Hogyan lettem úrrá a Vertigo-n, bppv-n?

2008.09.07. 12:54

Kedves, elkeseredett Sorstársaim!

1.) Kívánjuk annak, aki ezt a tünetegyüttest “jóindulatúnak” nevezte, hogy kóstoljon bele! Avagy miféle jóindulat az, mely az embert megfosztja alapvető igényétől, hogy uralja – legalább fizikai! – helyzetét? Még az “ártalmatlan” is enyhe kifejezés! Jó, jó, tudom, hogy alapvetően nem”ront el” semmit a fizikai szervezetben, de ezen felülemelkedni, amikor az ember szenved, mint a kutya…!!! Nem semmi!

2.) Mi az, hogy “helyzeti”??? Az ember minden  helyzetében (még fekve, becsukott szemmel is) úgy forog, mintha most szállt volna ki egy ringlispilből. És ez a “most”, az állandósul.

3.) Marad a “szédülés” szó. Még ez se pontos igazán, mert az emberek szédülés alatt sokmindent értenek. És az orvosok úgyszintén. Én “egyensúlyi zavar”-nak nevezném, jobb híján. De egyáltalán nem biztos, hogy maga az egyensúlyi szerv valamilyen elváltozása okozza, tűnjön ez bármennyire logikusnak. Ezek a kristály-összeragadások hipotézisek, boncoláskor még nem találkoztak vele.

Térjünk rá az én esetemre, hogy mindezeket megalapozzam.

1979-ben kezdődött nálam (vagy nekem?) úgy, hogy egy fotelben ültem, melynek háttámlája pont a nyakamig ért. Anyám szólt hozzám a hátam mögül, s én úgy feleltem neki, hogy hátrahajtottam a fejem a támlára. Mire újra függőlegesbe hoztam a fejem, már forgott a szoba, a berendezés, minden, amire ránéztem. A TV-kép folyvást elúszott balra, de valahogy mindig visszakerült, hogy újra elússzon. És minden ezt csinálta -, aki volt benne, tudja, miről beszélek. Emberek, 43 éves voltam! Egyedül neveltem a lányom, dolgoznom kellett -, és mentem is. Szerencsére két utcasarokra laktam a munkahelyemtől, és tervezői munkát végeztem. Kerítésbe kapaszkodva mentem be, és jöttem haza, közben úgy nézhettem ki, mint egy részeg. Ha busszal mentem valahova, és a busz kanyarodott, már rég visszatért az egyenesbe, én még mindig kanyarodónak éreztem. Az össz-érzés az volt, hogy “jaj, felborulunk!” Csak néztem, hogy a többiek miért nem pánikolnak?

Szerencsére hányingerem nem volt, illetve semmi betegség-érzet nem társult hozzá. De végül is csak betegállomány lett belőle, mert életveszélyes volt egy egyszerű úttesti átkelés is. Nyolc hónapig tartott, öt kórházban voltam, kezeltek értágító infúziótól kezdve mindennel, de sem az okot nem tudták, sem a megoldást. Legszívesebben ráfogták volna az idegeimre, ha az otoneurológiai vizsgálat (az a vízzel fület bombázós) ki nem mutatta volna a szemrezgésekkel, hogy ez valóságos egyensúly-vesztés, ami a fülben lévő egyensúlyi szervet illeti. (Mert annyi mindennel egyensúlyoz még az ember, a talpával, szemével stb.)

Aztán úgy múlt el, ahogy jött, hirtelen. Nyolc hónapos “fennforgás” után. Éppen semmi kezelést nem kaptam – mert a tüneti gyógyszereket be se szedtem soha, pontosan tudni akartam, tart-e még, vagy sem.

Micsoda megkönnyebbülés! Persze, a félelem, hogy bármikor újra előjöhet, az bénító! Ilyen megalázó, kiszolgáltatott helyzet, és az ember semmit nem tehet! Mondanom sem kell, a fejemet soha többet nem hajtottam hátra, még csak fel se nézek valamire. Meggyőződésem, hogy ez ugyanolyan dolog a nyaki csigolyák közt, mint a lumbágó a deréktáji csigolyáknál: becsípődik egy ideg, a mellette lévő izmok begörcsölnek, és vagy a vérellátását, vagy az idegi vezérlését gátolják az egyensúlyi szervnek.

