kedves JagMag,köszönöm válaszod,igen,a haláltól való féelmem kell leküzdenem.valahogy majd leküzdöm magamban,de nem megy egyik napról a másikra sajnos:(nehéz,ma ugy keltem föl hogy midnen jó,aztán hazajöttem,az üres házunkba,anyum külön él,apum is becsajozott,én pedig ittvagyok egyedül,üres hütövel,300 ft-al.iskolába nemtudom hogyan fogok visszamenni.nemtudok semmit.midnenhol én békitsek midnenkit.mert engem mindenki szeret.

kedves Rabbi.köszönöm neked is válaszod.elhiszem neked,olvasgattam a sztorikat amiket ide irogatnak,visszamnöleg a 10. oldalig.igen jol gondolod,nagyon lelkis vagyok,a legaprobb dolog miatt is lelkiismeretfurdalasom van,sajnalok masokat,segitek ahogy tudok,megvonok magamtol midnent ha azt kivanja a helyzet csakhogy másnak segitsek,legyen az családon belül,vagy idegen.én a tegnapi napig elenedtem sajat kezem,tépettem magam a kutytussal,ma már a menekülés és a magam elhagyasa közötti állapotban lebegek.szarul vagyok megmondom öszintén,fájnak dolgok,fáj sokmidnen,a családom,a multam,a hibáim.nehez.nem látom az ut végén a fényt.nem látom az ösvényem.most is szédülök,a sirás folytogat.fáj szur a szivemnél.félek.most megyek majd fürdeni.oda ahol tegnap rosszul lettem.félek,hogy ottmaradok.de tudom,hogy engem szeret isten,jelezte már felém,tapasztalatból tudom,én többre vagok hivatott ugy érzem,és szembe nezek a halllal is ha kell!!!csak a szeretteimre gondolok ienkor hogy velük milesz ha én nem leszek.anyat apát.becsületbeli ügynek tekintem öket bármilyenek is ,de inkább apa ö a rosszabb.nem szeretném magam elhagyni.de nemtudok már semminek örülni az életben,midnenem megvolt,most semmim nicns.

megsirattam a kommenteket is.nagyon aranyosak és kedvesek vagytok.anygalok.akiket isten küldött hozzám.egy elkóborolt bárányához.félvén,hogy a farkasok martalékává válik.

sziasztok