Terhesség téma legfrissebb történetei

Iratkozzon fel témafigyelésre! Értesüljön levélben, ha valaki új történetet ír ebben a témában.
E-mail feliratkozás

Nem tudom, mi fájt jobban a szülésnél

Téma címkék: nem tudom mi fájt jobban , terhesség , császármetszés , Szülés  

Másfél éve terhes lettem. Nagyon boldogok voltunk, mindenki nagyon várta a babát. A párom amikor 7. hónapban voltam elutazott egy kis időre, közben engem 180/120 vérnyomással korházba vittek. Amikor megnézték ultrahanggal a babát a korházban, azt mondták kevés a magzatvíz, a baba kényszertartásban van, egy ideje nem kapott már kellő oxigént és kérdéses, meddig marad egyáltalán életben. Másnapra meghalt bennem. Azt hittem, ez a legszörnyűbb dolog ami történhet, de tévedtem.

Meg is kellett szülni, mert ugye a halott magzatnak ki kell kerülni a szervezetemből. 5 napig volt bennem halottan. 5 napig vajudtam. 5 napig tágitottak, pálcikákat, hormontabletákat tolva belém de számomra a fizikai fájdalmak legje a burokrepesztés volt, mert mindezt alig nyitott 23 hetes méhszálynál csinálták. Azt hittem, ott pusztulok bele. Megszültem. Nem néztem meg. Nem voltam rá képes. Szégyenlem, hogy nem volt erőm hozzá, de tudom, hogy az a kép örökre itt lebegne a szemeim előtt és ezt nem birtam volna, kisfiú volt. Benjaminnak neveztük el. Nem tudom mi fájt jobban, hogy megkínoztak fizikailag a nőgyógyászaton, vagy hogy elvesztettem Benjamint- de ott akkor valami öszetört bennem, máig sem forrt össze.

DE..Most október 8.-án egészséges kislánynak adtam életet akit Yasminnak neveztünk el (azért igy, mert a párom nem magyar). Császár volt, most az ég világon semmit nem éreztem. Az élet talán kompenzálni akarta...

Bent maradt valami.

Téma címkék: terhesség , hanyagság , vetélés  

12 éve terhességet állapítottak meg nálam, 9 hetes voltam. Elkezdtem vérezgetni, bementem a kórházba ,ahol bent fogtak, hogy elvetéltem.:((( Meg volt a kaparás, másnap a vizites orvos úgy köszönt el, "hogy köszönjük, hogy a vendégünk volt". Ezt azért egy kicsit gúnyosnak éreztem.

Pár nap múlva valami iszonyatos bűz jött belőlem. Mikor mosakodtam éreztem, hogy ott lent van valami aminek nem kéne ott lennie. Az én műtős orvosom szabin volt, így aki rendelt ahhoz mentem. Kijön a nővér, hogy fontos e a bajom, mert nem hozzájuk tartozom. Halkan mondom mi a probléma, erre ő hangosan a többi beteg előtt azt kérdezi tőlem, hogy csak nem dugtam fel valamit magamnak????.... Azt az égést.

Behívtak feküdjek fel a vizsgálóra. Kutakodik az orvos bennem mire kihúz egy kb. 1 méter géztekercset (tampont), amit bent felejtettek. Mosolyogva elnézést kért a nőgyógyász, se fertőtlenítés, se semmi. A nővér is elnézést kért a kinti megjegyzéséért. Azzal érvelt, hogy a nap folyamán 2 idős nő beteg volt. Az egyikbe bele törött a répa, a másiknak meg a spréh kupakja maradt bent.

Ez engem igazából nem vigasztalt, mert a kismamákkal a férjeik is ott ültek kint akik ezt hallották és nagyon ciki volt.

„Eszterkém, itt éjszaka szülni fogsz…” Persze-hogyisne.... nagy legyintés, mert semmi jósló fájás...'

