Ezen az oldalon az együttműködés, a közösség és benne egy-egy ember hatnak Rád, hozzászólásai benned kölönböző érzéseket indukálnak.
Zetor: “Szia! Engem is megbántott ikszipszilon legutóbbi, téged kioktató hozzászólása. Akartam még tegnap este valami sablanos nyugiszöveget írni-hogy nem veszekedni, hanem gyógyulni és meghallgatni járunk ide, akinek nem tetszik a kommentje, vagy története, arrra egyszerűen nem reagálok, ennyi. De elmaradt, ne haragudj, és szerintem egyáltalán nem volt sértő a péklegényes gondolatod. Hát, kellemes zenehallgatást, én éppen számlákat válogatok.”
Rulett, féreértettél engem. Odaírtam a kommentemhez, hogy én sem hiszek benne, nem prédikálok és papolok.
Zetor ! Engem is megbántott a hozzászólásod. Sőt ! A szorongásom egyre jobban nő !
Összetöritek a szívem, és tudomásul vettem ezekszerint antiszociális vagyok.
Így, nem marad más, mint veszem a lapot és elhúzok. Nem vagyok fontos !
Mivel halmozódtak a problémáim az utobbi időben, – ha olvastátok egyáltalán a történetem – és egy két hsz-ben, próbáltam utalni, mi is okozta gyermekkori taumám, gyermekkori molesztálás az egyike, melyet a “péklegény” hsz-e Kriszinának felbátorított, hogy 35 év után kimondjam. Utána megkönnyebbültem, de látom csak sérelmet kaptam.
Az életem a kezemben, minden jogom, hogy eldöntsem mit csinálok vele….
Meghalni könnyű, a meghalás csendes álom részemre.
A viszont nem írásra !
Hy zetor !
Ok, én várom, hogy érzed magad rossz passzban és a hastánc csopiban. Én meg a nyár végéről és az ősz elejéről fogok írni. Őszintén sajnálom, hogy úgy érzed, sajnáltatod magad a blogodban.
Szevasz, Ikszipszilon!
Régen írtam ide, csak emailen láttam, hogy valaki írt nekem. Mostanában nem jutok el pszichológushoz-azért kezdtem el várószobázni, hogy megosszam az ottani tapasztalataimat, nem gondoltam volna, hogy ennyire ritkán lesz…. Mostanában blogban sajnáltatom magam……….Neked is minden jót, majd még írok, most nem vagyok jó passzban. Jah, majd arról fogok írni, hogy érzem magam a hastánccsoportban.
Kedves zetor :) !
Bocs, csak most…
Nem nyitó és nem záró ez az oldal…
Tapasztalatokat gyűjtök, és amiben tudok én is segítek, nagyon szívesen.
Kívánok minden jót Neked és gyermekeidnek, illetve egy nagyon szép hétvégét :) !
Üdvözlettel:
XY
Értem. Szóval Neked is fontos ez az oldal, a netezés. Nyitópont a külvilág felé. Vagy inkább záró-? Hajlamosabb az ember azt beszélni, olvasni, hogy az internetezés elzár inkább a mindennapi cselekvésektől és kapcsolatoktól. Én inkább úgy hiszem pótszer, fogódzkodó, segítségkérő…. szóval jó. Jó éjszakát, éppen fürdetem a gyerekeket és nagyon nem bírnak magukkal!
Thx, soha nem akarok önszántamból öngyi lenni. Ha sérelem ér, a megnem értés, főleg azok után, hogy megnyíltam, a jelenlévő tüneteim melett, egyszercsak bekattan az agyam. Fontos vagyok-e egyáltalán, számíthatok-e valakire, van sikerélményem ?
Nem, nincsenek !
Sőt kolonc is vagyok, magányos.
Ezért van szcuiszid szándékom.
Nem, vagyok jól !
Fulladok, heves szívdobogás, oknélküli félelem, étvágytalanság, gyomorfájás, stb. A stabil pontom a szobám.
Talán ez az oldal is segít valamennyit.
Na ne már, szóval nem olvastad az összes történetemet-csalódtam benned:DDDDDddd
gondolatokafejemben.blog.hu Nem, a Zetor Leila nem én vagyok, az a combfiksz.blog.hu, az is érdekes, de sokkal népszerűbb és régebbi. Szóval a régi blogos nevem volt Zetor, aztán észrevettem, hogy van egy híresebb és nem akartam, hogy egyforma nevünk legyen. Egyébként férjem “becéz” Zetornak. Jobban vagy, XY, ma nem akarsz öngyi lenni, hogy mindenki barátságos Veled? Puszi
Zetor, szió
!
Milyen blogod van ????
Egyébként nekem minden nap mondja a férjem, hogy antiszociális vagyok. Kurva szar ezt így, attól hallani, akit a legjobban szeretek. Szóval egyik antiszoci beszól a másiknak-na és, mindannyian betegek vagyunk! :DDDDDDDDDDDDDDDD Ne csinálj butaságot! De fenyegetőzni sem kell ám! Én barátkozni járok ide, haragosom van elég a való életben is! Szia!
Bocsi! De milyen jó a nyomkövetőd! Figyu, valami építőbb tevékenységbe is fektethetnéd ezt a rengeteg energiát, mint folyton azt keresni, ki mikor nem válaszol, mit válaszol…Kb.egy éve én is átéltem ezt, mikor elkezdtem blogolni. Komolyan együttérzek Veled, és tisztában kell lennem, hogy ezen az oldalon kifejezetten érzékeny emberek vannak, akik ezt tényleg vállalják is. Bocsáss meg. De szerintem akkor is bárdolatlan voltál Krisztinával. Valamit beindított benned a kommentje, megmozdított régi sebeket, de mivel annyira nem ismerjük egymást, biztos vagyok benne, hogy senki sem akart szándékosan megbántani. Az önkontrollodat és a szociális megnyilvánulásaidat meg kell reősítened. De ezt én magamnak is elmondom minden nap. Őszintén jobbulást kívánok, egy nagy ölelést a távolból, ne add fel! “A legnagyobb pokol bennünk van.”