Sziasztok!
Röviden, tömören leírnám most nektek a történetem. Kisiskolás korban kezdődött nálam a szorongás egy adott szituációtól: a feleléstől. Féltem, hogy mit gondolnak rólam, féltem a lebőgéstől. Felelés alatt a hangom remegett, izzadtam, a gondolatok kiszálltak a fejemből, így alul teljesítettem. Világ életemben kisebbrendűségi érzéssel küzdöttem. Ennek ellenére főiskolát végeztem, és emberekkel dolgozom. De minden nap meg kell küzdjek a szorongásaimmal. Majd írok még magamról. Egyelőre ennyit, hátha nyílik egy új közösség szociális fóbiával küzdőknek.
Üdv Mindenkinek!
Az én történetem, ha valakit érdekel:
http://irulpirul.blog.hu/
nem rossz ötlet egy találka, ha már nehezen mozdulunk a szakemberek felé-vagy egyáltalán nem- én sem tudok mozdulni semerre, ez is nagyon nehéz, bár most írok először egy fórumra(most is gombóc van a hasamban)
a tünetekről nem is beszélek, leírtátok, csak persze úgy érzem hogy ez nálam a legerősebb…ti is?
Sziasztok!
Szociális fóbiában szenvedek én is, noha éhezem a társaságra. Furcsa egy élethelyzet, de inkább pocsék. A tünetek ugyanazok, nem is sorolom…
Nem gondoltatok még arra, hogy jó lenne személyesen összejönnie ezeknek a szorongó embereknek, és beszélgetniük egymással? Szerintem gyakorlásnak jó, könnyebb lenne megnyílni egymás előtt és a felsüléseknél is tisztában lennénk azzal, hogy ez belefér, hiszen mindannyian hasonlóval küzdünk.
Úgy gondolom, ez hasznosabb lehet, mint a mellékhatásokkal teli gyógyszer, mint egy kívülálló pszichiáter, vagy mint egy drága csoportterápia meghatározott programmal. Talán jó lenne nem csak tudni, hanem látni is, hogy nem vagyunk egyedül a problémával, megoszthatnánk egymással, kinél miért alakult ki a pánik és segíthetnénk egymást előrelépni. Úgy gondolom, félénk a félénk előtt könnyebben szólal meg, s ez máris egy sikerélmény, ami ad egy löket önbizalmat, nem is beszélve arról, hogy esetleg még hasznos információk is elhangozhatnak közben.
Én mindenképp szívesen megejtenék egy-egy ilyen találkát, akár 1-2 emberrel is, ti mit szóltok ehhez?
Sziasztok!
Az általános és középiskolában, emlékszem nekem is nehezemre esett egy-egy verset elmondanom. Főleg, ha azt az osztály előtt kellett megtennem.
Ennek oka, talán a gyermekkori túlzott szülői elvárások! Hogy a legjobbnak kell lenned stb., stb., de ehhez nem párosult az az igazi bátorítás, dícséret amitól a magabiztosság felépül a gyermekben.
Azóta már felnőttként előadok főiskolán és a munkámból adódóan számtalan prezentációt tartottam meg. Lényeg az, hogy ezt a készséget meg lehet tanulni!
Bátorítanék mindenkit, hogy minél többet olvasson, írjon, beszéljen társaságban és a nagy nyílvánosság előtt is, ha erre van lehetősége!
Helló Rabbi
Nálam feszkóval járna, ha egy gyárban kéne dolgoznom, sok emberrel együtt. Itthon megszoktam, hogy én vagyok egy odaadó anya, baráti körben egy közepes karakter, viszont gyári munkásként, főnökkel a nyakamon egy szavam sem lehetne.
Gondolj eddigi életútadra, sikerek vagy a kudarcok vannak-e túlsúlyban, elégedett vagy-e a jelenlegi helyzeteddel, biztos képed van-e a jövőröl?
Első két kérdésemre a helyedben büszkén válaszolnám, igen sikeres vagyok-fősulit végeztem. A jövője sajnos senkinek sem biztos.
Hidd el, még annak is nehéz csoportok elött megszólalni, akik nem szoronganak. Előre nem tudni, hogy ezek a csoportok ellenségesen viselkednek-e.Hangulatemberek. A magánéletben is össze kell hangolódni. Ez nem könnyű, még az intimszféra, alvási, tisztálkodási szokásokat is össze kell hangolni. Talán mind két esetben az lenne a megoldás, ha az emberek jobban odatudnának figyelni a másikra, rugalmasabbak lennének.