Téma címkék: Szülés , terhesség  
<!--[endif]-->

Férjemmel külföldre készültünk dolgozni menni, ezért szóltam is már augusztusban bent a bankban, hogy tavasszal már ne számítsanak a munkámra. Viszont 1 hét múlva éreztem, hogy „Alea iacta est „=a kocka el van vetve. Nem tudtam behúzni a pocim a standon, megváltozott a hajam lágysága, vérzett a fogínyem, és úúúndorottam a foghagyma illatától, viszont minden nap tejfölös uborka salit ettem az ebédhez(hmmm).  Anyósom a strandon kijelentette, miközben battyogtunk a hullámfürdőhöz, hogyha kislány, akkor a Csenge, ha kisfiú, akkor a Zsombor nevet szeretné, ha választanánk, mert neki gyanús ez a haspuffadás… És amúgy is szeretne már unokát, hisz 10 éve együtt vagyunk a férjemmel. Persze igaza lett! Nem az ételektől volt pocim, hanem a hormonoktól! JJ  Tavasztól már tényleg nem dolgoztam, de egy kismanó nem akarta, hogy elhagyjuk az országot! ;)

A terhességem végig problémamentes volt, bár a megfelelő orvost 4.-jére találtam meg. Ezúton is köszönöm Juditnak az ajánlást! J

A szülésre kiírt időpont előtti napon délelőtt még a férjemmel a kikötőben lévő 40 millás csodákat lesegettük és csorgattuk a nyálunk, hogy egyszer majd nekünk is persze, persze…J  ;)

Este már ketten mondták az arcom eltorzulásából kiindulva (májfoltok és szájduzzanat), hogy  : „Eszterkém, itt éjszaka szülni fogsz…”

Persze-hogyisne.... nagy legyintés, mert semmi jósló fájás, és amúgy is még egész nap csavarogtam és fényképezgettem a tavaszi  kivirágzást  a belvárosban… Éjfélkor fáradtan értem haza a férjemmel és mondtam is neki, hogy: „Remélem ma nem szülünk, mert én iszonyat fáradt lettem az egész napi bolyongástól, amíg Ő a kenyérre valót kereste.”

Hajnali egy óra (2009.05.10. a kiírás napja, betöltött 40. hét): elment a nyákdugó!!!---Gyorsan gyorsan, alvás amíg lehet, mert lassan nagy munkába kell kezdeni! J Éreztem, hogy pár óra múlva szülni fogok, mégsem voltam ideges, pedig logikus lenne, de a testem nyugtató hormonokkal elaltatott még egy kis időre, hogy erőt gyűjtsek! Milyen csodálatos az emberi test!

A kicsi fiam 2:30-ig hagyott tehát pihenni, majd indultak a 20 perces fájások.  Kimentem a szobából, hogy a férjem még tudjon aludni. Össz-vissz 2 db 20 perces fájás jött, majd 3-4 db 10 perces fájás, és máris a 6-8 perces fájások jöttek, ebből sem sok. Beálltam zuhanyozni és frissre borotválkozni a gőzkabinba-hogy kizárjuk a jóslófájásokat. Tulajdonképpen 5 órára már 3-4 perces fájásokká fejlődtünk. Hihetetlen ütemben gyorsultak a még jól kontrolálható menses-szerű fájások. Ennél lassabb folyamatra számítottam. De ez így volt tökéletes. Ekkor felébresztettem a férjem, hogy „hejhóó, ugri-bugri ki az ágyból -fürdés, mert már 3-4 perces fájásaim vannak! „  Először azt hitte blöffölök…de mutattam neki a stoppert, hogy „Nézd csak, most múlt el…és 3 perc múlva-most kezdődik megint.” Izgatott lett és gyorsan elkészült az induláshoz.

6-kor beértünk a kórházba—persze addig- addig húztam az indulást, hogy már nem bírtam a volán mögé ülni-hiába van csak 5 percre a kórház, addig is 2 fájást kapkodtam be…tehát Balázs nagy örömére jogsi nélkül vezethetett addig! JJJ Örült is neki, mint majom a farkának…Mivel automata váltós az autónk, ezért nem éreztem veszélyesnek a dolgot. És amúgy sem tudott száguldozni, mivel 20 km/h-nál már kráterszerű mélyedéseknek éreztem a budapesti utakon oly lelkesen jelentkező aszfalthibákat fájások alatt…J

Írtam telefonálási listát, hogy kiknek kell szólnom a nagy pillanatban, de persze én akkor már nem ezzel foglalkoztam, elő sem vettem, eszembe sem jutott, hogy ilyenem is van! J A férjem viszont mindenkinek szólt a nagy esemény kezdetéről, ahogy megérkeztünk!

