Gyakori állapot

Téma címkék:
2010.10.08. 17:01

Hogy most, mit érzek?

Megpróbálom megfogalmazni, mi az, ami megint fáj. De már nem olyan élesen, vagy csak most nem. Ettől a magánytól szenvedek a legjobban. Az, hogy nincs kihez szólni, nincs, akit igazán érdekelnék, nincs, vagy van olyan, csak nem látom meg, mert soha nem érdekelt senkit, hogy mit akarok mondani. Egyedül vagyok. Reménytelennek tűnik.De most nem hasít úgy, most tompább. Vagy inkább valahogy erőtlen vagyok, fáradt, kiábrándult, beletörődött. Most belefáradtam. Mit tudnék csinálni. Hogy álljak föl belőle? De minek. Már rengetegszer fölálltam, de hiába. Tudom, legalábbis azt gondolom, hogy ez az érzés azért van, mert a legelső és eddig legszorosabb kapcsolatom siklott félre. Konkrétan anyám az, akit nem érdekeltem soha igazán, csak amikor éppen figyelni tudott. Ő tanított meg arra, hogy hiába minden, mert ő úgysem fog változni, ő mindig ugyanúgy fog reagálni. Az ő beteg reakcióiból tanultam meg milyen ez a világ, tanultam meg rosszul mindent. És érdekes, ebben a családban nem volt egyetlen valamirevaló, normális felnőtt sem.

Lehet, hogy ez megint egy vihar előtti csend. Félek, hogy jövő héten megint robbanok.

Hogyan vonzhatnám magamhoz az embereket, hogy ne legyek egyedül?. Teljesítménnyel? Szépséggel? Egy másik arcot kéne mutatni. Valami jobbat, mint ami vagyok, mert úgy érzem, így nem vagyok elég. Valami tökéleteset kéne mutatni, és akkor szeretnének és kellenék nekik. Miért nem szeretnek úgy, ahogy vagyok?. De nem akarom, hogy kihasználjanak. Akkor inkább egyedül vagyok. Nem kockáztatok és nem próbálkozom többet, csak nagyjából…Csak úgy teszek, mintha hinnék és érdekelnének az emberi kapcsolatok, de valójában nem tudok már hinni benne.

Nekem kell magamon változtatnom valamit, hogy egyszerűen ne így érezzek.Viszont nincsenek barátaim, tartós megbízható kapcsolataim, és erről én tehetek, én csináltam, és nem tudom, hogyan csináljam másképp. Vagy nem csak én vagyok a hibás, mert ilyenek az emberek.? Külön, félre kellene tenni az anyámat, egy fiókba, ahova való. És “normális” kiegyensúlyozott emberekkel kapcsolatot tartani, megtanulni tőlük, hogy mi a normális. Hogy nem olyan félelmetes és kegyetlen és hideg, barátságtalan ez a világ. Hogy meg lehet bízni emberekben, vannak akikre lehet számítani, és nem változtatják meg az álláspontjukat 2 másodpercenként.

Jó volt erre a pszichológus és jó lenne egy csoport, de nincs rá pénzem. Akkor hol találok ilyen emberekre? A normálisat, ugye, nem csak mesterségesen kialakított környezetben lehet megtalálni? Mert az furcsa lenne… Akkor hol??

 

#3030 pillango2 hozzászólása: 2010.10.10. 12:29

Köszönöm szépen mindkét hozzászólást!:D

Linkeket megnéztem, email címet elmentettem.:)

Köszönöm!!! :)

 

#3029 csarasz hozzászólása: 2010.10.09. 14:16

hát én is így vagyok mostanság, én borderline vagyok, mint sokunk itt, jelenleg tünetmentes s absztinens több, mint egy éve. az eddigi életem úgy telt, hogy mindenbe belepróbáétam amibe tudtam, sokmindent fel is adtam, meg ilyenek. ittam, drogoztam, buliztam, parasztkodtam, loptam, csaltam, hazudtam, ahogy kell. mellette meg művelődtem, ennek köszönhetően, majdcsak mindíg sikerült magam kivágni a legszarabb helyzetekből, amikbe egy épeszű normálisnak mondott ember vagy nem keveredik, vagy amitől megőrült volna vagy öngyilkos lesz. ennek köszönhetően jutottam el oda, hogy komolyan veszem az életet, minden teremtményével együtt, s ennél jobban nem tisztelek semmit a világon, ha úgy tűnt is bár néha, hogy ellene cselekszem, az idő mégiscsak engem igazolt. nem jutottam odáig, mint lehetett volna, lehettem volna bármi, mert az esem megvan hozzá, de nem visz rá a lélek. nem lesek konform geci aki beáll a többi birka közé a sorba, s fogyaszt napestig, meg gürcöl a szarért. inkább maradok itthon, s nem megyek ezek közé. az utóbbi időben megtanultam, hogy be kell fognom a számat, ami kurva szar, de ez van. drogok és pia nélkül nem élvezem az életet annyira, nehezebben megy minden, ami előtte nem jelentett problémát. most sivár és sekélyes körülöttem minden, és vágom, hogy ez miért van, de már nem akarok rajta változtatni, mert 7 milliárd ember gondolkodása egyazon irányba sosem fog megváltozni… de a pozítv életbe és reménybe vetett hit azért nagyon hiányzik. mostmár elfogadom a valóságot olyannak amilyen, s csak azon változtatok s azon akarok változtatni, amin tudok s érdemes. nem pocsékolom el feleslegesen az energiám, habár ez nem mindíg igaz…

mindegy sok videó s írás van itt a dróton amibből erőt lehet meríteni. a te esetedbe talán ez kezdésnek jó is:

http://www.indavideo.hu/video/A_titok_1

http://www.indavideo.hu/video/A_titok_2

 

#3028 angelcare hozzászólása: 2010.10.09. 06:48

Kedves Pillangó!

Írnál nekem bővebben magadról? ahavli34@gmail.com…ha gondolod….

Sz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close