Sokat gondolkodtam mostanában minek köszönhetem azt, hogy sokkal jobban vagyok. Azt hiszem az első dolog ami eszembe jutott az, hogy nem vagyok egyedi eset mások is pánik betegek, illetve vannak akik voltak, most is azok és persze még sokan lesznek! Morbid ha az nyugtatja az embert, hogy más is beteg. Viszont ha más is túléli a rohamokat és én is, akkor ez már jobban hangzik, és azért túléljük mind! A következő ami eszembe jutott ha sokan lesznek pánikbetegek és ez nem fertöző akkor mindenkiben ott van valahol, valahol az agyunk mélyén egy kis dobozban. Mindenkinek más nyitja ki Pandora szelencéjét, milyen jó lenne ha mindenki kapna egy használati utasitást, hogy hogyan zárja vissza a kis szelencéjébe a mumust.

Azután töprengtem a mumuson. Tényleg mumus? Végül is arra jutottam, hogy nem! Ez a valami meg akar védeni valamitől, szinte mindentől. Na de azért szeretném én eldönteni, hogy mikor és mitől, mert szerintem egy bevásárlás az áruházban azért nem egy nagyon veszélyes dolog/kivétel ha lejárt szavis húst vesz az ember/. Ezért kezdtem egyre többet járkálni az üzletekbe, és tanítottam az agyam mint apa a hülye fiát. Bevált, mára már nem szédelgek és ennek nagyon örülök! Igy jártam a vezetéssel is mivel egyszer autóban tőrt rám a lator, sokáig ha autót láttam már rosszul voltam. Na de menni kell az autó munkaeszköz számomra, mentem, rosszul voltam kiszáltam, légzőgyakorlat, beszállás, menet, rosszullét, kiszállás, és igy tovább. De akkor is mentem, mert muszáj volt. Már nem félek az autóktól és a betegségemtől sem, mert úgy érzem jó uton járok és bezárom végleg a szelencét rövid időn belül.

Ma láttam egy egeret, diagnosztizáltam, hogy minden egér pánikbeteg, bezárkóznak a főld alá, rettegnek minden percben, macskától, bagolytól, egérfogótól, mindentől. Viszont ha nem lennének pánikbetegek akkor hamar vacsi lenne belölük. Nem lennék így se, úgy se egér! Bocsi ha zagyvaságot írtam volna, én igy élem meg ezt a betegséget vagy mit. Egyébként ha nem leszek pánikbeteg rengeteg értékes emberrel nem ismerkedtem volna meg az életembe, nem olvastam volna a történeteiteket. Szóval minden rosszban van azért valami jó is! Kitartást mindenkinek mert meg lehet gyógyulni!