Pánikbetegség

Téma címkék:
2010.01.19. 12:24

Ssziasztok… Szlovákiábol írok… zzzz

Én már kb két és fél éve szenvedek pánikbetegségben…  és az utóbbi egy hónapban tudom kezelni a pánikbetegséget barátnőmnek köszönhetően..  Hiszen mióta elmondtam neki hogy megtaláltam a neten hogy mi bajom lehet.. Orvosnál nem voltam ez végett, vagyis voltam, de nem pszihologusnál, hanem csak rendes háziorvosnál, mivel azt képzelem magamról hogy valami baja van a szivemnek,  s voltam teljes kivizsgáláson és azt mondták semmi bajom nincs, csak keveset mozgok, de ezen lehet segíteni…

De nekem a rohamok nem múltak el két éven keresztül. Ha rámtört a roham megmértem a vérnyomásom, s volt hogy egymás után tizszer is és már ott tartottam hogy a kezem jobban fájt mint a roham a lelkemnek. Akkor keresgéltem neten, hogy nekem valami agyi problémám lehet, és meg is találtam hosszú keresgélés után, a tünetek egyeznek.  Az elején persze nekem is irt fel a háziorvos nyugtatot, mivel elmondtam neki hogy néha nagyon szaporán ver a szívem és ezért rosszul érzem magam, de nem segít ez ellen semilyen gyógyszer. Ezt a betegséget csakis erős akarattal lehet legyözni, persze nagyon ritkán még engem is legyöz a roham, de rájöttem hogy csak úgy tudom kezelni, ha harcolok vele, tehát ha rámtör, elösször elkezdem mondogatni magamban, hogy::: semmi bajom, semmi bajom, ez csak a roham és hülyeségeket képzelek, mert semmi bajom… aztán elkezdek valamivel foglalkozni, jelentéktelen dolgokkal, pl:: leülök a számitogéphez és elkezdek kerezsgélni a neten, vagy csinálok kaját, vagy bármit, csak a kezem és az agyam is lekösse a dolog… és már el is múlt..  Persze szokott lenni második hullám is, amivel sokkal nehezebb megkűzdeni, de akkor azt gondolom, hogyha elősször lekőzdöttem, akkor másodszor is lefogom. Szerintem az a legfontosabb, hogy tisztában legyünk, hogy mivel állunk szemben. Ha ez megy, akkor tudatosíttani kell hogy csakis erős akarattal tudunk túl lenni ezen a szenvedésen és jól érezni magunkat.

Persze ez nem megy egyik napról a másikra, nekem is fél évembe tellett mire megtanultam kezelni. Szerintem megelőzni nem nagyon lehet, de ha ránk tör, akkor még azelőtt letudom nyugtatni magam, mielőtt  kibontakozna teljesen, tehát még a halálfélelem előtt jóval. Ezt csakis magunk tudjuk kezelni, az agyunkal kell elhitetni hogy ez csak képzelődés, jól vagyunk és nem lessz semmi bajunk…   üdv zzz

#1041 kani69 hozzászólása: 2010.01.27. 17:05

hm ez jo dolog hogy vannak itt ojan emberek akik sajnos mint énis pánikbetegek elolvastam már párszor a történeted és ez volt az indito dolog ami bennem is azt ébresztette hogy én nem vagyok beteg énis voltam dokinál aki már az elsö alkallomal felálitotta a diagnozist hogy én pánikbetegvagyok de még azt sem tudom poöntosan miota van ez csak a rohamok ota figyeltem fel rá kb 1 honapja és ugyan ezeka tüneteim voltak mint neked de énekem mostmár csak nagyon enyhe mondhatni igy hogy “enyhe” ahoz képest ami elöször volt. és még 1 x köszönöm hogy ezt megosztottad velünk

 

#1040 nettyke hozzászólása: 2010.01.20. 09:16

Én is így szoktam nyugtatni magam.Nekem is kellett fél év mire megtanultam kezelni.Azt is megfigyeltem magamon,hogy akkor tör rám amikor nincs úgy munkám,feladatom.Mivel én munkanélküli vagyok,így nekem egyszóval ráérek megammal foglalkozni.DE volt olyan is amikor már tényleg beteg lettem.Nagyon csúnyán felfáztam.Orvoshoz mentem,gyógyszert kaptam,azt mondta az orvos kb. 4-5 mire helyre jövök,de nekem már másnap kutya bajom volt.Rá 2 napra rohamom volt.Utánna minden áldot nap volt roham.Vissza kellett térnem a gyógyszerre,pedig nem akartam.Azóta roham nélküli vagyok.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close