Nem készültem beszámolót írni, de kedves Nicole barátném arra ösztönzött, hogy megosszam Vele tapasztalatomat, mert teljesen természetes az, hogyha valakit szeretünk, meglepetéssel kedveskedünk, örömet szerzünk neki, amikor csak alkalmunk van rá. Így merült fel az ötlet már hetekkel ezelött, hogy megírom tapasztalatomat, hogyan gyógyítható a depresszió és pánikbetegség. Ideje elkezdeni foglalkozni a témával. Ötletbörzét tartottunk ezen a falon, több elképzelés is volt gyógyításával kapcsolatosan, különböztek a vélemények, és ahogy az várható ilyen nagy létszámú közösségben, nehéz volt közös nevezőre jutni, sőt nem is sikerült, és ennek eredményeképpen írok egy mesét, ami a valóságban is megtörtént.

Hogy rövidre fogjam, mint gyógytornász és gyógymasszőr dolgoztam nem körömcipőben egy földszinti rehabilitációs osztályon, onnét 10 méterre található volt a pszichiátria zárt részlege – erről nem mesélek -, az emeleten felette, pedig a nyílt részleg.

Ezutóbbi már megfelelt egy ****-os szállodának, a vendégek napi háromszor fejedelmi kosztot kaptak, külön női és férfi zuhanyzó, televízió állt a rendelkezésükre. A szobák 6 ágyasak, különböző programok színesítették az emberkék életét. A reggeli tornát, relaxációt, kis és nagycsoporti gyűléseket, önismereti csoportokat, pszichodrámát, zeneterápiát, táncterápiát nem szerették, ami erőt adott volna, hogy kiszálljanak a depresszió és pánikbetegség állapotából.

Újra és újra átgondolva egyetlen magyarázattal találtam szembe magam……, mert lusták voltak bármire, és az önsajnálat vermébe ásták bele magukat, mindent feladva közönyösen, akár az életük kockáztatásával is.

Mit tettek ezek az emberek a pánik és depresszió betegség fogságában ? Csoszognak végig a folyosón a kávé autómatához, renszeresen dohányoznak és a sarki kisboltban szeszt vesznek. Sokan ugyan ezt teszik otthon mindennap. Lefőzik a kávéadagjukat, és füstjelzéseket eregetnek. Nem vagyok orvos és a gyógyításban sem vagyok kompetens, de technikai tanácsokat, tippeket vállalkozom adni a gyógyulni akaró Nicolenak és az olvasóknak.

A pánikbetegséget, depressziót okozhatja a sok alkohol fogyasztás, a dohányzás. Leggyakrabban azonban szorongásos betegség. Amennyiben stressz / szorongás okozza, ezek az intézmények alkalmasak a stressz csökkentésére. Elegendő alvás, a dolgok fontossági sorrendjének átértékelése, torna, pszichodráma, önismereti csoport, zene, tánc terápia, relaxáció stb. Amennyiben ezek alkalmazása mellet nem várható javulás, a rosszullétekre gyógyszerre is szükség van.

A fent említett betegek, mivel nem alkalmazkodtak az osztály életéhez és sok programban nem vették ki a részüket, az állapotuk csak elhatalmaskodott rajtuk és a saját csapdájukba kerültek. Vissza és vissza térő betegek.

Az ott dolgozó nővérek, miután az emberek becuccolnak, vérnyomást mérnek és vért vesznek. A nővéreknek nem leányálom ez a munka egy pszichiátriai intézetben. Sok nagyon a munkahelyi baleset. Előfordul több ízben, hogy a betegek nagyon pörgősek. Előfordul, hogy a nővért hason rúgják gyógyszerosztás közben, mert sem kávéja, sem cigerettája nincsen és nem szeszelhet a beteg.

A legtöbb ember azért betegszik meg, és ragad meg ebben az állapotban, mert a legkisebb sérelmet is nehezen tudja elengedni.Jobban kedvelik, ha kisgyermekként kezelik őket, mert nem adatott meg annak lehetősége, nem élhette meg annak előnyeit, amikor még valóban gyermekek voltak.

Erre és más krízis, peches, traumatikus válságos helyzetre a fent említettek kítűnő gyógyterápiák.

Persze mindenki avval / azzal rontja el az életét, amivel / akivel akarja.

Itt van pl. Rabbi…, hányszor fogadtátok meg és hányszor értettétek meg, fogtátok fel a tanácsait ?

Ilyen egyszerű. Vagy mégsem ?