Kedves Sorstársak!

2004 óta küzdök a pánikkal. Ez az utálatos dolog a repüléstől való félelmemmel kezdődött, majd az engem ért sorscsapásokkal (testvérem halála, családi feszültségek) egyre erősödött. Tavaly augusztusban teljesen kikészültem, iszonyatosan éreztem magam, eldöntöttem, nem mehet tovább, elmentem a pszichológushoz. Abszolút nem bántam meg, egy nagyon rendes orvost találtam, aki azonnal megnyugtatott.

Szerinte jól tettem, hogy hozzá fordultam, és javaslom ezt mindenkinek, mert a pánik nem egy olyan dolog, ami csak úgy elmúlik. Úgy gondolja, hogy nem betegség, hanem egy állapot.

Egy éve szedek Prozacot, feszültségoldónak Clonazepam-ot, egész jól bejönnek. Ha problémáim vannak a férjemmel, pánikolok, ha egyedül kell elmennem valahová, szintén. Reggel úgy viszem oviba a kisfiamat, hogy automatikusan veszem be a gyógyszert.

Sokáig nem volt baj a gyógyszer mellett, de most megint rosszabbul érzem magam. Úgy hallottam, létezik diéta is segítség gyanánt, a részleteit most próbálom kideríteni. Plusz megfogadtam, hogy jógázni fogok.

Reggelente úgy érzem, megint elkezdődött egy nap, ami teljesen felesleges…

De majd csak jobb lesz, nem igaz?