21 éves lány vagyok. Talán nő. Nem tudom. Néha megakadok egy bizonyos szinten és újra gyerek vagyok. Ez jól esik. Anyámmal laktam két éves korom óta, sokszor a nagymamámnál voltam én és a 10 évvel idősebb nővérem is. Anyu 6 éve meghalt. Sajnos igen súlyos betegségekben szenvedett, mint a skizofrénia (ezáltal több öngyilkossági kísérletét kellett végignéznem, illetve megakadályoznom.) ezután jött a rák…Elvitte. Azt hiszem most tudatosult, hogy valami nincs rendben nálam. Mióta meghalt, rendszeresen iszom alkoholt, manapság már inkább csak egyedül és többféle nyugtatót is szedek. Persze kifejezetten csak egy fajtát, hátha megtörténik a véletlen halál. Nem is akarok meghalni, csak unom. Unom az egészet. Nincs életem. Nincs semmim. Már nem érdekelnek a “barátaim”, családom, és sajnos már a párkapcsolatom sem. Magamat is hanyagolom. Vagdosom a karjaimat, mert jól esik, nem tudok róla leszokni. Azon gondolkodtam épp, milyen lenne, ha a nyaki verőeremet vágnám meg? Végülis mindegy. Sokszor vannak dühkitüöréseim és aztán jönnek a bocsánatkérések sorozata. Agresszív vagyok. Félek, hogy egyszer megölök valakit, úgy, hogy nem is tudok magamról. Voltam pszchiátrián majd’ egy hetet, ott nagyon jól éreztem magam, de írtóra hiányoztak a nyugtatók. Nah jó…ott is beszereztem azért illegálisan párat :). Nem is tudom miért is írom le mindezt, úgysem érdekel senkit, valamint igen összefüggéstelen is lett a szöveg. Sajnálom. Senkit sem szeretnék terhelni a nem létező betegségemmel…Csak félek. Félek, hoigy már lassan nem is én vagyok hanem egy teljesen más valaki…