Csak kiírom magamból.

Téma címkék:
2010.08.03. 01:21

Azt gondoltam a vonzás hatalma majd mindent megold. Vagy a pozitív gondolkodás alapja. Tévedtem.

Hiába értékeltem mindennap a madárcsicsergős reggelt, vagy a nap sugarait az arcomon, vagy a 3 éves keresztlányom mosolyát és ölelését, az sem segített.

Én csak kiírom, mert nem tudom, és nem is akarom senkivel megbeszélni.

Szóval beismerni hogy tényleg van bajom, és tényleg segítségre szorulok, 5 évembe, 1 nagy szerelembe és néhány jó barátba került. Kihagyásokkal, de sűrűn 3 évig jártam egy nagyon jó pszichiáterhez. Csak súlyos depressziósnak diagnosztizált. Idén januárban azt mondtam neki jól vagyok, minden oké. Pedig nem volt. Csak már untam, már elegem volt, nem volt kedvem már járni, és enni a gyógyszereket. Majd én megoldom egyedül, gondoltam. Rosszúl gondoltam. Nem megy egyedül. Júniusban újra elmentem. Három év alatt sosem beszéltem neki dühkitörésről, vagy sosem adtam elő magam úgy, hogy azt gondolta volna, hogy ez súlyos. Mert egyszerűen nem tudom, tudtam felfogni, hogy beteg vagyok. Ez semmi, ez csak a vonzás, vonzom a szart, ezért vagyok levert, ezért sírok vagy épp nevetek, ez okozza a hangulatváltozást, ettől kapok dührohamot, ettől van bűntudatom, ezért vagyok teljesen ellentétes, ezért mondok hol igazat, hol hamisat… és mind ezekért nem tudok egy normális kapcsolatot sem kialakítani. Semmilyet. Se barátit, se párkapcsolatit… de ez nem a vonzás hatalmától van. Beismertem. De még most is azt mondom, nem vagyok beteg. Nekem nincs semmi bajom. Az orvosom szerint van. Én is beletartozom abba a 2-3% ba. Szerinte ez borderline. Most gyógyszeres kezelésen vagyok. Nagyon jó orvosom van. A fél fizetésem elment rá mindig, de biztosan megéri.

Nagyon nehezen ismerem be azt, hogy van valami bajom. De már meguntam. Évek óta hirtelen hangulatváltozás. De ezek időszakosak. Nem mindennap jelentkeznek a tünetek, és nem az összes. Van hogy zabálok, de mindent. Van hogy napokig semmi, vagy épp rendesen étkezem. Van mikor mosolygok, de van mikor napokig siva kelek, sirva fekszem, elbőgöm magam a melóban. Van mikor szeretek mindenkit, olykor meg gyűlölöm őket. Vannak a dűhrohamok, mikor falba verek, tépem a saját hajam. Van mikor teljesen nyugodt vagyok. 5 éve nem alszom rendesen, ez is, hol sikerül, hol nem, de most vagy 1 hónapja sosem tudok elaludni, ha meg sikerül, akkor meg elalszom, és elkések a melóból. Unott napok, dekoncentráció, a leszarom mi hogy alakul érzés, semmi szexuális vágy… az érzés, hogy néz valaki állandóan, kissebb halucinációk, mintha lenne itt valaki, de mondjuk ezeket csak az őrangyalomnak tudom be. De most már elég. Bevallom, ez nem természetes. Főleg nem 21 évesen…

Szóval most doki, meg gyógyszerek. De nagyon nem változott semmi. Sosem segítettek a gyógyszerek.

Én élni akarok, nem akarom megölni magam. Eljátszok a gondolattal, de megtenni nem tudnám, mert gyáva vagyok! Régen volt célom, ma már nincs. Majd alakul, nem?

Nah mindegy. Csak leírtam. Majd biztos irok még. Azért végülis jól esik az embernek hogy ha ezt leírhatja. Jobb mint a jegyzettömb. Ezt legalább el is olvassa valaki.

Sziasztok.

#2374 Octane hozzászólása: 2010.08.14. 01:19

—-(helyesírási hibák a gyorsaság érdekében!!!!sajna ez a türelmetlen unott szar érzés bennem is jelen van és nincs stürelmem helyesen írni gépen)—–Abszolút megértelek!!!Nekem kb lassn már 10 éve van ez!!!! nagyon gáz sokmindent-mindenkit veszítettem!Probálkoztam erőtvenni magamon nem ment,probálkoztam gyógyszerekkel,csak enyhítettek a tüneteken de semmi konkrét,végső elkerseredésemben pedig pár honapja rákerestem hátha van pánikbetegközösség és van!!!!!! és egyből elkezdtem érezni a reményt hogy lesz valkim aki megért ha egészséges vagyok ha beteg!!!!!!!!!!!A párommal szerintem 10000%hogy szétmegyünk mert nem tudok elmászkálni vele a tömeg helyekre (előtte is leplezem :(minig azt hazudom nincs pénzem mászkálni mondjuk néha igazat mondot evvel na de a lényeg az hogy nem vagyok rá képes olyan egyedül érzem magam a szarban mert tudom hogy senki nem érti ezt meg!!!!SZÖRNYŰŰŰŰŰ!!!!!:(sok helyre tudok menni hála istennek meg imádok vezetni,de sajna buli,plázák,tescok,nem mennek:(!!!illetve a tescokba stb néha be-be megyek:(…Irj rám csajszi jo lenne ismerkedni ha benne vagy :(—breaktheprison@freemail.hu

