Már legalább egy éve szenvedek depresszióban, és nem tudom meddig bírom még. Volt már öngyilkossági kísérletem (gyógyszer) de nem hatott, és senki sem tud róla. Rendszeresen hallucinálok, hangokat hallok, és olyanokat látok amik nincsenek ott, néha rohamaim vannak. Egyre jobban eltávolodom az emberektől, ez egy ördögi kör. a pszichiáter nem segített, pedig voltam 2 hetes intenzív terápián (2 hétig minden nap)… Még iskolába járok, és az ottani kudarcok rosszabítnak a helyzetemen. Állandóan jár az agyam, még aludni sem tudok, az önértékelésem a béka feneke alatt van. A rengeteg gyógyszer is hatástalan, és fontolgatom az újabb önygilkosságot. Ezúttal biztosra megyek…
Egyet értek az előttem szólóval.
A halucináció – ismerek egy történetet: egy pszichológus hangkat hall a falból. De jó szakamer – tudja, hogy csak ő hallha és nem felel rájuk – tovább praktizál. Érdekes dolgok ha a mélyükre nézünk.
Hogy megtedd-e? Ne tedd meg. Mert akkor sosem tudod meg. Meghalnál így? Ha elnyel a sötétség nem ismered többé a fényt. De választhatsz s hogy mit, nem kérdezhetsz meg mást. Hogy felelheti valaki azt, hogy tedd meg ?
Kedves depressziós, gondolom, tudod, hogyha hangokat hallasz, vagyis hallucinálsz, az skizofrénia, ismerem a betegséget,egyebek mellet nekem is az van. Én is próbálkoztam öngyilkossággal, be is vittek a pszichiátriára. Amennyibe pesti vagy, javasolhatom a Thalassa házat, mielőtt végeznél magaddal. Ott minden kedden van felvétel. Honlapjuk is van, de csak személyesen érdemes érintkzni velük. Tapasztaltam. Egy próbát talán megér. Minden jókat. Jobbulás.
Kondycs én magam is sokszor gondolkodom a legmegfelelőbb halálnemen, és ideális pillanaton, hogy miként léphetnék ki a legszebben, és legdrámaibb módon e világból. Nem taglalom azonban, hogy milyen súlyos következményekkel jár az, ha valaki önkezével vet véget életének, mert talán ezt Te magad is jól tudod. A kétségbeesett pillanataimban viszont folyton van egy gát, amelyet képtelen vagyok átlépni, ösztönös élethez való ragaszkodás, vagy a megsemmisülés módjától való félelmem okán. De lehet, hogy egyszerűen csak gyáva vagyok. Azt gondolom, hogy nem mindegy, miként halunk meg. Felkészülten, vagy nem, esetleg gusztustalan maradványt hagyva magunk után? Hiú,és büszke emberként szeretném a halálom méltóságát megőrizni. A halálvágy önmagában nem lehet bűnös gondolat, hiszen amikor szenvedünk, mindegy, hogy testi vagy lelki értelemben, az megváltás lehet. A halált viszont ki kell érdemelni, és le kell zárni az életünkben olyan dolgokat, amelyek függőben vannak. Akár bocsánat kérés, vagy anyagi természetű ügy, stb. Habár a súlyos érzéseidet jóra fordítani én sem tudom, azt mondom próbálj olyan dolkokat cselekedni, amivel mondjuk más embereknek, vagy élőlényeknek teszel jót. Én elhatároztam, hogy önkéntes munkát végzek egy kórházban. Mert ha már a magam életét nem tudom széppé varázsolni, akkor legalább más, kiszolgáltatottabb embereknek apró segítségemmel megszépíthetem a pillanatait. Amikor köszönetet kapok, akkor azt gondolom magamról, hogy állati fontos, másoknak, hogy itt vagyok a földön. Ez segít túlélni a sok negatív érzést, amely akár megszállottságból is adódhat, tehát lehet, hogy az önmegsemmisítés gondolata, nem is a Te énedből fakadó dolog. Az emberben állandó harcban áll a fény, és a sötétség. Krisztusnak sikerült leküzdenie a sötétséget. A szabad akarat jogán, minden embernek sikerülhet ugyan ez. Azt is mélyen át szoktam érezni, amikor a nálunk embereknél sokkal kiszolgáltatottabb lények, mint az állatok, mennyit szenvednek a humanoidok által okozott kegyetlenkedések miatt. Ők mégis szolgálnak minket munkájukkal, húsukkal, de eszükbe sem jut öngyilkosságot elkövetni, pedig vannak érzéseik, ezt elhiheti mindenki. Még a régiek is tisztelték az állataikat, bizonyos tulajdonságaik miatt, amiből erőt merítettek, így keletkeztek a totem-állatok. A mai világ eltávolodott a metafizikai lét törvényeinek ismeretétől, éppen ezért nem képes erőt meríteni a fizikai léthez sem. Pedig mindenki olyan halált érdemel, amilyen életet élt. Ha önző voltál, nem lesz szép halálod…. Mindemellett egyet értek Ágacskával is. Az öngyilok hajlam, a szeretetlenségből és a mellőzöttségből is fakadhat, ezért olyan dolkokkal kell körül venned magad, amelyeket nagyon szeretsz. Sokat segít például a mozgás, és most, hogy nyár van sok a zöld növény ki kell menni közéjük, segítenek. Én is így élem túl a napokat. Télen pedig nyakra főre forró teát szülcsölök, és szép zenét hallgatok. Imádom!
