Pánikbetegségem
Sziasztok! Jó napot mindenkinek! Húha nemis tudom hogy kezdjek hozzá! 26éves 3családos anyuka vagyok! 5éve vagyok mostmár tartosan pánikbeteg! De elötte már 15 évesen is voltak ilyen tüneteim szedtem gyógyszert utána leraktam, jobb volt, de a második lánynál kezdödőtt mikor terhes voltam körülbelül az ötödik hónapban jártam, roszul lettem az úton, utána másnap megint és még párszor. Utána már ha mennem kellett valahova elöre féltem stb. és ez sajnos a rögeszmém lett hogy úgy mondjam! Megszületett a lányom utána egy darabig jól voltam majd megint kezdődtek a rosszul létek tünetek.
Elmentem az orvoshoz írtak gyógyszert, szedtem is rendesen, de nem mondanám hogy jól voltam. Magamtól letettem, ekkor már 2 picim volt. Valahogy megint helyre rázódtam, majd terhes lettem a 3. babával megint kezdődtek, úgy mertem közlekedni ha vittek autóval meg kísérgettek. Úgyhogy sajnos én azt mondom ez egy ördögi kör! Mostmár kétéves a kisfiam és még mindig nem múlt el. Sajnos nemtudom most, hogy mihez kezdjek?? Mindenben segít a párom, és a barátnőm,de ez így nem állapot nem beszélve a rosszullétekröl!! Szóval az a kérdés, hogy gyógyszer vagy gyógyszer nélkül állhatok talpra és hogy sikerül* e?? Hiszen a három gyermekemnek szükségük van rám :)
szia Babesz jolvan majd irok ha ráérek mert sajnos lebetegedtek a manoim:(xép napot!!
Kedves Mónika! Sajnos,nincs msn-em,azért nem válaszoltam.Viszont ha gondolod e-mail címet tudok adni,azt mindennap megnézem: vargane.klara@mailbox.hu.És gyógyulást kivánok neked! Babesz
köszönöm a biztatást igen énis remélem hogy jobb lesz:)szia
Sok sikert az új lakáshoz és ne add fel mert ha már többször rendbe jöttél akkor most is fogsz.Gondold azt,hogy innentől jobb lesz neked mert változik az életed.
pussz
szia akkor neked jó de bizok mert ha olvastál akkor láttad hogy már párszor helyrejöttem és tényleg magamtol!ami alényeg!de sjna most nagyon lent vagyok!hétvégén uj házba költözünk aztsem tudom milyen lesz arr de csak jót remélek mindentöl:)szia szép napoT!és minden betegnek jobbulást!!!!
Igen tudom kedves Mónika én is részese lehettem sajnos,de már túl vagyok rajta.Hát nem volt könnyű az biztos de a kitartásomnak meglett az eredménye:)))))))))
Mára már magam mögött tudhatom az egészet.
sajnos még mindig gyenge vagyok és nemjutok egyedül sehova mindig elhatározom magam hogy holnap megyek és persze nem megyek sehova esetleg az utcánkba:(de most az élet feladja nekem a leckét mert 7végén költözünk.......
szia kati oké irok))babriella lehetséges de nem könnyü nagyon nehéz aki benne van ezt tudja sajnos néha gyengék vagyunk!!
Lányok a gyógyulás bennetek van csak meg kell tenni.Annyi idő kell hozzá amennyi idő alatt kialakult.
Szia!
Én is hasonló cipőben járok mint te nekem is van két kis gyerekem és 2007 óta vagyok ebben az állapotban,hogy egyedül nem tudok közlekedni a térben csak ha valaki fogja a kezemet. Már szedtem gyógyszert is de az sem hozott helyre, nem tudok bemenni az iskolába a gyereket kihozni a férjem megy érte sehová nem jutok el egyedül csak ha valaki kisér a családból. Ha gondolod írjál e-mailom: kiskatalin76@freemail.hu.
Jó lenne egy kis segítség mert nem tudom mi lenne a megoldása hogy tudnék helyre rázódni gyakran el vagyok keseredve.