A mai nap már megint elcsípedt az a nyavalyás roham, azt hittem menten elájulok, még most is remegek. Már az egészből elegem van. Hiába sikerült az államvizsgám hiába minden kísérlet egyszerűen nem tudok magam körül változtatni. A vizsgámra is alig tudtam felkészülni, csak az utolsó két nap voltam annyira jól, hogy tanuljak. Ekkor meg a kávé és a drukk miatt úgy felpörgettem magam, hogy 4 éjszakán át alig bírtam aludni. Örültem hogy végre sikerült ezt a fejezetet is lezárni az életemben, és végre megemelkedik a fizetésem.Apám meg ahogy íglrte nem fog többet inni. Ehhez képest többet iszik, mondván igyunk a sikeredre. Milyen siker milyen ígéret az olyan amit nem tartanak be. A fizetésem kemény 5 ezer forinttal megemelkedett.A munkámba pedig, már csak nagy nehézségek árán tudok elmenni. Egyszerűen félek egy újjabb rohamtól. Elmentem a pszichiátriára hogy talán egy csoportos terápia segít. Igen majd április közepén hívjam fel öket mikor indul a következő csoport. A fejem egy héten át úgy fájt majd szét hasadt. Hát elmentem a dokihoz ő meg megütögette és csak annyit mondott nincs semmi baj. A derekam is csak csak fáj és nem értem mi legyen ezután. Fáradt ingerült és bosszús vagyok . Ma is hazaérek erre mit vágnak a fejemhez szedd össze magad és gyere ki, és ami a legfájóbb ki is nevettett a saját anyám akiért még hétvégén kiálltam mikor apám azt mondta neki kevés az agysejtje és ezért nem értiamit mondott neki. A nevetés az a legfájóbb hiszen kis koromban 8 éven át kiröhögtek reggel kiröhögtek este és mindig azokat adolgokat vágták hozzám amiken nem tudok változtatni. Sajnos a rövidtávú memóriám mindig is rossz volt, és ügyetlen vagyok. És ezek sajnos a diszlexiám velejárói. Mindig kétszer jobban kellett figyelnem mindenre hogy megértsem amit olvasok vagy amit hallok. Ezért a képek amik megmaradtak nekem, amikkel meg kell mindennap küzdenem. Mert kísért a régi emlékek árnyképe mindennap. És így telik el mindenapom hát élet ez vagy csak vegetálás.