10 éve pánikban

Téma címkék:
2011.03.23. 10:04

Szaisztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, és én is megoszthatom veletek a betegségem történetét.

Nálam akkor kezdődött miután a kisfiam megszületett azaz 10 éve. Nem tudtam mi lehet a baj nap mint nap vitt anyukám a sürgősségire rohamokkal míg nem egyszer annyira bepánikoltam, hogy teljesen lezsibbadt az egész testem (lebénultam) az orvosok nem nagyon kapkodták magukat azt mondták ez csak hiszti. Innentől kezdve keserves évek vártak rám. Akkor még a kisfiam édesapjával éltem teljesen meg voltam és vagyok győződve róla, hogy ő a hibás ha melettem lett volna támogatott volna most nem tartanék itt. Anyukám úgy döntött amíg jobban nem leszek elvisz magához 2 hét telet el úgy, hogy semmire nem emlékszem. A kisfiamat sem akartam látni. Ekkor anyu elvitt egy neurológushoz ő zoloftot és xanaxot írt fel még két hét szenvedés volt mire megszoktam a gyógyszereket utána kicsit jobb lett. Le tudtam menni sétálni stb.. Végül úgy döntöttem véget vetek a házasságomnak és elváltam elköltöztem a kisfiammal, mivel ott volt a kényszer hogy el kell tartanom magunkat el tudtam menni dolgozni 3 évig jól voltam. Néha egy két roham volt de nem több. Utána jött egy párkapcsolat és minden kezdődött előről. Az elmúlt 7 évben voltak jó és rossz időszakaim de a gyógyszereket egyáltalán nem tudtam letenni. 2 évvel ezelőtt ismét férjhez mentem azt gondoltam most már jó lesz minden, de mint kiderült nem így lett. Már ott tartok, hogy a kutyusaimat nem tudom levinni sétálni, boltba egyáltalán nem tudok bemenni amint meglátom az embereket lever a víz. A férjem nem áll melettem sőőőt azt mondja ő azt gondolta ez a betegség hamar elmúlik és már elege van belőle, hogy mindíg van valami bajom. A házasságom tönkrement, nem tudok a fiammal önfeledten játszani, nem tudok munkát vállani. Mi lesz velem??? A barátaim eltüntek egyedül maradtam. Anyukám igaz melettem van de már lassan ő is belefárad érthetően ezekbe a dolgokba. Régen egy életvidám társasági ember voltam vajon visszakapom valaha a régi életem. Bárki aki ezt elolvassa és tapasztalot cserélne vagy csak beszélgetne kérem írjon nekem: n.tima@citromail.hu.

#5498 kata27 hozzászólása: 2011.03.30. 12:49

Kedves Tímea!szertnék veled beszélgetni mert én is ugyan ebben a cipőben járok!katalin 840515@freemail.hu kérlek  minnél hamarabb.pusz:kata27

#5497 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.03.26. 18:53

Ok, nagyapa van, minden nap. Megnyugodtam :)

Köszönöm szépen!

#5496 rabbi hozzászólása: 2011.03.26. 15:36

Az apa nelkulozhetetlen szerepet a szemelyisegfejlodesben atveheti a nagyapa,vagy mas felnott ferfi is,ha a gyermekkel kozeli kapcsolatba tud kerulni.Egyeb esetben fel kell keszulni a szemelyisegfejlodes zavarara,s annak helyreigazitasara.(apakomplexus).

#5495 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.03.26. 09:29

Drága Rabbi !

Az alábbi hozzászólásod megérintett engem, ugyanis a kislányom 4 éves kora óta apa nélkül, mellettem nő fel. Szeretnék optimistán, nyitottan és mosolygósan hozzáálni gyermekem jövője érdekében, ha ezekután döcögösen fog alakulni, párkapcsolata, egészsége, sorsa a jövőben. Nem gondolom, hogy ha közel engedi magához a másik nemet, ő csak a szeretőt nézi majd benne, és lányom pedig az apát keresi egy férfiben. Nem szeretnék ellent mondani a véleményednek, mert igazad lehet, de nem tudsz meggyőzni ebben a témában, mert szerintem kicsit túl kombináltad…

#5494 rabbi hozzászólása: 2011.03.25. 20:34

Kedves Tima!

