Bele és ki belőle

Téma címkék:
2011.02.03. 07:54

Sziasztok, röviden én is leírnám a sztorim, ami egy éve kezdődött, de hála Istennek viszonylag rövid lefolyású volt.

2009 szeptemberétől elkezdtem tanítani egy nem túl jó nevű szakközépiskolában, ahol elég sok magatartászavaros, már szülő és leendő munkanélküli gyerek jár (remélem jól körülírtam :)). Meglehetősen sok stresszel járó feladat volt. Egy idő után rendszeressé vált, hogy már én is üvöltöztem az órákon, mert nem sikerült fegyelmet tartanom bizonyos osztályokban, ez valószínűleg fiatalabb koromnak és nem túl határozott fellépésésemnek köszönhető.

A fenyegetőzések is rendszeresek voltak, voltak emberek akikre sem szép, sem durva szavak, sem az osztályzatok nem voltak hatással, az élet császárai voltak, minden este lerészegedve, dolgozva délutánonként, így teljesen az akutális hangulatuktól függött, mi történik az osztállyal, mert csak egyféle beszédmódot ismertek: az üvöltve káromkodást.

Téli szünet után visszatérve a harmadik nap reggelén egyszercsak azt éreztem, hogy nincs kedvem dolgozni menni, de mivel muszáj volt, kialakult ez a konfliktushelyzet, és elkezdődtek a pánikroham jól ismert tünetei: szapora szívverés, hiperventilláció, görcs a végtagokban. Nem éreztem, hogy meghalnék, csak arra  tudtam gondolni, hogy mi fog most történni.

Egy idő után persze elmúlt, betelefonáltam az iskolába, hogy hányás-hasmenésem volt, a héten tovább nem mennék. Következő hétfőn megint bementem az iskolába, ketten voltunk a tanáriban, a kolléganőm megkérdezte mi volt a problémám, elkezdtem sorolni, majd alig 10 mp után élőben demonstráltam is a heéyzetet. Megijedt, kiszaladt, hívott segítséget. Később a mentőket hívták, akik leszedáltak és bevittek a sügősségire. Elég vicces látvány lehettem, ahogy bekábulva kísértek ki az iskola folyosóján, én meg vigyorogtam mint a tök és integettem. A sürgősségin nem emlékszem mi volt, csak arra, hogy aludtam a kerekesszékben a felfordulás közepette, a nyálam meg folyt a kabátomra, legalábbis erre ébredtem :)

Később beutaltak pszichiáterhez, akinél voltam talán 3-4 alkalommal, Paroxatot szedtem, abból inkább felet, mert az egy az rendesen ki tudott ütni, nagyon belassultam tőle.

Táppénzem voltam ezidő alatt, közben már kerestem másik állást és találtam is egy nyelviskolában, de a Paroxatról igyekeztem lejönni, így idővbel elhagytam, ami nem volt könnyű, lévén fizikális tüneteim voltak: szédülés, remegés, meg hirtelen hangulatváltozások, na meg persze pánikrohamok.

Nem volt könnyű a feleségemnek sem, hirtelen haragú, lobbanékony voltam ezidő alatt, párszor megjegyezte, hogy szinte fél tőlem.

Amikor az elvonási tünetek megszűntek, utána ment minden a régiben, azóta sem szedtem Paroxatot, de ehez az is kelett, hogy az a rendkívül stresszes helyzet megszűnjön.

A konklúzió ebből számomra annyi, hogy a stresszet viszonylag nehezn tűröm, és inkább magamba fojtom a problémáimat, ezekből jönnek elő a tünetek.

Tanácsként talán azt tudom elmondani a hasonló problémával küszködőknek, hogy bár nagyon félelmetes tud lenni időnként a helyzet, segít az, ha nem magunkra figyelünk (mert akkor csak a tüneteket erősítjük a befordulással), hanem koncentráljunk pl. a következő feladatra. Pontosabban inkább célokra, mert plusz teher persze, ha azon rágódunk, hogy hogyan fogunk holnap mindent elintézni a hivatalokban, vagy esetleg hogyan fogunk minden csekket befizetni a következő hónapban. Mert bár tudom, hogy ez a realitás, azért ne felejtsük el, hogy nem mi létezünk azért, hogy csekkeket be tudjunk fizetni.

Tűzzünk ki inkább célokat, amiket el szeretnénk érni, és mintegy projektként kezdjünk el dolgozni rajta, esetleg kreatív feladatokkal tudjuk lefoglalni magunkat, amikkel tlaán másoknak és magunknak tudunk örömet okozni, esetlegsegítséget nyújtani.