A szülésznőm, akit választottam, pont ügyeletes volt, így rá már nem kellett várni. Egy nagyon vidám cigány nőt választottam, aki mondta is, mikor megérkeztünk, hogy: Eszter, te még mosolyogsz…nem szülünk mi ma….” Majd mondtam, de-de!! Nézzük az NST-t!” Persze 140-es fájásokat 2 perces ritmusban mutatott, amitől a szülőasszonyoknak már ritkán áll mosolyra a szája, de hát---én már csak mosolygok, ha kell ,ha nem! J

Kissé meglepődve, de hivatta is S.O.S-be a szülészorvosom Ágit,aki egy mélyen hívő keresztény nő--mint kiderült , és persze a természetes szülés híve!  7-kor megérkezett és megállapította, hogy bő 3 ujjnyi a belső méhszájam, ezt követően burkot repesztett. Kicsit mekóniumos volt a víz, de aggodalomra semmi ok… Az alternatív szobában jártam- keltem a fájások alatt, labdáztam, bordásfalaztam, miközben a családom is megérkezett és szórakoztatott (az ikertesóm, a sógornőm, aki 6 hónapos kismama, az anyósom, és végül 9 körül a sógorom és felesége, aki  2 hónapos kismama.) Jól látni, hogy családunkban ez az év: igazi bababumm! JJ. Majd 4 ujjnyinál belefeküdtem a kádba 8-kor és vártuk az utolsó fél ujjnyi tágulást. Nagyon kellemes volt a Jakuzzi ebben az 1 órában. Tudtam, hogy élvezni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire. Amikor vizsgáltak fájás közben az sem volt olyan vészes így locsolva Zsombipalotát. Ez a meleg víz sokat segített a lazításban. (A málnalevél teát és a homeós bogyókat, amiket eddig serényen iszogattam-eszegettem már 3 hete J elraktam ugyan induláskor, de a kórházban már nem használtam.)

9 órakkor szép 4,5 ujjnyi tág volt a méhszáj, szívem szerint már toltam  volna, mégsem jöttek a toló fájások, pedig  csuda vártam, mert akkor már nem tudtam egy baromi jó poénon sem mosolyogni, ha épp fájás alatt hangzott el… Kijöttem sarokkádból és a férjem segítségével  vajúdtam tovább- várva a tolófájásokat.

Kiderült: a kismanó buksija nem jól van beilleszkedve a szülőútban (homlokkal akart kitörni)…a szívhang jó, tehát indulhat a folyamatos pozícióváltás, amitől várjuk a csodát, hátha a koponyának a búbja ékelődik be a szülőútba. „ Jobb oldalt fekve tűrjek 5 fájást, most bal oldalt fekve tűrjek 5 fájást, most labdán tűrjek 5 fájást, most rugózzak…( EZEK A FÁJÁSOK MÁR KIBÍRHATATLANOK)”. Kezdtem fejben megbomlani…a végén már kértem a császárt, mert úgy éreztem nem bírok ki még 2-3 órát, mire beáll Zsombóc feje, és féltem nem lesz erőm nyomni a végén, pedig tudtuk, hogy erre nagy szükség lesz, mert a köldökzsinór a nyakán van. Végül egy labdás rugózás alatt el kezdett spriccelni a magzatvíz! Beilleszkedett!! J  Viszont a méh elfáradt a gyors tágulási periódusban és a felesleges 1 órás munkának köszönhetően itt a végén, ezért lelassultak a fájások 10 percre (Őszintén?? Eszméletlen jól esett, mert tudtam aludni egy kicsit)! Infúzióval bekötötték az oxitocin-fájáserősítőt! Először féltem, de utólag azt mondom, örülök neki, mert 10 perc múlva már felerősödtek ismét annyira a fájások, hogy elkezdődhetett a tolási rész. Közben a sógorom, aki akkor érkezett, mikor már nem voltam mosolygós kedvembe, csendben összeesett a szülőszobában… Négyen kivitték és ápolgatták. Az ikertesóm és a férjem mellettem maradt és kitoltuk közös erővel kisfiúnkat.(Ha kezdett felakadni a szemem, Balázs visszahozott a következő tolásra, és végül a köldökzsinórt is ő vágta el.)