Ugy tunik az egyik otletem bejott.Az apa hianyod termeszetes kovetkezmenye,hogy noiesseged kifejlodese akadalyba utkozott.Hianyzott az apakep mellett az apa megerossito fejleszto szerepe.Ezt a munkat magadnak kell elvegezned.Ha van arra lehetoseged,hasznos segito lehet egy jo pszichologus…..Visszatero kijelentesed a (ferfi)nem allt melletted.Ez a realis erzesed nem az aktualis ferinak szol,hanem edesapadnak,aki valoban sosem volt melletted.Kerlek ezt az erzest tudatositsd!!!A bajod nem a gyermeked apjaval,vagy baratoddal van,hanem edesapaddal,s ezen ok nem tudnak valtoztatni.Teljesen tehetetlenek erzeseddel szemben….Idozitett bombakent ketyeg benned a veszely,hogy keress egy “potapat”magadnak,akitol az elmaradt hianyokat igyekszel potolni.Ha megtalalod,sohasem lesztek boldogok,mert o szeretot keres benned,te pedig apat.Kerlek keszulj fel ennek a belso igenyednek kezelesere!…Legy boldog,mert tartozol onmagadnak azzal!

#5493 Nika hozzászólása: 2011.03.25. 11:44

Kedves Nagytima!

 

Én ugyenezzel küzdök,de….valahol azert nem hagyom,hogy eluralkodjon rajtam..vihetett volna már el roham mentő anniyra rosszul lettem…és megint DE…azt mondtam magamnak,,,ez nem lehet,nekem semmi bajom,mit csinálok én valójában hisz semmi bajom,tök jol vagyok ,itt vannak a gyermekeim,miert csinálom ezt?Istenem !Mindezek a negatív gondolatok,amit az agyunk okoz,ami lehet kialavatlanságtól,vitaminhiánytól!Ajánlom ÍNeked a tItok című filmet,valamint olvass ezoterikus könyveket,mindig csak jokat olvass,pozitív dolgokat és azokra is gondolj.Nem könnyű,de hatásos és erőt ad az embernek.Valószínű,hogy nagyon le vagy merülve,az energiszinted alacsony.Ajánlom még a reikit,amivel én is elkezdtem foglalkozni,ha megtehted vagy van rá lehetőséged,vágj bele!Sok sok erőt és kitartást!Arra is gondoltam,hogy ha itt Miskolcon lennének hasonló problémával emberek,jo lenne velük találkozni és beszélgetni erről!:)Nézz körül neten és a lakóhelyeden biztos vannak sorstársaid.:)

#5492 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.03.24. 08:43

Kedves Tímea :)!

Az a baj tudod, hogy a pánikbetegség hasonlít a gyermekkor dackorszakához, amikor duzzognak ha valamit nem kapnak meg, vagy akaratuk nem teljesedik. Ők a földhöz vágják magukat, tombolnak, sírnak, szájuk belilul, lemerevednek. Ezt egy szocializált felnőtt, nem teheti meg. Ez egy neurotikus betegség, a pánik és szorongás már nem az egészséges ” fuss és menekülj ” normális egészséges funkcióját tölti be. Akkor is fenáll, ha semmi kiváltó ok nincs. Ehhez több szervi panasz társul pl. erős szívdobogás, fulladás stb, amiket felsoroltál. Ha egyke kislány voltál megszokhattad, hogy döntsön Édesanyád helyetted. Ha most is erre kéred, elfolytod saját emóciód, ami nem jó. Már nem óvnak a széltől amihez hozzá szoktál, így a kudarcokat, kríziseket, élethelyzetedet kénytelen vagy egyedül megoldani, mert ez az élet rendje felnőtt korban. Meg kell érni a felnőtt korra, a széltől való óvás ha szeretetből is jött, nem egy jó gyermeknevelés. Érdekes, hogy szeded a gyógyszereket és semmi eredménye. Ha csak feszültséggátlót kapsz, azok rettenetesen felerősíthetik a tüneteidet. Ha nem a számodra megfelelő szerotonin tartalmú tablettát kapod pánikbetegségre, az úgyszintén. Úgy mint ahogy a beszámolódban írtad.

