Az én történetem 1993 májusban  a szokásos módon alakult ki. A  klasszikus tünetek engem sem hagytak nyugodtan. Akkoriban a postán dolgoztam mint postai kézbesítő, így sokat jártam keltem a városban hol gyalog, hol kerékpárral. Egyszer lemértem 40-45 perces időközökkel kellett wc-re mennem pisilni. Hiába ettem sokat inkább csak fogytam. Elmentem az urológiai rendelésre, miért kell oly sokszor wc-re mennem, mi lehet a baja a vesémnek ?- gondoltam. Azonban ott azt mondták a vesémnek semmi baja, így tovább léptem a dolgon. A tünetek azonban nem apadtak ellenkezőleg egyre fokozodtak.

Augusztusban a barátaimmal elindultunk Dániába dolgozni és tanulni. Kettő hónapos ott tartozkódás után a tünetek egyre erősebb meglétével az egyik fárasztó nap végén a zuhanyozás végén annyira begörcsölt a vádlim és elért a rosszullét, hogy a zuhanyzóból kilépve szinte elájultam. S akkor kerültem a kórházba. Annyira emlékszem csak, hogy a hordágyon fekszem és kérdezi tőlem az orvos aki velem jött: hogy érzem magamat, erre azt feleltem neki jól csak wc-re kell mennem. Most nem lehet volt a válasza. Amikor magamhoz tértem már egy egyágyas kórtermben a nap erős fénye már belepte a szobát. Akkor jött be a kezelőorvos és a nővér akikkel némi angol nyelvtudásommal kisérve sikerült megtudnom mi is történt velem illetve miért is kerültem be a kórházba. A vércukorszintem a 43,5 szintet érte el. Az éjszaka során 7-8 tasak infiziót kaptam. A kórházban a kezelőorvos elkezdett tájékoztatni a betegség lényegéről, az injekció beadására is megtanítottak, persze mindezt tolmács segítségével. A kezdeti diéta során az aktuális szénhidrát értéket 220 gramm-ban állapították meg. Közben a magyar nagykövettel is felvették a kapcsolatot a hazautazásom érdekében, ugyanis ott én küflöldi állampolgár voltam. A dánia kórházi ellátásom, kezelésem egy hetes tartózkodással ért véget.

A magyar nagykövettől a repülőgép ajtajában köszöntem el. Hazaérkezésem után másnap kerültem be a helyi kórházba, Dániában Novopent kaptam ami itthon akkoriban még újdonságnak számított, az egységek reggel:12 NE délben 12 NE este 12 NE 21.00 12 NE volt. Itthon 10 napos kezelés és bent tartózkódás során az egységek maradtak a helyi étkezési szokások figyelembevételével. Aztán a következő héten részt vettem egy bentlakásos tanfolyam keretében a "cukorbetegségem önkezelése " cimű tanfolyamon, mely a betegséggel kapcsolatos teendőkre hívta fel a figyelmemet illetve miként tudom az esetleges gondokat. Közben agilitásomnak köszönhtően megismerkedtem cukorbeteg aktivistákkal akikkel ígyekeztünk az ijúsági tagozatot létrehozni helyi régiókban a 18-45 korosztály számára. Több rendezvényen is résztvettem. Sajnos az érdeklődés valamint a gazdasági heyzetre való hivatkozással az összejövetelek rendezése megszünt. Jómagam jelenleg jól vagyok a mostani adagom :

12 NE HUMALOG reggel, 12 NE HUMALOG délben, 12 NE este HUMALOG, 14 NE LANTUS

A szememben jelentkezett már a cukor hatása mível a szemekben talált az orvos szürkehályogot erre DOXIUM-t írt fel, mellesleg 9 éves korom óta vagyok szemüveges a cukor hatására a dioptria számom 1 dioptriával emelkedett. Ígyekszem az életemet, étkezéseimet az előírások figyelembevételével alkalmazni.

Tisztelettel:Hajozó 39 éves férfi