Megmondom, miért vagyok ebben biztos! Amitől féltem, két héttel az elmúlása után bekövetkezett: újra elkezdtem szédülni. Nem olyan hevesen, de határozottan ugyanaz volt. A nyakszirtem “beállt”, forgatni se mertem/tudtam a fejem. Sírva fakadtam, nem tagadom. A lányom éppen főiskolai vizsgájára készült, felültem a mögötte lévő heverőre, és tehetetlenségemben ölembe vettem a lábamat, s hogy legalább a nyakmerevségtől megszabaduljak, elkezdtem masszírozni a tarkó “helyét” mindkét lábamon. Nem vagyok egy megszállott talpmasszázs-buzgó, nem is végzem szabályosan (először a vesék pontját, stb…), de egy-két dolognál bejött már, úgyhogy ha nem is hittel, csak úgy elfoglaltságként, elkeseredésemben csináltam.

Tíz perc se telt le még, valamit mondott a lányom, s mivel háttal volt, nem értettem. Ösztönösen odakaptam a fejem, mert én is oldalvást ültem, és kérdeztem: Mit mondasz? De még válaszolni sem tudott, mikor leesett a tantusz: Mozog a fejem!… Jé, elmúlt a nyakmerevség!… Jé, és a szédülés is elmúlt!… Úgy forgattam a fejem, mint egy eszelős, de nem jött elő újra!

Ez volt csak az igazi megszabadulás!

Indián-táncot jártunk a leányzóval örömünkben! Azóta is, ha elkezdődik (egyre ritkábban), csak ölembekapom a lábam, 5-5 perc, és semmi!

Ajánlom mindenkinek, próbálja ki! Csak azért nem írom itt le a masszázs helyét, hogy nehogy szakszerűtlen legyek. Lehet kapni könyveket, de még itt a neten is biztosan tele van irodalommal róla.

Jobbulást Mindenkinek!!!

#176 Noralee hozzászólása: 2008.09.09. 14:12

Szia Ibolya!

Nagyon kedveseket írsz. Köszönöm szépen!

Valahol a bajban örülök annak, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal.

Próbálom megnyugtatni magam. Sokszor nagyon nehezen megy. Ráadásul mostanság eléggé hullik a hajam is, ami miatt még inkább izgulok. A nyugalmat, pozitív gondolatokat muszáj erőltetni. Sokat segítenek, csak sokszor az ember agya negatív hullámokra áll be, de ezen változtatni kell.

Régebben szedtem gyógyszereket pánikbetegségre, de leszoktam róluk. Nagyon nehezen ment. Soha többé nem szednék be ilyen szereket.

Igaz barátok sokat segíthetnek valóban gondjaink enyhítésén, és talán egy jó légkörű munkahely, meleg családi fészek is.

1 éve nem voltál rosszul? Ez remek! Lehet, végleg kigyógyultál? Gondolom, rengeteget szenvedtél.

Nekem nem volt még altatásos műtétem, de nem is hiányzik. Az ember sokféle tünettel, betegséggel vagy betegségtudattal él(het) együtt. Meg kell próbálnunk úrrá lenni bánatunkon, gondjainkon, mégha nehéz is.

Én nagyon igyekszem, de időnként borzasztó nehéz ez az egész egzisztenciális küzdelem. Jó lenne szabadabban, gondtalanabbul élni.

Köszi, remélem én is, hogy akad még egy normális szerető társ nekem. Akit nagyon szerettem, teljesen tönkretett, de felkelek és megrázom magam, mert van holnap.

Szép a délután, süt a nap.

Kitartást és jó egészséget kívánok Neked.

Szeretettel: Nóri

 

#175 szaboibolya hozzászólása: 2008.09.09. 14:00

Szia Nóri!

Úgy érzem egy új barátra találtam! Nagyon sajnálom, hogy nincs párod és a szüleid is távol vannak tőled. Nagyon rossz lehet egyedül a betegségeddel. Mit csinálsz amikor rohamod van? Ki segít? Mióta vagy pánikbeteg? Próbáltad legyűrni a pánikbetegséged? Nem sokat tudok róla, de úgy hallottam, hogy sokat segít ha társaságban vagy sokat. A bppv nevű betegségről is csak keveset tudok, de minden ami szédüléssel jár az kegyetlen, ezt tudom. Szerencsére már 1 éve nem volt rohamom. Olvastam róla, hogy segítene a műtét a fülemen, de már 5-ször műtöttek és többször biztos nem fognak, mert nem hagyom. Nagyon rossz az altatásból ébredni, azt nagyon útálom.És az is nagyon rossz amikor kiszolgáltatva fekszel a műtőasztalon. Úgyhogy én már így marardok. Remélem hamarosan megtalálod a párod!!!!!!!!!! Üdv:Ibolya

#174 Noralee hozzászólása: 2008.09.09. 12:16

Kedves Ibolya!