#5491 NagyTima hozzászólása: 2011.03.24. 07:55

Sziasztok.

Köszönöm a hozzászólásokat.

Ikszypszilon: Édesanyámmal tökéletes a kapcsolatom egyedül nevelet fel apámmal nem tratottam a kapcsolatot, persze tudom ki ő néha beszéltünk is de nem érzem az apámnak.

Anyukám mindent őszintén elmondodd nekem. Igaz még a széltől is óvott talán ezért lehetek lelkileg gyengébb.

Rabbi: 1 Anyukám jó anyának érzi magát ezt tudom és valóban az is.

2. Édesapámmal semilyen kapcsolatom nem volt tehát így nem volt meg az apakép.

3. Nem volt semmi rossz élményem kiskoromban ami talán érdekes volt, hogy könnyebben barátkoztam fiúkkal, mint lányokkal

4. Nem tudom apukám mire vágyott, de anyukám csak és kizárólag kislányt szeretett volna, az első házassága 10 évig tartott és mivel nem született gyermek ezért váltak el és utána ment újra férjhez az én apukámhoz, így lettem én anyu betegesen vágyott már gyerekre.

#5490 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.03.24. 01:39

Kedves Tímea !

Sajnos gyereklányból – nővé -nőből – feleséggé – feleségből – anyává lenni igen nehéz folyamat.

Nagyon fontos milyen volt a kapcsolatod Édesanyáddal és Édesapáddal. Meséltek – e Neked régi történelmi, igaz történeteket ?

#5489 rabbi hozzászólása: 2011.03.24. 00:59

Kedves Timea!

Irasodbol egyertelmu,hogy onbizalmad koros hianya az `anyasaggal,es a feleseg hivatassal,tehat noiessegeddel kapcsolatos.Azt,hogy ez az onbizalomhiany miben gyokeredzik egy erdekes kerdes.Nehany otlet:1.Kerdezz utana,hogy anyukad,nagymamad mennyire erzi(erezte)jo anyanak,felesegnek magat!2.Edesapad milyen gyakorisaggal fejezte ki szoban,vagy gesztusaiban buszke megelegedettseget az O LANYANAK?3,Volt-e valami traumatikus elmenyed gyermekkorodban,ami noiessegedet erintette?(Elsosorban minicsoportos,es korai serdulokorodban-nemi eresedkor- ert trauma befolyasolhatta noi identitasod kifejlodeset.)4.Szuleid,es kulonosen edesapad fiunak,vagy lanynak vagyott?…Ha felismered zavarod eredetet,nincs mas hatra,mint felepiteni onmagadnak egy helyenvalo enkepet,s azutan tuneteidre ugy emlekezni,mint egy mulo rossz alomra.

Inez
#5488 Inez hozzászólása: 2011.03.23. 13:47

Kedves Tima!

Sajnos aki nem élte át ezt a betegséget valóban nem tudja mi ez, sokan hisztinek tartják, és természetes, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Az is sajnálatos, hogy egyre több ember küzd vele. Kb. nekem is 10 éve kezdődött vagy inkább teljesedett ki a pánikzavarom, és nekem is a párkapcsolatom, illetve váltás miatt jött elő. A párkapcsolatok bonyolultak, az emberek különböznek, szóval ebből egy csomó konfiktushelyzet adódik…Ami a legnehezebb a magunkfajtáknak megtalálni a magabiztos énünket, hogy ne függjünk másoktól, hogy ne kelljen másokba kapaszkodni, vagy ha nem jól alakulnak a kapcsolataink akkor is szeressük és becsüljük magunkat. Én azt gondolom ebben rejlik a lényeg, mivel a világ állandóan változik körülöttünk, tehát magunkban kell megtalálni a válaszokat, a vígaszt. Esetleg néhány sorstársban :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close