nem tudom mi lenne helyes megszólítás…..

Kedves Riri!  azt érzed attól jobb,hogy leírod mint egy naplónak…a mai napi aktuális kudarcod…..?azt hiszem igen. látod engem biztattál…a pozitív gondolkodásra…

valahol tudat alatt én is tudom,sőt tudatosan is…mi a helyes…hogyan kellene……sőt…tudom azért vagyok itt,azért regisztráltam azért írok…mert fogalmazhatnék ugy,hogy titkon,de ez nem igaz hisz tudom mit teszek…szóval valahol menekvést…támaszt…hasonló sosrú embereket keresek…nem tudom,hogy mi pontosan a célom…erőt meríteni talán abból,hogy másnak is vannak hasonló bajai..sőt…vagy hasonszőrű beteg emberekben keresni azt az egyént,egyéneket…kiktől..talán azt várom..épp azért mert..ua olyan vagy hasonló cipő szorítja a lábunk….végre tényleg azt mondhatom megért valaki…nem “csak” meghallgat,analizál,ellát jó tanácsokkal,bátorító,helyes gondolatokkal próbálja az elmém a helyes életlátás,a helyes életcélok medrébe vezetni…nem kitart mellettem mint a szüleim…még akkor is amikor már senki sem…nem gyógyszerrel akar igenis tudom,jóindulattal segíteni…,hogy aludni tudjak,hogy a borderline melletti kevert szorongásos depressziómra kedélyjavítókat szedjek…..hogy nem a problémám gyökereit próbálja feltárni……..valahol egy csodát….egy meseszerű álmot kergetek….mert mire valójában vágyom az nincs…..az nem lehet…..egy valami gép mi filmre viszi az agyamból minden emlékemet az életemből…mindent mi megtörtént,átéltem..és éreztem valaha….vagy valaki…ki megfogja a kezem…s mint valami rossz sci-fi-ben…mindent érez…mit én érzek..és egyesül az agyammal,a lelkemmel….semmi másra nem vágyom jobban néha….mint,hogy ez valósággá vállhasson….nem tudom miért….a terhek,a fájdalmak nehezek..és azt érezhetem…ha nem egyedül érezhetném talán könnyebb lenne?nem tudom…eszembe jut,de nem hiszem…inkább valami olyasmi zavartság lehet a háttérben mit én orvosi nyelven nem tudok megfogalmazni…de valószínű,a beteg,sérült…mentálisan beteg tudatom ugy érezheti engem senki sem ért meg…senki nem érzi,és érti meg min megyek keresztül….lehet róla elképzelése…….de az ember nem gondolatolvasó…..valószínüleg valami ilyesmi……..

…holnap,ha nem alszom át befordulva a nap nagyrészét,hogy elmeneküljek a gondolataimtól…bár igaz,holnap kötelességeim is vannak mikkel,ha akarok,ha nem szembe kell néznem…sőt a pszihológusomhoz is mennem kell….szóval…holnap,ha érzek majd annyi erőt magamban…a lehetőleg bővebben megpróbálom leírni az én történetem….

a legszörnyűbb..,hogy mióta nálam minden kicsúcsosodott,s összeomlott az eddigi kártyavár életem…nyomorékként maradtam…a sikertelen kisérlet után…..cseppet sem teszek érte,hogy igazán újra épülhessek…pedig tudom..hogy vágyom…és ua úgy vágyom a azt is,hogy ne legyek már…ne szenvedjek már…mi volt…ne kelljen ujból se átélnem…se küzdenem érte,hogy bármim is legyek…bárki is legyek…..lustaság…vagy….vagy egyszerű elkeseredettség?nem tudom….

lassan majd három hónapja,úgy ébredek fel…mindegy mikor,és hol…hajnalban ,reggel,délben…sebészeten…pszihén…vagy itthon….,hogy ujból mögöttem van egy nap…lám ,…még egy elmúlt és még mindíg élek….tegnap se kötöttem fel magam…ugraottam vonat alá…nem ugrottam ki a magasból…..miért? talán élni akarok?mikor közben esténként ugy alszom el…hogy istenem,ha lennél…megkönyörülnél rajtam és látnád,hogy semmire nem vágyom már…csak arra,hogy reggel ne kelljek fel…….vagy tudom…hogy e hónapban töltöm be a 33 at…és szentül megvagyok róla győződve…és azt hiszem hiszek is benne…,hogyha valami akkora pozítívum…vagy gondolatváltozás nem következik be az életemben…..az lesz az utolsó szülinapom…és napom is talán…..   nem őrültem meg….csak,akár betegség…akár beszűkült tudatállapot…akár a személyiségzavarosokra jellemző….tünet……tüneteggyüttesek összesége……bárhogy nevezzük is….az én akár beteg,akár egészséges…tudatom…..nem képes élni……..vágyja talán minden pillanatát…de nem tudom elhitetni,elfogadtatni önmagammal…mindazt,hogy én ezt így akarom…és szeretném…tovább………ha Csernus lennék…magamra ordítanék…hogy félsz!! gyáva vagy!! elfutsz a következményektől,a problémáid elől!!!   …magamban mégsem ezt érzem….akkor mikor nem sikerült és életben maradtam……mégis sikerült…azt hiszem……az ki addig voltam az ott akkor éjjel…elhunyt…..ez az ember ki most a testembe zárva éli napjait ez már nem én vagyok…valahol..még nyomokban része önmagamnak….de….félig–vagy teljesen halott……ami itt rekedt,ezen a világon……az csak a nyomorúságom…fájdalmam…szenvedésem…és a halmozhatatlanul óriási önsajnálatom……….minden szép lehetne még valamikor…tudom…és mégsem akarom…csak vágyom…és néha álmodozom…..a tenni akarás nélkül pedig a vágy…vajmi kevés dolog…..