Ennyit tudok mondani Vietnámról. :)

#4274 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.03. 20:13

Emcsyke !  Nagyon szépen megkérlek, hogy ne legyen fokozott betegségtudatod. Ne foglalkozz azzal, hogy a gyógyszergyártók, Szendi Gábor, vagy Gábor S. Pál, vagy akárki más, hogyan gyógyítja, illetve mik a nézeteik a szorongás-pánik-depresszió állapot javallatai – ellenjavallatai iránt. Ezt azért írom, mert csak ront az állapotodon. Megértésed köszönöm ! Írj, hogyan képzeled el a segítséget !!!!!

ÖLELLEK !

#4273 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.03. 17:48

Szia nicole :) ! Csak így tovább :) ! További szép estét kívánok !

#4272 Adelka hozzászólása: 2011.02.03. 15:25

Hat gratulalok, hogy ugyeskedsz csak az a baj , hogy ezeket mind en is tudom megis sokszor nehez masra gondolni mikor olyan hulyen erzed magad…… de probalkozzunk szerintem mind.!!

#4271 nicole92 hozzászólása: 2011.02.03. 14:20

Szia Gábor! Ez nagyon tanuolságos pozitív történet volt! Gratulálok neked és a feleségednek hogy legyőztétek!!!!!!! Legalább nekünk is adtál ezzel egy nagy adag jó tanácsot! Én köszönöm neked!!!!! N látjátok az ilyenekre van szükség!!!!!!!!!!!!!! Minden rosszban meg van a jó is!!!!!és mindennek oka van!!!!

Remélem nemsokára elfogyatkozik ez a (lassan nép betegséggé növi ki magát)állapot!!!!!

Üdvözlettel szép napot!

#4270 niky0806 hozzászólása: 2011.02.03. 13:56

Szia, Emcsyke

hat amiket leirtal nem semmi..en is ilyeneket olvastam errol a gyogyszerrol…meg meg azt, hogy az ongyilkossag gondolata is elojohet nehany embernel tole..Jovo heten vegre sikerul haza mennem Mo.-ra es kaptam idopontot a pszihiatriara, es azt hiszem kikerem az orvos velemenyet, hatha tud ennel jobb megoldast.. Olvasgatom a forumokat es az orvosi valaszokat ebben a temaban es ahogy latom , ebbol csak ugy lehet kigyogyulni, ha az ember ilyen gyogyszereket is hasznal….:(

Az egyik doktornonek az volt a meglatasa, hogy a sanax,meg az ehhez hasonlo gyogyszerek csak a tuneteket  gyengiti, de ahhoz , hogy a maga a betegseg eltunjon ahhoz, szukseg van az SSRI gyogyszerekre is…En eddig csak sanaxot,(  par honapja lecsereltem Frontinra)meg betalocot szedek..Igazabol , hogy lekopogjam :) , azonkivul, hogy allando szedules erzetem van, meg faj a gyomrom( kajara gondolni sem tudok ) mas tunetem mar nincs..Ja, meg meg az , hogy miota ez a problema elojott keptelen vagyok autot vezetni..ezert a sajnos munka utan sem nagyon mertem menni…Mar kozel 1 eve nincs rendes munkam..

Remelem , most ha haza megyek Mo.ra vegre sikerul valamit elore lepnem , mert mar vegre szeretnem visszakapni a regi onmagam…….

 

Nagyon szeretnem , ha vegre ujra stabil lehetnek

 

#4269 niky0806 hozzászólása: 2011.02.03. 11:31

Szia Gabor!

Orulok a levelednek..Vegre valaki akitol tudok tanacsot kerni a Paroxatonnal kapcsolatban.Szeretnem megkerdezni, hogy mikor elkezdted a gyogyszert szedni, milyen tuneteket idezett elo nalad es ezek mennyi ido utan szuntek meg.Nekem ezt a korzeti orvosom irta , fel mivel eddig meg nem volt lehetosegem elmenni szakamberhez megvizsgaltatni magam , mivel kulfoldon elek..

Neki alltam szedni es 2 napig birtam , mert meg akartam fagyni es eleg feszult is voltam tole..nem tudom , hogy ez normalis jelenseg e az elejen , vagy en reagaltam rosszul erre a gyogyszerre.

Koszonom elore is a valaszod

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close