Mindenki, aki valaha is de bejegyzett ide valamit, bátorságot adott! Sokszor probáltam már naplót kezdeni, de sosem tudtam többet írni a “Kedves naplóm!” után… most még is sikerült.

Mit is akarok írni…. mindannyiuknak meg van a saranyú sorsa. Mindannyiuknak meg vannak a saját problémái. Betegségeink, az állapot ami most van… most megint bevagyok nyugtatózva, és ma ismét úgy keltem, hogy fasza megint egy nap, a zsebem üres, nincs lovettám, persze már munkahelyem sem, senki nem ért meg, meg a küzdés… meg a sok szar,tudjatok miről beszélek. Nekem nincs gyerekem, akiért felelősséggel kellene gondolkodnom. De van egy családom, a növérem, és a gyereke, akikkel élek, és tudom, hogy őket ennek nem tehetem ki… majd költöznöm kell. Pontosan mit is akarok ebből kihozni… azt, hogy ha meg is gyógyulok, mindent a nulláról kezdhetek el újra… azt, hogy ha sikerül túllenem ezen, koránt sincs semmi megoldva, mert új életet kell kezdenem, egy új munkahelyet, költözni, mind ezt pénz nélkül… és tudjátok mit? Még ez sem keserít el… nem. Akkor hát újra kezdem, és majd megint újra újra újra… nem adom fel. Nem fogom felvagdosni az ereim. Akármennyire is elkap az öngyilkossági “erő” legyőzöm…

Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincsen korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi. Nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem mindannyian tele leszünk jóval! Remélem látunk majd olyanokat amiken ledöbbenünk. Remélem érzünk olyat amit addig még sosem éreztünk. Remélem találkozunk emberekkel akik másként látják a világot. Remélem olyan életünk lesz amire majd büszke lehetünk. De ha mégsem, remélem lesz erőnk …hogy újra elkezdjük…

Szar az egész életem.  Bár jó pozitívak a hozzászólásaim, egyáltalán nem mosolygok, és semmi kedvem élni,meg semmi… de tényleg mindannyiuknak van mindig remény…

Most csak annyit akartam. Megyek dokihoz.

Erőt nektek, és ölelést!

Sziasztok