Pánikom

Téma címkék:
2010.06.17. 14:12

Sziasztok!

Nálam kb. 4 hónapja kezdődött komolyabban a pánikolás.A szokásos tünetekkel,szédülés,ájulásérzet,szívdobogás,szorongás.Annyira rosszul voltam,hogy hetekig az ágyból se tudtam felkelni,teljesen le voltam gyengülve.Azt hittem itt a vég..az alvásom teljesen felborult,éjjel nem tudtam aludni,csak nappal!Étvágytalan voltam,sokat fogytam..Egyik orvostól jártam a másikig,semmi konkrét..aztán olvastam erről dolgokat és elmentem családállításra is,ami után sokkal jobban éreztem magam.Sokat olvastam mások történeteit is,és ez erőt adott.Először csak a lakásban kezdtem el mászkálni..kis idővel már kísérettel kimentem az utcára,orvoshoz,de így is állandóan rettegtem,hogy mikor leszek rosszul.Aztán megint csak próbáltam erőt venni magamon és már egyedül is kimentem annyira,hogy megkerültem a háztömböt.Nevetséges,de annyira tudtam örülni..erre jó volt nekem ez a betegség,hogy jobban elkezdtem magamra figyelni,lassítottam az élet tempómon és meg tudom becsülni és tudok örülni az apró dolgoknak is!!Mert csak aki benne van,az tudja mekkora öröm úgy lemenni a boltba,hogy nem fulladok,vagy hogy észreveszem,hogy süt a nap!A barátaim mellettem álltak,mindig próbáltak kiráncigálni,mégha pici távolságra is..és én mentem.Mert akartam a változást!A régi életemet és énemet vissza.Úgy döntöttem,nem fogok gyógyszert szedni.De azt tudom,hogy nagyon nagy akaraterő kell hozzá.Hogy ne kerüljem a helyzeteket,ahol esetleg elkap a pánik.Kitűzöm a célt,hogy ma mondjuk egy sarokkal lejjebb, tovább sétálok..és megyek és bíztatom magam,hogy “Nincs baj béééééébi!” :) És azt is megfigyeltem,hogy nagyon sokszor a düh volt az ami vitt előre..akkor is megcsinálom!,akkor is képes vagyok rá! És terelni a gondolatokat,amikor elkap a pánik,elkezdeni csinálni valamit,vagy valahogy lekötni magam.Csak ezek segítenek.Az újabb lépés az volt,hogy visszajöttem dolgozni,de hála a főnökömnek nagyon közel kerültem az otthonomhoz és nem vagyok ott egyedül egész nap!Néha így is elkap a pánik,fulladás,de nem adhatom fel .Lehet hogy nem fogom bírni,de meg kell próbálnom!Nem zárkózhatok be otthonra,mert az csak rosszabb lenne.Igazából csak ilyen rövid távolságokban merek még csak mozogni..a kerületet el se hagytam hónapok óta és járművekre se szálltam.Még nem merek.Néha félek,hogy sose fog elmúlni,de azért remélek..talán lehetek még boldog.Szeretnék menni és utazni,nagyon sokat!Vár a nagy világ!Kitartást és sok erőt mindenkinek aki fél!!Sosem vagyunk egyedül..ez azért jó.Ugye? :)

#1923 Adelka hozzászólása: 2010.06.18. 19:49

Szia.. nagyon ugyes vagy es gratulalok neked…..tenyleg ez a celkituzes jo es bejon.En meg azert nem mertem elmenni munkaba es emiat  mergelodok mert kenne a penz is meg az ev is…..(egy kereset nagyon keves) es en itt csucsulok a hazban mert nem tudok mindig kimenni…..?! szia.. szep nyugodt estet kivanok..!!

#1922 edike81 hozzászólása: 2010.06.18. 14:00

Szia!

Olvasom a történeted és nagyon örülök neki hogy ilyen ügyes vagy a járkálásban és ekkora az akaraterőd! Hidd el hogy sokkal messzebbre is el fogsz jutni ha szépen folyamatosan ilyen ügyesen és kitartással gyakorolod.

Én is küszködtem a menéssel sőt volt hogy szobára szükült a járásom, onnan már nem tudtam kijönni. Én jövök megyek most már, és úgy csinálom hogy elhatározom magamban hogy akkor is megyek és nem érdekelnek a rosszullétek(mert azért ilyenkor szédülés hányinger fejfájás minden ami ilyenkor kell jön ám), ezek úgyis jönnek de én akkor is menni fogok! Erre olyan erősen koncentrálok amilyen erősen csak tudok, aztán bedugom a fülhallgatómat hogy a zene elvegye a figyelmem(a zene egyébként a legjobb ilyenkor szerintem), és elindulok! Aztán már mikor megyek akkor megnyugszom és semmi baj!Használd az akaraterődet!!! Ami nagyon fontos és ezt tedd meg te is minden egyes sétádnál, amikor hazaérsz akkor dicsérd meg magad hogy milyen ügyes voltál. Minnél több sikerélményed lesz, annál jobban akarsz majd menni! Hidd el tapasztalat!:)

Sok sikert, és sok sok örömteli sétákat kívánok! Kitartás!!!

#1921 Rainy-morning hozzászólása: 2010.06.18. 10:21

Szia! Együtt érzek veled. A történetem nekem is hasonlóan szomorú, olvasd el ha gondolod. Szívesen beszélgetnék veled. Felajánlom neked a barátságom. Írj a panikbetegseg@freemail.hu email címemre, ha gondolod. Megadom az msn-címem is majd, ott jobban tudunk beszélgetni, illetve egymást bíztatni egymásnak tanácsot adni.

Szia. Ne szomorkodj, szép napot.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close