Miért ragaszkodok a szaros életemhez? Miért álmomban is azon agyalok, hogyan dobjam el magamtól? Antiszociális vagyok, hiába minden, nem leszek már más. És nem akarom ezt már. Ma is volt egy kisebb műtétem, és reméltem elvérzem, de sajnos sikerült elállítaniuk….annyira hiányzott valaki,hogy fogja a kezem, de tök egyedül kellett végigcsinálnom.Mivel érdemeltem ezt ki? Ki vagy mi büntet ezért? Nem voltam rossz sosem, hogy így kapjam vissza, egyedül megsorvadva………
???
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
ez jó.csoportos találkozó.ez jó.nem vagyok pesti.ez szar.
Még nem cselekszem, de érik a dolog….lassan….
Szeretem az állatkákat, jobban , mint az embereket, de sem anyagilag, sem albérletbe nem engedhetem meg. Különben is, baromi nagy felelősség, és nem lennék képes bevállalni, ha tehetném sem, hiszen nagy felelőtlenség lenne vele szemben, mert ha olyan állapotba kerülök, nembiztos hogy gondolnék rá, és nem akarnék egy aprócsak életet kitenni rossznak. Remélem érted, hogy mit akarok mondani, nem nagyon megy értelmes mondatokat kipréselni magamból, köszönhető a bezártságnak, a normális kommunikációhiánynak…..
Kedves crying,
Nem hogy átérzem amit írsz, ugyanezt teszem én is évek óta. Fárasztó, és nem látom értelmét. Néha megéri, sokszor nem. Régóta tanulmányozom a pszichológiát,- mert ugye segítenék magamon, más ugysem tud – és szerintem a legfőbb bajunk, hogy magunkat nem fogadjuk el. Addig persze, hogy nem tudunk ügyes kapcsolatokat kialakítani. A szeretet meg mindenkinek kell…Valamiért remélem nem a “cselekvést” választod…:( ….esetleg egy állatka? cica, kutya? értük érdemes lenne…
Tudom, persze, de amikor így is próbáltam meg úgy is, és mégis beleütközöm a korlátaimba, akkor ott már elgondolkodom, hogy mit csinálok rosszul. És minden egyes próbálkozás után, egyre kisebb lelkesedéssel fogok neki, mert ismerem a határaimat.
Volt idő, mikor volt mellettem valaki, és akkor is jelen volt, szerelem ide, vagy oda. Az se számított…furcsának tűnik , hogy most itt vinnyogok, nem szoktam, a saját családom nem ismer, persze nem az ő hibájukból. Nem tudom, kinek ne hiányozna valaki, aki feltétel nélkül elfogadja, aki olyannak szereti, amilyen….talán erőt ad, értelmet…nem, nem látok kiutat, mert nem lehetek más….életem teljében vagyok, mégis megkeseredetten, értelmetlenül várom, hogy teljenek az órák….nincs hitem, nem hiszek már semmiben…jólesik azért, hogy próbálsz……….
Drága Crying!
Én a hozzászólásaidból csak egy értelmes, okos, felnőtt embert látok. Tudod, hogy nem a helyzet, hanem a hozzáállás a döntő. Elhiszem, hogy lehetnek olyan adottságai az embernek, amik felemésztik, és hogy az optimizmusra való képesség is tartozhat ide. De nem vagy egyedül, csak ha Te úgy akarod. Tudom, mit beszélek. Úgy érzed, ha nem lennél egyedül, könnyebb lenne? Szeretnél valakit magad mellett tudni, akit mindig elérsz? Szerinted mi változtatna a helyzeteden? Látsz kiutat? Akarsz máshogy élni? Ha igen, hogy? És mi a baj? Őszintén érdekel
Kedves daydreams!
Most mondjam ki, amit tényleg gondolok? Biztos beteges, de inkább cserélnék Veled, mint ez , amit “csinálok”, hosszútávon.Azon kivül, hogy emberi értékekkel rendelkezel, képes vagy optimista maradni ésatöbbi ésatöbbi. Én sem kérdeztem sokáig, hogy miért, miért pont én lettem ilyen, és hiába teszem is fel a kérdést,tudom, senkitől nem fogom megkapni rá a választ. Azért csak bosszant, ha körbenézek a családban, rohadt szar, hogy én vagyok a legnyomorúltabb, egy vakarcs.És, hogy így egyedül van az ember ezek felerősödnek, értelmetlennek tűnik bármilyen erőfeszítés is, azokon nem tudunk változtatni, amiket kaptunk, örököltünk, és nekem már itt befellegzett…….
lászló 54 Tsz: 06706335284
Ne sirjatok már eleget,rossz olvasni a leveleiteket.
Akit érdekel és pesti hivjon fel telefonon,
össze hozunk egy csoportos találkozot,és meg probálunk magunk elindulni az uton!