5*3 nyomás kellett+egy 3 cm-es gátvágás- és íme: Egy CSODA!!    2009.05.10 10:32

Kaló Zsombor, 4018 gramm, 56 cm---8/10 Apgar, mivel kissé lilás volt a bőre hipoxia miatt-mint már mondottam nyakán volt a köldökzsinór--de 2 percen belül már rózsaszínre váltott. J

Amint megszületett kitisztították az orrocskáját és a száját, majd a mellemre rakták. Hihetetlen volt, hogy azonnal elmúltak a fájdalmak, és helyette kitöltötte minden kis porcikámat az érzés, hogy anya lettem! Zsombi nem értette, hova tűnt a víz, amiben eddig lubickolt és miért van ilyen hideg? Betakartak minket, apának potyogtak a könnyei, én meg dúdoltam egy ismeretlen, ösztönös dalt, hogy megnyugtassam kisfiúnk. Azóta is, ha dúdolok, gyorsan megnyugszik Hál’Istennek! J

Mikor már megbékélt kivitték felöltöztetni Pincúrt, majd apa karjában randizott először az ismerős álommanókkal az ismeretlen új világban. Közben engem fél órán keresztül varrt az Ági. Bár nem volt egyszerű, mert úgy remegtem, mint a kocsonya. Mondogattam, hogy csukják be az ablakokat, mert fázok. De felhomályosítottak, hogy nem azért remegek, mert fázok, hisz jó meleg van, hanem mert elfáradt a testem a munkában. Dél körül már nem remegtem és tudtam zuhanyozni is, sőt pisilni is, ami fontos természetes szülés után. J Meg amúgy is…J

Szépen elfoglaltuk a szobánkat mindahányan, majd elbúcsúztam a „pompom-csapat”-tól és pihentünk 2 órát. Édesanyámék délután érkeztek fel Pestre köszönteni a 7. unokájukat! J Nem éreztem akkora már fáradtnak magam, nagyon örültem, hogy ők is velünk vannak pár órát ezen a csodálatos napon, amiért nem tudok elég hálás lenni az égnek! JJJ

Fantasztikus volt átélni ezt a folyamatot, együttműködni a kisfiammal! Úgy érzem gyors és szép születése volt Zsombornak. Tulajdonképpen csak az utolsó 1,5 órát mondhatom kimerítőnek, ami egészen kellemes időtartam, ahhoz képest, amire számítottam…J Szülés után még hónapokig naponta rám jött a szülhetnék. Nem félek már ettől a csodás dologtól, és nagyom várom a következő gyermekem érkezését is. J

(bár derekasan bevallom, a tágulási szakaszt még sóhaj nélkül tűrtem! Kétszer szólaltam meg: „Nem lehetne kivenni?” Nyugodt válasz:” Nem. Várunk még, eddig is ügyes voltál, menni fog!”  De a tolási szakasznál már zengett a szülőszoba…még a folyosó is…---pedig hogy mondogattam előtte magamnak, hogy nem szabad majd üvöltözni, mert azzal energiát veszítek...dehát, amikor új levegőt vettem-bizony elég hangosan eresztettem el a maradékot...:S  )

Hát így történt Zsombibombi születésének élménye!