Drága Kondycs!
Tudod te egy értékes ember vagy, ezért írtam, hogy Drága!A hangi és képi hallucinációkkal én is megküzdöttem és persze nem én nyertem, de van valaki Isten aki nyerhet felette és ez nem csak álom!
ez a valóság, tudod én már hat éve vagyok skzifrén és depressziós beteg, tudom milyen nehéz lehet most neked, de kérlek ne tedd meg az öngyilkosságot, mert az nem old meg semmit sem.A gyógyszer pedig akkor segít ha te is segítesz magadnak.Például, ha fezsült vagy vegyél lazító fürdőt, vagy egyél egy bon bont, vagyis kényeztesd magad.Ezzel nem azt mondom , hogy nem lesz nehéz, de ha a keresztre nézel Jézusnak még nehezebb volt, értünk keresztre feszítették, te érted is!
Vagy tehetsz nagyobb sétákat. budapesti vagy?szivesen megismerkednék veled, ha te is benne vagy az iwiwbe írd be a nevemet Ágacska a becenevem úgy könnyebben rám találsz!
Szeretettel gondolok rád:
Ágacska
Nekem nyugodtan írhatsz! Sok ember van ám még rajtad kívül, akinek nincsenek barátai-nekem sincsenek, és akiknek nincs meghatározott jövőképük! Ez egy nagyon beteg, feszültségekkel teli, elidegenítő társadalom! Sajnálom, hogy te ennyire szenvedsz tőle! De az is reményt keltő, hogy orvoshoz jársz és írsz ide.
Kedves Kondycs! Olvastam amit írtál, és az gondolom, hogy komolyan írdtad. Viszont arra nem gondoltál, mi lesz ha nem leszel. Ha meghalsz, utána senki nem fogja azt mondani, hogy: igen ez a gyerek volt valaki.
Az öngyilkosság a legnehezebb dolog, de a legkönnyebb is.
Én az gondolom, nem ismerlek, hogy annyira gondolkodj önmagad tekintetében amennyire csak tudsz. Ne azzal foglalkozz ki van veled, és ki nincs. Hanem azzal, hogy igen, én is vagyok valaki, és jól érzem magamat ebben az érthetetlen világban. A világ nem azért van, hogy megértsenek minket, hanem azért, hogy mi megértsük, és jól éljünk benne. Ezt ne felejsd el. Attól nem váltod meg a világot, hogy meghalsz. Attól már igen, ha érte halsz meg.
Tudom nem könnyű feldolgozni de muszáj. A szíved nehéz, és az értelmed zűrzavar, de a világ veled van. De ehhez szükséges, hogy részese legyél, és ne önmarcangolásba élj. Hidd el felesleges.
Fonos vagy csak még te sem tudod: Puszi Kira
Semmiképpen se tedd meg! Kérj segítséget azoktól, akik a fizikai életedben melletted vannak. Keress társaságot, és a szakembertől, akivel kapcsolatban voltál.
Nekem sokszor jelentett már biztatást az életem során nehéz helyzetekben ez a bibliai idézet: “De ne örülj én ellenségem, elestem, de fölkelek. Mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom.”
Kelj fel, menj tovább, ne add fel.