Igazi hírértéke volt Magyarországon az idei Hepatitis Világnapnak: a szakma képviselői által vezetett civil szervezetek kiálltak amellett, hogy valamennyi HCV fertőzéssel élő ember azonnal megkapja a legkorszerűbb: vagyis mellékhatások nélküli, 95-98 %-ban hatásos gyógyszereket.

Nem nehéz emlékezni a nem sokkal több, mint egy évvel ezelőtti időszakra, mikor még kizárólag interferon-alapú kezelések léteztek a HCV fertőzés ellen –injekció és tabletta kombinációja – sok mellékhatással és csekély gyógyulási esélyekkel. (Nem beszélve a hármas kombinációról, amely kicsit nagyobb gyógyulási eséllyel, ám olyan drasztikus mellékhatásprofillal bírt, hogy azóta ki is vonták a forgalomból.) Ma már elérhetőek tabletta formájú, interferon-mentes gyógyszerek is, melyek messze 90 % feletti gyógyulási esélyt jelentenek, és gyakorlatilag nincs mellékhatásuk.

Ahogyan arról a Várószobán korábban részletesen beszámoltunk , az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Magyarországon befogadott kétféle korszerű kombinációs készítményt forgalmazó cég közötti megállapodás értelmében az OEP képviselői és a szakma vezetői várólistás rendszert dolgoztak ki. A TB vállalása az volt, hogy minden hónapban finanszírozza 100 beteg gyógyulását a modern készítményekkel. A várólista élére a legsúlyosabb állapotban lévő betegek kerülnek – akik számára életmentő, illetve súlyos maradandó egészségkárosodásokat megelőző hatású a kezelés, majd később, ha már nincs az országban ilyen állapotban felfedetett beteg, a szokásos ritmusban a jobb állapotban lévők is sorra kerülhetnek.

Mi a gond a várólistás rendszerrel?

A rendszer kidolgozása érthető – az új terápiák bevezetése áruk miatt a világon mindenhol nagy kihívás – és jól látható, hogy a lehetőségekhez képest „igazságos” várólistát dolgozták ki a szakemberek. Ugyanakkor három gond van ezzel az egésszel:

1. Nem mindegy, hogy milyen stádiumban kapja meg a beteg azt a kezelést, amitől meg is gyógyul (az interferonos kombináció 40 %-ban jár sikerrel), mert a szövődmények egy része nem visszafordítható, és van, aki már nagyban szenved ezektől, ám még sincs olyan rossz állapotban, hogy sorra kerüljön. A fertőzöttség időben történő felfedezése és meggyógyítása elkerülhetővé teszi a súlyos májbetegség, májzsugor és a májrák kialakulását.
2. Nem mindegy az sem, hogy milyen mellékhatásokat kell átélnie a betegnek a gyógyulás áraként. Míg a korszerű gyógyszereknek nincs, vagy csak elenyésző, kezdeti mellékhatásaik vannak, az interferonos kezelés, (melyet ma is meg lehet kapni, várólista nélkül), a depressziótól kezdve akár olyan lappangó betegségeket is előhívhat a páciens szervezetében, amely aztán végig kíséri őt egész későbbi életén (autoimmun betegségek, pl. reumatoid arthritis).
3. A HCV fertőző betegség, mely nemi érintkezéssel és vérrel terjed. Aki fertőzött, az potenciális fertőzőforrás a társadalom többi tagja számára, különösen azok a betegek, akik nem is tudják magukról érintettségüket. A civil és szakmai szervezetek ezért sürgetik a betegek felfedezését (a kockázattal rendelkező egyének szűrését) és azonnali meggyógyítását – ez amellett, hogy megnöveli az érintettek várható élettartamát, megszünteti a továbbfertőzés veszélyét.

Mekkora is a baj?

Pontosan mi a helyzet Magyarországon? Hetvenezerre becsülik a HCV fertőzéssel élők számát, közülük mintegy ötvenezer ember szervezetében meg is marad a vírus. (A fertőzöttek egy része az első hat hónapban spontán meggyógyul, de akinél ez nem következik be ennyi idő alatt, annak nincs esélye, hogy kezelés nélküli megszabaduljon a kórokozótól.) Ennek a számnak kevesebb a felét kell vennünk, hogy a felismert betegek számát kimondjuk: ők húszezren vannak. Kezelést eddig tízezer beteg kapott, és hatezren mondhatják el magukról, hogy meggyógyultak. Van tehát mit tenni.

A világnapi rendezvényen megtekinthettünk egy sokatmondó grafikont, amelyen jól látszik, hogy hagyományos kezelés esetén, a jelenlegi éves kezelésszám mellett a HCV fertőzés miatt elvesztett betegek száma emelkedne. Amennyiben a kezelések száma nem változna, de a hatékonyabb gyógyszereket használnák, a halálozási szám nagyjából stagnálna, és a szűrési program beindításával, a hatékony készítmények bevetésével, valamint a kezelési szám emelésével 2030-ra megszabadulhatna mindenki a vírustól – egyben a társadalom „másik fele” a fertőzés veszélyétől. A lehetőség tehát, hogy valóban minden beteg meggyógyuljon, a korszerű készítményekkel vált elérhetővé.

A tettek mezejére léptek

Magyarország is aláírta azt a WHO által meghirdetett nemzetközi stratégiát, amely célul tűzte ki, hogy 2030-ra a világot megszabadítsa ettől a betegségtől.

A magyarországi Hepatitis Világnap alkalmából a témában érintett civil szervezetek – amelyek vezető posztjait a szakma prominens képviselői töltik be – közösen hívták fel a figyelmet arra, hogy minél szélesebb körben végezzenek szűrővizsgálatokat a betegség felismerése céljából, és minden igazoltan HCV pozitív beteg a diagnózis pillanatától legyen jogosult a leghatékonyabb és legbiztonságosabb terápiára, mivel csak így állítható meg a fertőzés terjedése. Ezt a lépést sürgeti név szerint a Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete, a Májbetegekért Alapítvány és az Összefogás a Vírusos Májbetegekért Egyesület. A szakemberek továbbá felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy más országokhoz hasonlóan nálunk is el kell fogadni és meg kell valósítani a Nemzeti HCV stratégiát, melyet esetünkben a Nemzeti Népegészségügyi Fórum állított össze és publikált. A tervezet egyaránt magában foglalja a szűrés, a diagnosztika, a terápia, a prevenció, és az edukáció témaköreit. A siker érdekében pedig bizony több pénzt kell fordítani a vírus eliminációjára.

(RA)