Az biztos, a következő gyermekünknél is a Bajcsy kórházba szeretnék szülni az alternatív szobában-amely gazdagon fel van szerelve- az Ági doktornővel, és a Móni szülésznővel, akik profin összedolgozva segítették a folyamatot. És biztos, akkor is a családommal szeretnék együtt vajúdni, mert így nem is éreztem szörnyűnek! Jah..és a homeós bogyókat is szedném, mert szerintem ezért volt ilyen gyors, ütemes  és könnyű az a 4,5 ujjnyi tágulási rész! (valószínű, ha Zsombi bubija jól illeszkedett volna be, akkor már 9 óra körül tolhattam volna-de ennyi fájdalom kijárt! J)

Pusszancs: Zsombibombi&Eszter&Balázs

2009.09.02 12:00 | Sty83

Kislányom születésének története

Téma címkék: terhesség , Szülés  

2007. augusztus 15. 8 óra megszületett kislányunk 3940 g-mal és 57 cm-rel!

De kezdjük az elején ...

2006. December 23. Mondtam a családnak, hogy nekem van egy elő-karácsonyi ajándékom és én azt most adom oda mindenkinek! Becsomagoltam egy fadobozba a pozitív terhességi tesztet és megmutattam - ez volt EDDIGI ÉLETÜNK LEGSZEBB KARÁCSONYA!

... és elkezdődött a legjobb várandóság, amit csak el lehet képzelni. Az egész családom a tenyerén hordozott nagyon nagyon imádtam ezt az időszakot. A boldogságunk csak fokozódott, amikor Linike először megmozdult és onnantól kezdve minden alkalommal majd kiugrottam a bőrömből, amikor éreztem a mocorgását. A várandóságom alatt végig a születésére készültem, a férjem észre is vette, hogy sohasem a szülésről beszélek, hanem mindig a születésről. Minden este Linikével hallgattunk zenét, jártam baba-mama kapcsolatanalízisre, beszéltem két csecsemőorvossal, voltam szoptatási tréningen, voltunk szülésfelkészítőn, gyógytornásznál a helyes légzést megtanulni. Mire mindent végigjártunk el is érkezett a várva várt 37 hét. Nem türelmetlen vagyok csak annyira izgultam, hogy rendben történjen a születés és, hogy ne legyen gond a várandóságom alatt, hogy már az elejétől azt mondtam, hamarabb fog Linike megszületni.

Hétfőn elmentünk az orvosomhoz, aki megállapította, hogy a méhszáj puhul és a méhnyak 1-1,5 ujjnyi - úgyhogy várhatóan találkozunk holnap vagy holnapután. A férjem még mindig azon az állásponton volt, hogy szerinte még maradjon bent egy kicsit. egész délután és este izgatott voltam, hogy mi lesz, de nem történt semmi. Aztán kedd este a férjem lefekvés előtt - életében először, ugyanis ő nem az a pocakkal beszélgetős fajta - odahajolt Linikéhez és azt mondta: most már sipirc kifelé. És láss csodát szerda 0 óra 31 perckor elfolyt a magzatvizem ....

Félkettőre be is értünk a kórházba, fölvették az adatokat fájdalmam egyáltalán nem volt. Megkaptuk a szobánkat, Tomi közben elküldte az sms-eket A ROKONAINKNAK, BARÁTAINKNAK: KEZDŐDIK!!!!!!!!!

