Kérés Gigitől

Téma címkék:
2011.04.02. 04:10

Szia Gigi és Mindenki :)

Mivel régóta tagja vagyok az oldalnak, ezért azóta sokan vagyunk folyamatosan kapcsolatban egymással.
Későn este írtál nekem, Gigi, hogy rosszul esett amit írtam neked - kivagyok a támadástól, amit ráadásul hivatalos oldalon kaptam -, a lényeg, azt kérem tőled, hogy ha bármilyen gondunk van, privátban beszéljük meg egymással, mert sokan olvassák, amit beírunk a fórumra, és ne adjunk támadási felületet az “olvasóknak”, mert viszik át a másik oldalra, és rajtunk köszörülik a nyelvüket, ha érted, amit írni akarok.

Nagyon sokat tettem az oldalért, sokakkal egyetemben, akik tényleg folyamatosan itt vagyunk.
A várószoba nélkül nem ismerhettem volna meg ennyi nagyszerű embert.

Mi legyünk az egyik legösszetartóbb csapat és erre legyünk büszkék !

Sajnos az utóbbi időben nálunk is “felbukkant” a haragszomrád, aminek nagyon nem örülök és az oldal sem. 
Nem akarok regényt írni, a lényeg: Engem is megbántottál, és mivel nem ismered az én családi hátteremet, meg senkiét sem, sőt személyesen nem ismersz senkit, ezért nem haragudhatsz meg senkire, és nem eshet rosszúl semmi sem. Privátban írhatsz amit akarsz, de nyíltan nem. ..és ez egy kérés is lenne tőlem.
Istenemre én is olvaslak, mióta bejöttél közénk és megpróbállak megérteni, de nagyon nehezen megy, pedig alapban én mindenkivel jól kijövök:). Egyszer azt írod, hogy nem jól vagy , egyszer jól vagy, aztán egyik-napról a másikra szép, megerősítést írsz, szóval fogalmam sincs, hogy hova tegyelek:S:S:S
Ami nem azt jelenti, hogy nem fogadtalak be Téged a szívembe, hiszen mindenkit szeretettel “várok”, aki szereti a dokim városzoba közösségét., de! itt nincs “rosszul esett amit írtál”
Nicole sem régóta van velünk, és milyen szépen beilleszkedett közénk.
Ezt várom Tőled is, és nem mást…:)

Most nem kell megsértődni, nem ismered az én életem, fájdalmam, múltom, jelenem, családom…., látsz tőlem, írásokat, de magát az EMBERT nem.
Ami a szívemen a számon, belül pedig a nagy szomorúság és üresség :(
Végezetül: nem azért vagyunk itt, hogy egymást marjuk (pláne nem úgy, hogy azt bárki olvashassa), hanem a várószoba szeretete miatt. Persze, nyilván sok mindenről beszélgetünk, hiszen ennyi idő alatt már sok mindent tudunk egymásról és ez így van jól.
Remélem, megértetted, amit írtam, és nem a saját sérelmeiddel kell foglalkoznod többet nem is illő benned keresni ennek okát.
Tudom a stílusommal hadilábon állok…,szóval,hogy tisztán láss: nem mindig az az elítélendő, leköpködni való, aki leírja a véleményét (ugyan ez csak szubjektív, mert senki nem ismeri a másikat teljesen).

Aki nem írja le,annak is megvan,csak el tud számolni 10-ig,100-ig…,viszont köpönyegforgató, sunyi alak marad, attól függetlenül,hogy X.Y.-nak nem mondja direktbe a szemébe….
Én már nagyjából ellavírozom a klikkek közt…,és nem szeretem a vitákat, akármennyire is mást mutat a “kép”.
Ha jössz,én köszönök, írok is, válaszolok is.Nem is veled van a gondom…,azokkal, akikben bíztam és közönyösek lettek…,az sokkal megrázóbb egy ember számára.

Köccceeeeeeeeeee,hogy szántál rám időt.