#2373 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.04. 23:51

szia Rulett,

akkor bővebb infó talán itt

http://www.nap-kor.hu/ujhonlap/cimlap.html

vagy amire elvileg az előző link mutatott

http://www.varoszoba.hu/show/2010/03/04/borderline_bejaros_terapias

majd ha úgy érzed van energiád… addig próbálj meg kitartani!

#2372 Rulett hozzászólása: 2010.08.04. 22:52

Szia Leszekvalaki!

Köszi a tanácsokat… a link sajna valamiért nem működik… de rákeresek neten… most kb ugy vagyok, ahogy ehhez semmi kitartásom nincs… nah mindegy, azért probalkozom.

#2371 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.04. 06:51

Rulett,

nem vagy bunkó. csak baromira elfáradtam tegnap és kidőltem. Szimplán ezért nem írtam már akkor. tök jó, hogy bízol a dokidban, lehet a megszokottnál is “rosszabb” állapotban vagy, azért a gyógyszer.

szeretném elmondani, hogy az összevissza, vagy a ritka (mondjuk 2 hetente 1) az nem terápia. hatásos terápia minimum heti 1 alkalom! ezt jó, ha mindenki tudja. no meg azt is, hogy évekig eltart még a legjobb esetben is.

sokáig nem hittem el, hogy lehet változás (olykor most is kételkedem, amikor nagyon nem vagyok rendben), … de mégis lehet. még nekem is van néhány évem, amit bele kell fektetnem továbbra is. :(

nem vártam, h gratulálj a lógussághoz. inkább furcsa lehet, hogy ilyen problémákkal hogyan is lehet. hát nem én vagyok az egyetlen, aki így is lógus lett. ráadásul, mi, akik így lettünk azok, belülről is ismerjük a problémát, talán mélyebben megértjük a másikat és talán  ha magunk tudunk változni, akkor inkább hiszünk abban, hogy aki segítségért fordul hozzánk az is fog tudni.ez olyan, mint a “rablóból lesz a legjobb pandúr” című dolog lehet.

nézd majd meg azt a beírást itt felül, hogy Borderline bejárós terápiás csoport indult Budapesten!

ez valóban egy jó csoport, és abban akkor vehet részt valaki, ha van mellette egyéniben is segítő. tehát vagy jár terápiába vagy valaki viszi, mint önkéntes. Bátran tudom ajánlani, nagyon nagyon jó ez a módszer, bár a nagyok erre is azt mondják, hogy általában legalább 2 turnus (az 2 év) kell ahhoz, hogy stabilan maradjanak a tanult készségek.

Nagyon, nagyon sok társunknak segítene, ha csinálnák!!!! sajnos nincs eléggé meghirdetve, nincs eléggé terjesztve, hogy ez létezik :(

szóval, csak elaludtam este, és nem “eltüntem”. jó volt veled beszélgetni!

#2370 Rulett hozzászólása: 2010.08.03. 23:24

Bunko vagyok… Gratuálok az eredményeidhez… ahoz, hogy LÓGUS lettél:)

#2369 Rulett hozzászólása: 2010.08.03. 23:16

köszönöm a válaszod…

néha én is ugy érzem, hogy két énem van… nincs, csak tényleg úgy élem meg…de nálam az egyik egy gonosz ördög, a másik meg egy angyal… én mondtam a dokimnak hogy nem akarok gyógyszert szedni, de mondta, hogy bizzak benne, nem sokáig kell, és mivel tudom, hogy egy jó orvos, és évek óta a vendége vagyok, így teszek…. terápia majd lesz nekem is… nah mindegy, ez így is jó, jobb mintha nem lenne sehogysem… majd alakul…

#2368 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.03. 23:05

a változékonyság a törékeny én következménye. érthető, hogy idegesít. ah, én egy felnőtt és egy gyerek énnel élek együtt :DDDD ez vicces volt, mert nem vagyok többszörös személyiség, csak így élem meg a dolgokat. így magam is ingázom dolgok között hasonlóan.

analitikusan orientált egyéni terápiába járok. És… már idéntől lógus is vagyok. Méghozzá, úgy tűnik tehetséges pszichológus. Évek óta dolgozom emberekkel, és nagyon szeretem őket. Ami érdekes, gyakran hasonló gondokkal küszködőkkel. Nagyon, nagyon szeretem csinálni, de ez még egyenlőre nem a fő tevékenységem.