Igyekszem megértő lenni, mert hozzám is kellett türelem, mikor rohamom volt. Nagyon megijedtem. Amúgy is pánikbeteg vagyok, szinte minden nap van valami bajom. Valószínűleg azért, mert lelkileg gyötrődöm. Nekem sajnos nincs párom. Akit nagyon szerettem, nagyon csúnyán kihasznált. A szüleimhez szoktam fordulni segítségért, de ők nem Bp-en laknak.

A lányaid, férjed, gondolom teljesen megértőek. Fogadd el a segítséget, ne szégyenkezz miatta. Nem tehetsz a betegségedről.

A Te komoly betegségeden esetleg nem segítene műtét? Én nem tudom, milyen gyógymódjai és tünetei vannak a Meniére-nek, de még pokolibb lehet, mint a BPPV.

Én is örülök ennek a kis közösségnek itt. Nem árt tapasztalatokat cserélni. Sok mindent megérthetünk önmagunkról, a betegségünkről.

Te is vigyázz Magadra.

Üdv. Nóri

 

 

#173 szaboibolya hozzászólása: 2008.09.09. 12:05

Kedves Nóri!

Nekem szerencsém, mert a munkahelyem egyben az otthonom is. Nagyon sajnálom azokat akiknek ilyen állapotban kell eljutni akárhová. Nem is értem hogyan sikerül nekik. Közben utánanéztem és otoneurológiai vizsgálatnak hívják amivel megállapították nálam ezt a betegséget. Nagyon rendes tőled, hogy megírtad, hogy ez a neve. A legrosszabb az, hogy a lányaim így látnak magatehetetlenül. Próbálnak segíteni szegények, és én nagyon szégyellem, hogy olyankor rájuk vagyok szorulva. Ha rohamom van a férjem szokott velem itthon maradni amíg önellátó nem tudok lenni. Nagyon jó, hogy van ez az oldal és itt meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatainkat. Köszönöm neked a megértő szavakat és, hogy ilyen hamar válaszoltál! Vigyázz magadra! Üdv:Ibolya

#172 Noralee hozzászólása: 2008.09.09. 11:42

Kedves Ibolya!

Szia, üdvözöllek. Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ennyire komoly betegségben szenvedsz.

Nekem nem Meniére-betegségem van, “csak” jóindulatú helyzeti szédülésem: BPPV-m (Benignus paroxysmalis pozicionális vertigo). Én is csak 32 éves vagyok. Kétszer volt nagyobb rohamom idáig, de pokoli érzés és félelmetes volt.

Sajnos, a Te betegséged sokkal komolyabb és egy-egy roham hosszabb ideig is tart.

Elég félve megyek el dolgozni otthonról. Gondolom, Te is.

Otoneurológia vizsgálatra kell menni. Én dr. Szirmai Ágnesnél voltam. Ő ennek a fura betegségcsoportnak a szakértője. A MOM-Parkban van magánrendelése.

Betaserc 16 mg-ot szedtem én is egy hónapig. Eléggé kikészült tőle a gyomrom.

Jobbulást kívánok Neked is.

Üdv.Nóri

 

#171 szaboibolya hozzászólása: 2008.09.09. 11:30

Sziasztok!

