Sziasztok!
22 éves fiatal lány vagyok, 2009.07.27-én állapították meg hogy BPPV-m van. Eléggé megijedtem mert nem tudtam milyen betegségről is van szó, de az orvos megnyugtatott, hogy nem komoly. Nekem ez a betegség kb. fél évvel ezelött kezdődött akkor 2 napig tarott a szédülésem.
Az volt benne a legrosszabb, hogy reggel szokásosan felkeltem mint bármelyik másik napon keltem és egy olyan forgó szédülés tört rám, hogy nem tudtam hol vagyok. Ha bal oldalamra fordultam szédültem ha jobbra fordultam szédültem. Nagyon rossz érzés. Ekkor elmentem a házi orvoshoz ott azt mondták ez csak a front érzékenység meg az idő. Úgy voltam vele biztos igazat mond mert orvos. Ez a szédülési időszak elmúlt nagyon jól éreztem magam míg fél évvel később 2009.07 hóban megint jelentkezett a tünet. De most vmi iszonyatos szédülés és hányinger tört rám. Akármerre mozdítottam a fejem rámtört ez a fránya szédülés. Most is elmentem az orvoshoz de most kivételesen nem azt mondta hogy front hanem elküldött a fülészetre. Nekem már elötte is problémák voltak a fülemmel ezt hozzá kell tenni. Ezután elmentem a fülészetre ott nem találtak semmi de tovább küldtek a neurológiára.
Ott megvizsgáltak becsukott szemmel kellett egyenesen menni, megfigyelték a szemmozgásokat stb. A panaszok alapján megállították a betegséget. Javasolták a legközelebbi tünet megjelenésekor az Epley manőver elvégzését. Ezután mondta a doktornő, hogy a biztonság kedvéért elküld egy MR vizsgálatra. Ezen a vizsgálaton már szerencsére túl vagyok már csak az eredményre várok. Szóval összerázva a dolgot én együtt érzek azokkal akiknek ugyanez a betegség jelentkezett, mert soha nem tudhatjuk mikor tör megint ránk a szédülés és mikor leszünk rosszul.
Kitartást kívánok mindenkinek és tünetmentes időszakot!:)
Üv.:Edina
Ez tetszik, mikor az orvos szerint nem komoly…!!!! Az ember azt sem tudja, merre van az egyenes, retteg, esetleg hány, és úgy néz ki, mint egy zombi, ráadásul még azt sem tudja, mivel lehetne enyhíteni, mert tulajdonképpen az okát sem tudják. És azon lepődöm meg, hogy ennyiünknek van, mégsem foglalkoznak velünk komolyan… :(((( Kitartást, ölellek: Kendra
Köszi szépen a biztatást Laci ezzel csak az a baj hogy legtöbbször lefekvés elött arra gondolok vajon reggel arra fogok kelni hogy megint szédülök?!Én nagyon remélem hogy most egy jó darabig megint tünet mentes leszek!Neked is Kitartást!Üdv mindenkinek.
Edina
Együttérzek veled Edina. Sajnos mi valamennyien tudjuk milyen “jó érzés” ez a jóindulatú betegség. Nálam július 5-én kezdődött, de még mindig érzem a jelenlétét, pedig máskor 7-10 nap alatt elmúlt. Én is túl vagyok az MR-en és engem is teljesen egészségesnek találtak. Persze ez a legjobb hír, amikor az orvos ezt mondja, viszont a tünetekkel együtt kell élnünk. Remélem hamarosan megfejti majd valaki, mert ez egyre rosszabb. Addig is kitartást Neked is és mindenkinek.
Üdv.: H. Laci