Írj ha van kedved!
Egyszer Dale Carnegie(remelem jol irtam a nevet)szeminariumot tartott arrol,hogy hogyan szonokoljunk.A jelentkezoket sorra kerdezte,ki miert jelentkezett a szeminariumra.Egy holgy elmondta,hogy o haziasszony,nincs szuksege szonokolni,csak a baratnojevel jott,es soha senki elott ket ep mondatot nem fog mondani senki elott,mert szegyellos.A tanfolyam soran eljutottak egy pontra,amikor mindenkinek kellett tartania egy 20 perces eloadast,melyet kielemezhettek.Mar mindenki elmondta a sajat szonoklatat,csak a haziasszony nem.Az egyik eloadas elejen kotetlen beszelgeteskent Dale elmondta,hogy milyen fantasztikus jo a haziasszonyoknak,hisz nem kell dolgozniuk,es mindig azt csinalnak,amit akarnak.Ferjuk hitelkartyajaval pedig azt vasarolnak,amit akarnak.Allandoan gyermekeikkel lehetnek,es semmi komoly gondjuk nem lehet.A haziasszony egy ideig turte,majd vegul kifakadt,es fel oran keresztul ecsetelte a haziasszonyok felelossegteljes munkajat,majd igy zarta:On nem tud semmit,mert ha tudna valamit,nem beszelne ilyen bolondsagokat-Dale igy valaszolt:Ez egy kivallo szonoklat volt!”-Neeeem!En csupan megcafoltam tudatlanul elmondott elkepzeleseit!-kialtott a holgy.-Ebbol a kivallo szonoklatbol megtudhatjuk hogyan lehet elmondani egy fergeteges szonoklatot.1.megfelelo motivaltsag,valami kozlesere.(On duhos volt,mivel sertve erezte magat.)2.Ismerni kell azt a szakteruletet.(Ez az elete.)3.Elhivatott legyen azon a szakteruleten.(On jo feleseg.)……Kedves szociofobiasok!Mennyire fontos szamotokra egy adott szocialis egyseg?Mennyire erzitek otthon magatokat abban a kozegben?Van-e belulrol feszito gondolatotok egy tarsasag fele?
Szia Lizzy!
Nagyon hasonló cipőben járok én is… velem pont néhány napja történt, hogy egy csoport előtt kellett volna elmondanom kb 3 egyszerű mondatot, és minden kiment a fejemből, hebegtemhabogtam, azt sem jutott eszembe hol vagyok. Én is elvégeztem az egyetemet, és nem haltam, bele, de nekem azóta egyre rosszabb a helyzet. mindíg visszahúzódó, pirulós, csendes voltam, nehezemre esett a szereplés, vagy akár csak társaságban beszélgetni, érvényesülni. Most viszont már egyáltalán enm merek. csupa görcs vagyok minden nap, alig várom hogy este legyen, voltak és talán vannak céljaim, de űgy érzem már sohsem érem el őket…
Üdv!
Vajon megnyílt az a közösség szocfóbiásoknak??
Szia Lizzy!
Ez kellemetlen:S nekem is van, suliban elég szívás mert 1-es vagy 2-esnél a felelésem sose volt jobb, pedig itthon meg lazán elmondtam. Meg nem vagyok vmi jó társaság mert ott is képtelen vagyok megszólalni, ha kérdeznek úgyjárok mint Eliza:S Többnyire mindig kerülöm a nagyobb társaságokat, sose tudtam beilleszkedni se, meg még ez is. Mindig kitűnük a tömegből mert én csak ott csöndben elvagyok nehogy hülyeséget mondjak.
Szija Lizzy!
Én is szociáis fóbiában szenvedek meg még ami hozzá társul ….a szociális fóbia nálam olyan mértékü ,hogy nem igen járok társaságba sem ha véletlen emberek közé kerülök megszólalni nem igen merek zavarban vagyok remegek hányinger szédülés minden és ha véletlen megkérdeznek tuti valami idióta dolgot válaszolok és akkor totál kudarc kiborulás ….és én épp ez miatt nem tudok teljesíteni pedig tudom töbre lennék képes de sajnos sikertelen minden próbálkozás kudarc :S:S