Fél négyig jól szórakoztunk, vittem be Tominak poharat, kávét, kiskanalat, rágcsát, udcsit; kínálgattam mindennel, de nem kért. Érdekes, hogy idegesek nem voltunk, csak vmi hihetetlen és felfoghatatlan izgalom öntött el minket, ami nagyon jó érzés volt. Aztán elkezdődött; 2 perces fájások - Tominak annyi helyre kellett figyelnie, hogy azt még Napóleon is megirigyelhetné - nézte azt, hogy a Linike szívhangja rendben van-e, mérte az időt a két fájás között, mérte meddig fáj és figyelte, hogy milyen erősek a fájások. Két fájás között pedig beszámolt ezekről, - ezt már előre kitaláltam, hogy „foglaljuk le a gondolataimat", ugyanis a legfontosabbnak tartottam a születés alatt, hogy a fájásokat nem szabad késleltetni, várni, hogy elmúljon, a fájásokkal együtt kell lenni: én és a fájás! Így is tettünk, amikor elkezdődött a fájás, akkor teljes csendet kértem és koncentráltam csak és kizárólag a fájásra. A fájás idézi elő a születést, a fájás tágítja az utat Linikének és a cél nem az, hogy legyünk túl rajta, hanem, hogy egészségesen szülessen meg Linike. Közben az orvosom elintézte, hogy anyukám is bejöhessen, így ő is végigélhette ezt a csodát! És nem tudom, hogy a málnalevél tea, vagy az, hogy a vajúdás alatt végig álltam, a fájásoknál a szülésznő által mutatott mozdulatokat végeztem, de kb. félnyolc körül fölfektettek az ágyra és kezdetét vette egy hihetetlen élmény eleje, melyet sohasem fogok elfelejteni! Az orvosom azt mondta, hogy minden tolófájásra 3 nyomás lesz, nagy levegő toljuk, toljuk, toljuk kifúj, gyors nagy levegő toljuk, toljuk, toljuk kifúj, gyors nagy levegő toljuk, toljuk, toljuk és kifúj. Utána pihenünk és kezdjük elölről. Amikor a második ilyen menetet csináltuk, akkor éreztem csak igazán, hogy Linike elindult - ezt nem is tudom, hogyan írjam le, minden erőmre szükségem volt a nyomáshoz, de közben akkora boldogságérzés volt, ahogyan éreztem, hogy a csontjaim tágulnak attól, hogy a fejecskéje elindul a világ felé. Különleges érzést vártam, de egy szavakkal le nem írható kivételes élményben volt részem. Még most is boldogságérzés tölt el, amikor rá gondolok - és kicsit potyognak is a könnyeim, annyira csodálatos volt.

Egyre jobban fájt, és egyre erősebb volt a tolófájás. Az orvosom a harmadik nagy fájás után azt mondta:

- Húúúúúú már látszik a haja, apuka nem akarja megnézni?

és képzeljétek Tomi odament és megnézte. És nem volt gusztustalan és nem volt félelmetes, és nem érdekelte a vér sem - semmi! csak és kizárólag az, hogy az Ő kislánya már látszik és ő látja először és nemsokára megszületik!

A következő nagy fájásnál azt mondta a szülésznő, hogy nem tolhatom tovább!!!!!!!!!!!!! Ez volt azt hiszem a legnehezebb rész, mert nagy volt az inger, és nehéz volt uralkodni rajta! A filmekben mindig az van, hogy kiabálnak; nyomja, nyomja, nyomja - és nem azt, hogy NEM NYOMHAT!

Éreztem, ahogyan egyre jobban tágulok, ahogyan a fejecskéje hozzám ér és ahogyan szépen lassan elérkezik a mi kis világunkba. Lelassult minden és én tudatosan éltem át - erre készültem és sikerült, nem gyengített le a fájdalom, nem adtam fel a küzdelmet, hanem vártam, hogy szépen lassan kibújjon a fejecskéje, mindenféle külső hatás nélkül, a természet akaratának megfelelően. ... és pontosan 8 órakor megszületett a mi csodaszép KISLÁNYUNK, akinek első mozdulata az volt, hogy bevette az öklét a szájába és cuppogtatta a kis száját - kis falánk oroszlán most is! Rám rakták úgy magzatmázosan és én még sohasem láttam ennyire szép kisbabát! Azonnal abbahagyta a sírást - és a legnagyobb boldogság ami velem történt, hogy akkor ott magamhoz ölelhettem a GYERMEKEM!

Azt kérdezi a férjem: egy regényt írok? „Eddig nem is tartott az egész"

Igaza van, annyira gyorsan ment és olyan élményekkel gazdagodtunk, hogy így visszatekintve egy szempillantásnak tűnik. Ma meg már itt vagyunk együtt és várjuk mikor etetünk ... J

2008.01.11 22:23 | Marica Hozzászólásai
Minden történet

Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!

Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.

Ha technikai kérdése van, írjon nekünk!
Lépjen be

Hívja meg ismerősét a várószobába!