Dehogy vagy gyenge !!!!!!!!!! Csak hosszú és kemény az út a boldogsághoz ,nyugi én is így vagypk vele ha nagyon szar minden én is kiakadok huu azok az idióta gondolatok és mindíg egyre mélyebbre süllyedek:S:S de mindíg van ki út csak nehéz megtalálni és ehhez kell az erő ami ott van benned és csak a tiéd ,úgyhogy kitartás SIKERÜLNI FOG MERT SIKERÜLNI KELL!!!!!!!!!!Ez legyen elötted én már sok módszert kipróbáltam próbáltam manipulálni önmagam vagy bejött vagy nem csak ezt a szar egyedüllétet nem tudom hová rakni de valószinű erről is mint mindenről én tehetek döntés képtelen vagyok amit az egyik pillanatban jónak vélek azt rá 3 percre meggondolom és változtatok és itt cseszem el talán de nem tudok mit csinálni a hangulat ingadozásaim ellen :S:S ez úgysem változik szedhetek akármien gyógyszereket .A másik bármit mondok mindenki kiröhög szánalmas életem van sajna …………
Kedves Crying!
Van végzettségem, sikeres vagyok a munkámban, van szerelmem, aki imád, él az anyám, apám, 2 éve született egy öcsém. Van pénzem a mindennapokra.
Nem jó egy munkahely sem, sehol se bírom ki 1 évnél tovább. Lopok, csalok, hazudok, sikkasztok, ebből a párom adósságait fizetem, amit előző nőknek ad oda. Megcsal, egyedül hagy, nem segít még bevásárolni se. Az anyám egyedül van, 50 évesen mindenféle pasival megdugatja magát, és nekem sír, hogy szar az élet, kenyéren és vizen él, mert nincs pénze. Az apám idegbeteg, minden héten el akarja hagyni a csaját meg az öcsémet, akinek műtötték a kezét, mert az anyja mellett megfogta a vasalót. Már sose lesz ép a tenyere. Egyik héten az APEH vesz el 200 ezer forintomat, a másik héten a párom kap 910 ezer forintos végrehajtási felszólítást…hullik a hajam. Nem mondom tovább.
Én nem kérdezem, miért. Minden napban van jó és rossz. Imádom az anyám, de kéthetente sírok miatta. Imádom a párom, de több millió forintot és könnycseppet áldozok érte. Szeretem az apám, csodálatos elme, csodálatosan bölcs ember, de akárhányszor felhív, bőgök. Fél éveket nem is beszélünk egymással. Tele vagyok jó képességekkel, mégsem tudom befejezni az egyetemeimet, és nem tudok egy irányba húzni. 22 évesen saját cégem volt, kétszer vittem csődbe….mondjam még?
A lényeg: Minden ember egyedül van. Minden ember önmaga áldozata. Mert csak Te dönthetsz az életedről! Csak Te választhatsz! Értékelheted a napfényt, örülhetsz a zöld fűnek is, szerethetsz és szenvedhetsz…. Dönthetsz úgy, hogy feladod, dönthetsz úgy, hogy küzdesz. Dönthetsz úgy, hogy segítséget kérsz. Itt a fórumon meg érezheted, hogy nem vagy egyedül!
Bízz magadban és bízz a holnapban. Bízz a sorsodban. Semmi nem reménytelen! Ha tudok segíteni, csak írj! Tök szívesen!
Eliza!
Igen, igazad van Mindenkinek magával kell megvívja “harcát”, valahol egyedül, a belső harcot mindenképp. Csak mikor nem látok kiutat, akkor jönnek a szörnyű gondolatok, amik rendszeressé váltak.Tudom ,kemény az élet, de gyenge vagyok hozzá, hogy folytassam, és nem akarom függőként leélni az életemet. Gyengének születtem, nem lett volna szabad megfogannom, de ha már így alakult örülök, hogy van döntési lehetsőségem……..
Kedves Inez!
Aranyos, hogy vigasztalni próbálsz, de már annyit csalódtam magamban, a korlátaimba ütközöm mindig, hogy nem véletlenül lettem pont én ilyen. És egyre nehezebben viselem a teljes bezártságot, a magammal való mindennapi harcot.Unom már, hogy mindennapom arról szól, hogy lesem hol, mikor, kitől kapok akár egy darabka pozitív jelzést, ami értelmet ad a napomnak, Függő lettem, és rettenetes így élni, ennyire függni egy jó szóért egy kedves gesztusért. Nincs normális munkám, nincs semmilyen végzettségem, saját magam ellensége lettem, akinek lassan beérik a dolog a cselekvéshez.Már csak azt a bizonyos löketet várom…..
Mindenki szenved ebben hülye életben és mindenki csak magára számíthat ez alap én is egyedül rohadok és még sokan mások valószinű én is vétettem sokat sőt vannak dolgok amiket nem bocs meg magamnak az élet kemény de végig kell játszani szenvedni na ez a gáz S::S:S túlélni dolgokat és amikor túléled akkor jön a másik adag pofon az élettöl jó keményen hogy érezzük
Kedves Crying!
Valószínűleg nem azért szenvedsz mert rossz voltál, bár nyilván mindünk fejében megfordult már a gondolat, hogy mit vétettünk, hogy ilyen életet érdemlünk. Az életedet, ha nem is a legnagyobb százalékban, de te is irányítod, a lényeg, hogy fogod fel a dolgokat. Vannak helyzetek, amikor persze nem nagyon lehet jól felfogni, egy egészségügyi probléma főleg egyedül, biztos rémes. Így távolról gondolok rád, ne emészd magad, gyógyulj inkább, fogadd el a “szaros életed”, egyszer úgyis vége lesz és elmúlik minden fájdalom. Addig meg támogatjuk egymást.