Sziasztok!

Levelem lehet, hogy furcsának fogjátok találni, de óriási szükségem lenne a segítségetekre. Jól lehet én magam nem szenvedek pánikbetegségben, de valaki, aki számomra a legfontosabb a világon igen.  A páromról van szó, aki 21 éves, kb. 1,5éve szenved ettől a betegségtől. A kapcsolatunk fél éve tart. Kezdettől fogva tudtam, hogy beteg. De arról fogalmam sem volt, hogy ez a hétköznapi életben mivel jár.

Segíteni szeretnék neki, mert mindent ő jelent a számomra és mert szüksége is lenne a segítségemre azt hiszem. Szeretném tudni, mit tegyek, hogy a lehető legjobban hasznára váljon az, hogy mellette vagyok. A türelemmel, megértéssel, toleranciával, empátiával úgy érzem nincs gond. De biztosan tehetnék ezeken kívül mást is. Valahogyan többet. Szeretem. Vele akarom leélni az életem. Azt akarom, hogy mellettem biztonságban érezze magát és bármit hajlandó vagyok ezért megtenni.

Olvastam már több ízben is olyasmit itt nálatok, hogy egy pánikbeteget csak az képes igazán megérteni, aki maga is az. Ebben úgy gondolom igaza van az illetőnek, de én bízom abban, hogy tudom szeretni és boldoggá tudom tenni azt a Férfit, akit választottam. Mint már említettem, én nem vagyok pánikbeteg, de szeretem a Kedvesemet és szeretném jobban megérteni, hogy tudjam, mi zajlik le benne egy-egy olyan alkalommal.

Ha tudtok, kérlek segítsetek!

Köszönettel: Egy aggódó szerelmes nő