amikor törölni akarod, akkor talán gondolhatnál arra is, hogy ez itt egy anonim oldal. senki nem tudja, ki “panaszkodik”.  Értem, hogy annak érzed. De valahol egyszer lehet jó ha már meg tudod engedni magadnak, hogy leírd a rossz érzéseket, amik elárasztanak. Nem bűn nem jól érezni magunkat, bár mi legtöbbször úgy éljük meg :(

azt is meg kell tanulni, hoyg szabad rosszul éreznünk magunkat (minden ember szokta … talán csak nem ennyire).

ahogy írtam: az út hosszú. évek terápiája (sajnos pusztán a gyogyik nem segítenek, sokan nem is adnak gyszert borderline-osoknak. majdnem felesleges). Fiatal vagy. Én dupla annyi. És idővel rendben leszel, ha terápiázol. Legyen kitartásod!

#2367 Rulett hozzászólása: 2010.08.03. 22:53

es milyen terápiára jársz?

#2366 Rulett hozzászólása: 2010.08.03. 22:52

Igen…csak néha elkap egy olyan, hogy mindjart törlöm ezt az egészet, mit mártirkodom, meg minek tudniia ezeket másoknak, a másik pillanatban meg de jo… nem tudom, hol ugy érzem ez jo hogy leirom, hol meg ugy, hogy kurvara nem kene sajnaltatni itt magam, meg semmi… ahh… egyik pillanatban igy, masikban ugy… a legaprobb dolgokrol percenkent valtozik a velemenyem…

#2365 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.03. 22:44

hát.

az egyik legrosszabb, talán a magány. ezt oldja, ha értő fülek és hasonlón keresztülmentek kerülnek az utunkba. Csak írj! Lehet az is könnyít kicsit.

#2364 Rulett hozzászólása: 2010.08.03. 22:39

Köszönöm!

Jól esik, hogy hozzá(m)szólsz. Egyébként sosem tudtam ezeket leírni… mindig naplóba kezdtem, de sosem ment az írás… most rájöttem, hogy ez jó érzés… jó leírni… és mégjobb, hogy felel is rá valaki…

#2363 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.03. 22:36

Rulett,

majd drukkolok neked! Sejtem mi mindenen mész keresztül. Nem tudhatom, mert te éled. De azt tudom, hogy pokoli. Meg azt is, hogy ez sem tart örökké.

#2362 Rulett hozzászólása: 2010.08.03. 22:25

Köszönöm a hozzászólásokat…

LeszekValaki. Én már úton vagyok… valahol… van egy nagyon jó orvosom. Most még gyógyszerezek, ő ezt ajánlotta, kicsit nyugodtabbanak kell lennem, utána meg terápiázunk…

#2361 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.03. 21:21

Sajnálatos, hogy nem szeretnétek meghallani, hogy van segítség. Én évek óta járok terápiába. Olykor szedtem gyszereket (néha többet, mint szabadna). Lassan változnak a dolgok. Nagyon lassan. De azért változnak.

Újra mondom (többet nem tudom), hogy van segítség!!!! Én tudok párat mondani. Amikor nem akarjátok meghallani, az nekem olyan, mintha nem is szeretnétek változtatni a helyzeten. Ezt is lehet. Ha majd el jön az ideje, ha majd elég lesz a szenvedésből, talán eszetekbe jut… lehet változni és változtatni.

#2360 eoy8 hozzászólása: 2010.08.03. 12:13

Hahó!

Igen, elolvassák. Pl. én is elolvastam.

Én nem tudok most bíztatóakat írni, mert én is hasonlóan vagyok, mint Te. Csak nincs pszichó, nincsenek gyógyszerek.

Nem tudom, mi a megoldás, csak azt, hogy senki sem segíthet. Segíts magadon, az isten is megsegít. Jobb ötletem nincs.

A gyógyszerek híve nem vagyok.

Amúgy, mint már írtam én is teljesen kész vagyok…:(

#2359 Riri hozzászólása: 2010.08.03. 11:46

Rulett én teljesen megértelek és tudom,hogy nem könnyű de Te is mint én rohadt fiatal vagy és kell lennie megoldásnak!Mond,h Te is így gondolod?!

Riri

#2358 leszekvalaki hozzászólása: 2010.08.03. 11:37

Kedves Rulett!

Van segítség!

Jól gondolod, ez nem betegség!!!! Ha gondolod majd írd meg hogy segítsek, és adok tippeket, mit tehetsz azért (ne a gyógyszermennyiség nőjön, és talán ne is kelljen szedni), hol tudnak TB-sen vagy kevesebb pénzért jól segíteni!

Ha úgy gondolod jelezd!

Megértelek. Azt is h nem vagy (vagyunk ) betegek!!! És nyugi! Vannak még ilyenek, sokan… ez persze nem jó nekünk. De nem vagyunk egyedül!

Én tisztelem a küzdést! Azt is, h nem akarsz meghalni!!!! Ne add fel! Csak tudd, a gyszerek nem fognak rendbe tenni!!!! Annak más útja van!

Üdv

szeretettel

LV

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close