Sziasztok!Laci vagyok.31éves.Ha vissza gondolok 1998 óta szenvedek a PÁNIK dologtól.Nekem az érettségi évében jött ki a “szörnyetegem”. A szokásos tünetek,szivdobogás,ájulásérzés,izzadás remegés és a többi finomság!Egy tavaszi nap érkezett és onnan naponta jött.A menetrend.Reggel suli,egy két óra tanulás,majd rosszullét,irány anyukámhoz a közeli boltba mert ő ott dolgozott,onnan orvos,mire oda értünk természetesen elmúlt vagy csökkent a roham ereje.Ezt játszottuk naponta egy jó darabig.Gyanakodtak cukorbajra,szivre,vérnyomásra mindenre.Kivizsgálások sora míg végül én magamtol elmentem pszichológushoz mert már nem birtam tovább és pont egyik este egy rádióadás témája pont egy ilyen dolog volt a PÁNIK témáról.Kaptam gyógyszereket,és mit ad isten jobban lettem,nem 100%osa,de tudtam suliba járni,kibírtam egy napot ugy hogy nem tepert le a “szörnyetegem”.Le is érettségiztem,nem a legjobb eredménnyel a sok hiányzás miatt de sikerült.Két évig szedtem a gyógyszereket majd lassan letettük a doki segítségével.Éltem a mindennapokat,pánikom nem igazán volt,olyan nem “százas”napjaim voltak többször amibe feszültségérzés,kedvetlenség,idegesség vegyült akár minden ok nélkül de el voltam,melóztam,kikapcsolódtam,éltem.Majd 2010 egy influenza után amit ugyan nehezen de átvészeltem újra vissza jött a “szörnyem” most ugy jött hogy se buszra se vonatra szállni nem bírtam ,még elejében a busz ment is mert tudtam hogy az sürün megáll és ha rosszul lennék majd leszállok hamarabb ami sürün elő is fordult.Volt ugy ha mentem más városba 4-5 megállóval hamarabb leszálltam és gyalogoltam kilómétereket mert ugy éreztem megfulladok elájulok,meghalok és majd mindenki engem figyel ugyhogy leszálltam és gyalogoltam.Mihelynst leszálltam már jobban is lettem.Mondogattam magamnak majd erősödök az influenza után és jól leszek a pánik is elmúlik.De nem.Utána már nem buszoztam nem vonatoztam viszont a boltba még eljártam vásárolni de aztán az se ment.Volt ugy hogy ha nem találtam valamit a régi helyén a boltba már attól bepánikoltam,ha hosszú volt a sor inkább kijöttem mert úgy éreztem a sorba össze esek,izzadtam,szivem 200at vert,Mondom jó,akkor a bolt is elfelejtve.Következö lépés mikor már ott jártam hogy az utca saroktól vissza jöttem mert már a kapun kilépve jöttek a tünetek.teszem hozzá a sarok kb 5méter.Ugyhogy vissza a lakásba.Akkor mondtam magamban….Na ez megin az az igazi PÁNIKBETEGSÉG.Nagy nehezen rávettem magam és irány a pszichológus.Sztk alapon mentem nem maszekon.A régi dokim már nem rendelt mert elég régen volt 1998 és mint ki is derült ő azóta öngyilkos lett.Egy kedves doktornö rendelt most az sztk-ban.Elmondtam a panaszaim.Hogy volt már PÁNIKOM és irt fel gyógyszereket amiket egy éve szedek és jól vagyok.Nem vagyok 100%os.olyan 80-90.Minden nap más.Hol jobb,hol rosszabb.Változó.De tudok buszozni,vonatozni,boltba menni,nem zavar ha átpakolják a dolgokat a boltban,nem jövök tőle pánikba,nem zavar ha hosszú a sor,nem érzem hogy mindenki engem figyel hogy rosszul vagyok.Nem tudom a gyógyszereket mikor tudom majd letenni meg ha leteszem mikor jön majd vissza  “szörnyem” aki csak arra vár hogy megint rám támadjon! KItartást mindenkinek és jobbulást!Én most hullám csendben vagyok de hogy mikor kap fel újra a hullám azt nem tudom!Üdvözlettel:Laci ui.Lehet részleteket kihagytam meg nem írtam le mindent de annyi mindent leírni amit az ember egy pánik alatt átél meg még ráadásul naponta.Ehez egy napló kellene és aki nem tapasztalta még a dolgot el se hiszi sőt van aki kinevet,szó szerint,hogy hogy lehetsz ilyen béna meg hülye hogy a buszon,a boltba rosszul vagy stb.Nem kívánom senkinek hogy meg tudja de majd rá jöhet még ő is és megtudja hogy mit jelent az ha mondjuk nem bir a pánik miatt a családnak bevásárolni,nem bir egy hivatalos ügyet elintézni meg nyugodtan,felszabadultan élni.