mit kellene mindenkinek tudni a szédülésről úgy általában.

Mi az a BPPV, mi okozza ezt az állapotot?
A benignus pozicionális parixizmális vertigó egy ártalmatlan, könnyen megszüntethető állapot, melyet a belső fülben kialkuló átmeneti  állapot okoz. A belső fülben piciny mészkristályok találhatóak, amelyek az egyensúly érzékeléséhez szükségesek, a BPPV-t pedig az okozza, ha ezen mészkristályok közül egy elszabadul helyéről. A testtartásért felelős reflexmechanizmusainkon keresztül belső fülünk hangolja össze izmainkat, hogy ne legyen egyensúlyproblémánk és ne essünk el. Ezt az állandó szabályozás automatizmus, az emberben nem tudatosul. A belső fülben lévő mészkristályok szőrsejtek felszínén helyezkednek el, és a belső fülben lévő folyadék áramlásának megfelelően mozognak. A szőrsejtek felfogják ezeket a mozgásokat és ez alapján közvetítik az agynak, hogy hol vagyunk a térben, milyen irányban, milyen sebességgel mozgunk.  Valamennyi izmunk ehhez az üzenethez igazodik. Ha egy mészkristály leválik a helyéről, minden fejmozdulatnál “meglendíti” a folyadékot, ami így sokkal nagyobb energiával mozgatja meg a többi, helyén maradt mészkristályt, tehát túlingerli a rendszert és ezért alakul ki a forgó szédülés.
A BPPV előfordulása nőknél talán gyakoribb és bár fiataloknál is elfordul, az idősebb korosztály nagyobb arányban érintett. Betegeimnek azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy a ragasztó-anyag, ami helyén tartja a mészkristályokat, az idő előrehaladtával egyre inkább „kiszárad”, ezért lehet, hogy a BPPV a kor előrehaladtával gyakoribbá válik.

Hogyan lehet eldönteni, hogy biztosan erről a kórképről van szó?
A BPPV pozíció függő, általában mindig ugyanarra a mozdulatsorra jelentkező, egy percnél rövidebb ideig tartó forgó szédülés. Az érintettek ágyban való megfordulás, jobbra, balra vagy felfelé nézés közben tapasztalják meg. Ez a heves forgó szédülés nagyon kellemetlen közérzetet , hányingert, hányást is kiválthat, olyasformán, mint a tengeribetegség vagy az erre érzékeny embereknél az autó hátsó ülésén tapasztalható rosszullét. Ezen kívül a hirtelen fellépő heves forgó szédülés komoly ijedség-érzést, szorongást, akár pánikrohamot is provokálhat. A forgó szédüléses attakkok között is megmaradhat a rossz közérzet, a hányinger, a szorongás – a BPPV-től szenvedő emberek hajlamosak az orvosoknak inkább ezeket  panaszolni, ami sok kolléga számára sajnos félrevezető. Orvos és páciens egyaránt elfelejtik észrevételezni, hogy mindez a kellemetlenség egy fejfordításra jelentkező, rövid ideig tartó, heves, forgó szédülés következménye.

Hogyan zajlik a BPPV kivizsgálása optimális esetben?
A neurológus szakorvos először kikérdezi betegét (ellenőrzi azt is, hogy páciense negatív neurológiai státusszal rendelkezik-e), és ha a panaszok megfelelnek a fent felsoroltaknak, akkor elvégez egy egyszerű fizikális vizsgálatot, melyet Dix-Hallpike manővernek neveznek. Ha valóban BPPV-ről van szó, akkor ezzel a mozdulatsorral kiváltható a forgó szédülés vagy ahhoz hasonló érzés. Az érintett fejét el kell fordítani 45 fokkal ültében, majd egy gyors mozdulattal ledöntjük fekvő helyzetbe, úgy, hogy feje 45 fokban lelógjon az ágy végéhez képest. Akinek nagyon aktív BPPV-je van, el is hányhatja magát a vizsgálat hatására. Ilyenkor nem szabad azt tovább erőltetni és nem érdemes belevágni a problémát megszüntető mozdulatsor elvégzésébe sem, hiszen pár nap múlva óvatosan mindkét manőver sikeresen elvégezhetővé válik. 

Hogyan lehet megoldani ezt a problémát?
A mozdulatsor neve Epley manőver, célja pedig, hogy az elszabadult mészkristályt visszairányítsuk a helyére. Az esetek 80 %-ban ez elsőre sikerül – a mészkristály nem csak a helyére kerül, de ott is ragad – ha mégsem, meg kell ismételni a manővert. Mindez akár otthon is elvégezhető. Annak sem kell kétségbe esnie, aki valamilyen mozgásszervi oknál fogva nem tudja végrehajtani a mozgássorozatot, hiszen a mészkristály idővel feloldódik a belső fülben áramló folyadékban. Az Epley manőverről készített videó egy másik, ugyanazt a célt szolgáló mozdulatsort bemutató felvétellel együtt megtalálható Klinikánk honlapján. http://www.neurology.org/cgi/content/full/63/1/150/DC1 

Hogyan zaljik az Epley manőver?
Az ember hanyattfekszik, fejét arra fordítja, amely irányban a Dix-Hallpike manőverrel a szédülést ki lehetett váltani, vár 30 másodpercet, majd átfordítja fejét a másik oldaltra  és megint vár 30 másodpercet, majd tovább fordul, egészen addig, míg az orra hegye pont a föld középpontjára mutat, ebben a helyzetben is vár 30 másodpercet, majd felül. Ennyi.

Prof. Komoly Sámuel előadásának diáit a szédülésről ide kattintva nézhetitek meg!

Ajánló:
A BPPV nem betegség, egyszerű diagnosztikus manőverrel felismerhető, majd egy másik manőverrel megszüntethető probléma, az érintettek mégis sokszor hónapokig keringenek az egészségügyi ellátás rendszerében diagnózis híján, vagy rosszabb esetben téves diagnózissal. Hogy mi az oka ennek és milyen következményekkel járhat mindez? A beszélgetés második részéből a jövőhéten kiderül!