…..megint történet lett,pedig csak neked szerettem volna hozzászólni kedves Riri,hogy látod…öntöd belém …öntenéd az erőt…a reményt…és ..lám mégis panaszkodni..(is) jössz erre az oldalra…ami nem baj…hisz…az egésznek azt hiszem ez a lényege……egymás fájdalmából…örömeiből..merítünk…és nyerünk energiát néha….,hogyha leszáll az éjj…..megláthassuk…hogy a nap is felkel……..nem szeretnék  okoskodó,magát oly öregnek bölcsnek képzelőnek lenni……..,de te,igen TE….annyira fiatal vagy még…és írásaidból…fogalmazásaidból,gondolatmeneteidből ítélve…annyira egy értékes ember…ki ,ha hisz teljes szívével,és elméjével önmagában….és nem feltétlenül a csodákban,gyógyszerekben,orvosokban…lám végiggondoltad e miért is érzed ugy,hogy jó lenne befeküdni a pszihiátriára most?én is feküdtem bent…és tudom,hogy én is azt éreztem jó volt….börtön szerű…de jó….mert törődtek velem…hasonló…és teljesen más tipusú betegségekben szenvedő emberekkel beszélgethettem…lehettem velük egész nap….némelyiknél érezhettem magam sokkal kevésbé betegnek és ez jó volt,doppingolt erőt adott….némelyeknél azt érezhettem csak nekem nyílnak meg…mert akartam befogadni…akartam megérteni miért is vannak itt…és ezek jó érzések….s közben valami féle fal…vagy védőbástyaként óvón vett körbe az intézet…és ez is jó volt ….nem valami hasonlót éreztél tapasztaltál…s emiatt vágysz…? nem tudhatom…én azt hiszem így éltem meg………s igen mikor…olyan a lelkivilágom,hogy viaskodik bennem az élnék…és a nem akaroknemtudomhogyantépjemkiagondolataim állapot…akkor vágyom…és fontolgatva vágyom…hogy jobb lenne bent feküdni..egy-két hetet….ahol mindezektől megóvnak…..látod…sok sorral fentebb arról írtam…nem akarok a 33 an túl élni……s mikor ez előbb említettekre gondolok….akkor azt hiszem bennem valami olyan dolgozik…hogy ezután akkor majd mindíg így lenne….élek egy picit…jól…normálisan…majd megijedek…magamtól…összeomlom…és egy-két hét….a pszihin..pihibe?….hát milyen élet az…pfhhh……azt akartam mindezzel sugalni….hogy bár miket írtál azon kívül semmit sem tudhatok rólad….de hinni szeretnék benned….,hogy úgy állod meg a helyed az életben…ahogyan te a legjobban vágyod…és minnél kevesebb…gyógyszer…és bentfekvés nélkül….hisz értékes,fiatal lány vagy…..problémákkal…és egy “kicsit” elveszve ebben a nemkicsit elcseszett….de nagyon szerethető világban…….ha tudnék,csak pozitív dolgokat jósolnék…neked…de te is tudod….ez lehetelen varázslat lenne…hisz a legszebb dolgok is attól érezhetők szépnek…hogy közben megtapasztaljuk azt is milyen a rossz…….    szeretnék ujra huszonhárom lenni…… írtózatosan vágynék a lehetőségre,ha megadathatna……..és tudod mit éreztem huszonháromévesen?mindenre képes vagyok…mit akarok..azt mind elérem,és megis valósítom,képes vagyok rá…hisz az lehetek aki akarok,bármit elérhetek csak igazán kell akarnom..és tennem érte….és sikerült…../az,hogy aztán már később rosszul sáfárkodtam az elért dolgokkal és lehetőségekkel,ráadásul…ma már azt is tudom nem feltétlenül hibáztathatom csak önmagam,hanem azt a fránya csúnya borderline-t is :)….hát ez már ne legyen követendő példa…..

…légy nagyon,nagyon erős….hidd el,bárki bármit mondd,tesz érted….aki mindíg melletted áll,és mindvégig kitart melletted jóban,rosszban…bajban…és örömben….az mindíg is egyedül csak te leszel….és egyáltalán nem mindegy….hogy milyen is leszel…..mennyire leszel kellőkép erős támasz….saját magadnak…..