Sziasztok én egy 35 éves elkeseredett, 3 gyermekes anyuka vagyok. Utálom sőt gyülölöm magam ahogyan sokszor viselkedek. Nem tudom elfogadni magamat olyannak amilyen vagyok! Milyen példa van a gyerekeim előtt? Nem tudom mit tegyek! Félek mindentől, félek elindulni, félek az emberektől, félek az orvostól hogy mit fog mondani! Úgy érzem, mintha egy ördögi kör közepén volnék. Nem tudok kiszálni!
Vannak jobb napok de a legtöbb az rossz! Sajnos a férjemmel nem lehet erről beszélni, mert nem tud segíteni. Kilenc éve élünk társas magányban. Kamasz koromban is voltak problémáim de ez az idő múlásával egyre csak gyülemlett. Folyton kerestem valamit ami nagyon hiányzik, de sajnos nem találtam meg. Csak múlik az idő. Nem akarok megint 10 évet átaludni, mert mindentől félek. Nem tudom mit kéne tennem? Édesanyám soha nem értett meg engem. Nem is érti miért lettem ilyen? Barátaim sajnos nincsenek. Nem tudom hogyan kell barátkozni. Mikor mit kell mondani. Állandóan zavarban vagyok. Mi lessz így velem, velünk?
Kérlek ha valaki tud segítsen!
teljesen megértelek. Én is ebben a cipőben voltam. Hiába van megértő férjem, +3 gyerek, mégis nagyon magányosnak éreztem magam.én is szedtem gyógyszert, de nem sokra mentem vele,rengeteg akaraterő is kelett hozzá. Nállam a vizválasztó az volt, mikor nem voltam képes elmenni a kicsi lányom anyáknapi ünnepségére. Akkor azt mondtam, hogy ez nem mehet így tovább, nekem muszály “élnem” a gyerekeim miatt. 35 éves voltam akkor. A férjem külföldön dolgozott, tehát ő nem sokat tudott segíteni, de a gyerekeim rengeteget segítettek. Mindig melettem álltak. Mindig azt mondták: Szeretnénk visszakapni a régi anyut, aki vidám, nincs magába zárkózva, s velünk van mindig. Ez rengeteget segített, s hatalmas erőt adott, hogy akarjak meggyógyulni, és úgy élni mint azelőtt. remélem egy kicsit segítek ezzel a pár sórral neked. Kívánok sok erőt neked!
Szia Nagyon megértelek, Én most érzem így gyűlölöm magam szorongok, pedig szedek gyógyszert, anti depresszánst nem
Terápia kellne , de azt szét verték ebben az országabn csak gyógyszer maradt , ami jó- jó , de nem old meg semmit, segthet, De igazi válozást terpia adnia Pszichó terápia Tudom emrt én végigcsináltam párat amikor nem voltak eze, az ugy mond modern gyóygszerek.
Ha oylan anyagi helyzetben vagy, akkor keress privát orvost vagy, pszichológust
pszichiátert vagy pszichoterpeutát
Mozogj sokat , ha tudsz legyél friss levegőn
Ne a gép előtt ülj fiatla vagy,!!!!Én már most jöttem rá miylen öreg avygok az 54 évemmel Sírok hová lett az életem?
Ne hagyad magad szeresd gyerkeidet,
Ne félj a segíteni akróktól Abban vagy ördögi körben Dolgozol? valahol???
orvonak mondd el amit érzel bár pszichiátriára nem kell beutaló.
Nem kell háziorvoshoz menned.
Vigyázz magadra!
Szia! Azonnal ható segítéget senki nem fog tudni adni. Mindenképpen kerened kell egy jó szakembert (pszichiáter, terapeuta). Ez ugyanis betegség, amit nem kell/szabad takargatni, magadban babusgatni, mert így csak egyirányú utca, amiből a végén nincs kiút. Ma már számtalan módja van annak, hogy szakember segítségével (gyógyszerrel vagy anélkül) viszonylag rövid idő alatt (hónapok) magad mögött tudd ezt a betegséget.
Az orvos (legyen az a háziorvos, akihez először elmész beutalóért) pontosan tudja, milyen betegséggel közdesz, és nem fog ítélkezni feletted, hanem eligazít, hol találod meg a megfelelő szakembert.
Saját tasztalatom az, hogy – sajnos – nem biztos, hogy az első szakorvos azonnal rátalál a neked megfelelő terápiára (hiszen különbözöképpen reagálunk). Nem szabad feladni. Addig menj, amíg nem érzed, hogy javul az állapodod.
Szívesen “beszélgetek” veled, ha igényled.
Üdv. edi46 e-mail: cik_la@t-online.hu
Szia.. hat eleg rosz paszban vagy ,de en is voltam igy, hogy sokkal tobbet volt rosz mind jo..pedig nekem is gyeek van meg egy jo ferj es megis sokszor nagyon ronda napjaimvannak.Ebbol csak te magad tudsz kimaszni es ido kell hozza, valami elfoglaltsag kenne amit szeretsz csinalni es neked jo,vagy egy jo terapeuta is sokat segit , meg a sport, szoval valamit tenni kell mert ha nem mind hoszabodik a nehezseg……………kivanok kitartast, es gyogyulast neked……..!!