Én is meniere syndrómában szenvedek már 8 éve, pedig még csak 33 éves vagyok. Amikor először jött a roham, nagyon megijedtem. Semmit nem tudtam csinálni még a mosdóba is csak segítséggel jutottam el. Nekem is meszes a nyaki gerincem,+ még torz a jobb fülem belül. Ettől nem tud elszivárogni a felgyülemlett egyensúlyozó folyadék. Amíg el nem szivárog addig tart a roham. Általában 3-4 nap. A 8 év alatt nagyon sok rohamom volt, pedig szedem a gyógyszert:Betaserc 16mg. Nem tudtam, hogy ilyen sokan szenvedünk ebben a betegségben. Az ideggyógyászom szerint ez elég ritka. Nem tudom volt-e valaki közületek ennek a betegségnek a speciális vizsgálatán? Sajnos nem tudom mi a vizsgálat neve. Nekem a Ferncvárosi Egészségügyi központ szédülés ambulanciáján csinálták meg. Nekem nagyon sokat segít ha igyekszem nem sokat idegeskedni és” kevés ” folyadékot inni. Nem tudom ti, hogy vagytok ezzel, de én már előre tudom, hogy jön a roham, mert előtte párszor meg-meg szédülök. Nagyon rossz érzés, senkinek nem kívánom.  Mindenkinek jobbulást és kitartást kívánok! Üdv:Ibolya

#170 Noralee hozzászólása: 2008.09.09. 06:46

Kedves Padriel!

Köszi, hogy írtál. Tudom, hogy nem pszichés ez a dolog, én csak az összefüggéseket próbálom kutatni.

A nyaki csigolyáim meszesek, zúg a jobb fülem, ha megnyomom a nyaki verőeret, szakaszosan zúg.

Nekem, mikor jött a szédülés roham, nem tudtam felfelé fordítani a fejem.

Mindig hajnalban jelentkezett ez a rémálom, a fejem jobbra fordult. Próbáltam balra fordítani, és beindult a ringlispil. Rettenetes érzés!

Megpróbálom a talpmasszázst. Régebben, (néha most is) gyomorfájós voltam, megnyomtam a gyomor pontját a talpamon, és tényleg jobb lett.

Te se idegeskedj. Neked is jobbulást kívánok.

Még szoktál szédülni?

Üdv. Nóri

#169 padriel hozzászólása: 2008.09.08. 16:41

Kedves Noralee!

Persze, az idegrendszere az embernek sokféle dologgal meg tudja lepni, de ez nem pszichés dolog. Mindenképpen a nyaki, tarkótáji területtel van összefüggésben, ha a torna jó, gyógyítsd azzal. Csak hátra ne hajtsd soha a fejed!

Ez a talpmasszázs-dolog a keringést javítja az adott területen, keres a neten egy talp-térképet, az megmutatja, hol a tarkó pontja.

Jobbulást kívánok, és ne idegeskedj! Az még semmin nem segített!!

Padriel

#168 Noralee hozzászólása: 2008.09.08. 07:07

Kedves Padriel!

Üdvözlöm/üdvözöllek itt közöttünk.

Engem megnyugtattál azzal, amiket leírtál, mármint a jobbulást illetően.

Én a mai napig nem tudok a jobb oldalamon aludni, nem merem jobbra fordítani a fejem, mert reggelre mindig akkor jött a szédülés. Nemsokára megyek nyaki verőér vizsgálatra, CDS-re, mert én fülzúgással is küszködöm. Meszesek a nyaki csigolyáim is, amiket tornával próbálok karbantartani. Ha nagyon el van gémberedve a nyakam, akkor meg-megszédülök + monitor előtt is jelentkeznek ilyen tünetek.

Ha az ember feszült, összehúzza fejbőrét, izmait, nyaki izmait, a vér nehezebben áramlik az erekben, mert összeszűkülnek, ilyenkor is szédülhetünk.

De én ilyen pokoli heves forgó szédülést még azelőtt, mikor pánikbeteg voltam, még nem tapasztaltam!!!

Nekem idáig kétszer volt nagyobb rohamom, amely az otoneurológus által adott tornaprogrammal néhány nap alatt rendbejött.

Sajnos, a félelem azóta is bennem van. Egyéb tüneteim is vannak mostanság, de azok nem ehhez a betegséghez kapcsolódnak.

Ha az ember túlhajszolt, feszült vagy komoly lelki problémával küszködik, amit nem tud feldolgozni, megemészteni, akkor is jelentkezhetnek mindenféle gondok az egészségben.

Köszönöm a történetedet.

 

Jobbulást: Nóri

 

 

#167 jendre hozzászólása: 2008.09.07. 19:30

Kedves Padriel! Nagy segítség lenne, ha megírná, hogy pontosan mi okozta a problémát a belépésnél. Minden ilyen jellegű visszajelzést nagyra értékelünk. Kérem írjon a jofoldi.endre@polymeta.hu címre.

Fontos információk: milyen böngészőben tapasztalta a hibás működést, mi is volt az pontosan.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close