Ha úgy érzed padlón vagy nézz körbe, és látni fogod mennyi kéz nyújtózik hozzád, hogy segíthessen felállni…”
És amikor padlón vagy, ahogy mondani szokták, vagy egyszerűen rossz napod van kezd el a mosolyodat erőltetni és ismételd állandóan: boldog vagyok, egy igazán boldog napot élvezek. Hálás vagyok, azért, hogy boldog vagyok. Akkor elképzeled és megidézed, hogy milyen érzés, amikor boldog vagy. Idézz fel egy napot, eseményt, amikor igazán boldog voltál, kapaszkodj abba és ismételd, azt ami most nincs. Boldog vagyok…
Tudom, hogy most sokat követelek, tudom, hogy nem könnyű ezt megtenni, amikor az egész tudatodat átadtad a rossznak, kifeküdtél áldozatnak, mint a kecskebéka az útnyomató elé és teljesen értelmetlennek tartod felállni. Ebben a „padlón vagyok” állapotban van egy nagyfokú önsanyargatás, önsajnálat, ami az egó tulajdonsága, de nem az egész lényé. Tehát igenis lehet tenni ellene és ha másért nem is, akkor tedd meg csak próbából is. Ha kitartóan megteszed, akkor rájössz, hogy a belső erő mindenkori partnered és elválaszthatatlanul rendelkezésedre áll. Rájössz, hogy nem kell önként hátat fordítanod neki.
Nem kell elfogadnod az önsanyargatást, nem kell hagyd, hogy hát akkor még csak azért is legyen rosszabb és rosszabb, majd vedd fel a kesztyűt a betegségeddel szemben,és ha kell harcolj. Magadért.
Soha ne add fel, próbálkozz tovább! Oly gyakran megtörténik, hogy az utolsó kulcs nyitja az ajtót. :):)

Üdvözlettel: XY:)

#5678 nicole92 hozzászólása: 2011.04.10. 10:00

Sziasztok!

Ne veszekedjetek hiszen nem azért van ez az oldal épp ellenkezőleg itt a megértés,a kedvesség és a szeretet vesz minket körül. Én is megismerhettem itt pár embert és hiába nem személyesen de megszerettem őket és hiányzik olykor az oldal mert sok segítséget kaphattam és néha talán adhattam tapasztalaitomat átadva másoknak:)

Segítsük egymást annak van értelme:) Köszönöm Ikszypszilonom :) nagyon kedves tőled:))))))))

Legyen szép napotok és nézzetek ki az ablakon ahogy fúj a szél én azt kívánom repítse el gondjaitokat és a szép dolgokat hozza be a nap lelketekbe:)

#5677 Gigi30 hozzászólása: 2011.04.02. 09:07

Kedves Ikszyszilon!

Én az utolsó hsz-t, amit Hozzád intéztem, nem támadásnak szántam már. Én le akartam zárni, ezt az egész vitát.Ha ezt vehetjük annak….

Igen, nem tudsz hová tenni, mert sajnos vannak hangulatingadozásaim. Van úgy, hogy jól vagyok, van úgy hogy nem…Ez a betegség már csak ilyen. Kétségbeesetten próbálok kilábalni, és hol kevesebb hol több sikerrel megy is…Remélem, hamarosan elmondhatom magamról, hogy talpra álltam.

Igen, én nem ismerelek, csak abból amit leirsz. Igen, igyekszem beilleszkedni, de akkor és ott, igen, had engedjem meg magamnak, hogy rosszul esenek nekem a dolgok. Igen,mert ide betegek járnak, és annyira jól esik néhány bizató mondat. Igen felfogtam, amit írtál. Elég szomorú, hogy ez a hsz-ből nem derül ki…..Akkor nem fejeztem ki magam eléggé?Sajnálom…:(

Nem értesz..Annyira sajnálom…Nem tudsz hová tenni….Ezt is…Én mindig azért küzdöttem, hogy másoknak megfeleljek…Azt hiszem teljesen értelmetlen.Mert akkor mikor jut időnk Önmagunk megvalósítására?Hm?

Miért nem fogadsz el olyannak amilyen vagyok? Én elfogadlak ilyennek:)Igen, a Giginek megint jó napja volt, aztán kapott egy sokkoló hírt, hogy apukájának csipőprotézist ültetnek be majd, mindkét lábába….Aztán még tegnap belemászott a lelkivilágába egy ismerős, és hazavágta….

Miért gondoltad úgy, hogy én nem illeszkedem be? Pedig csak leírtam, hogy rosszul esett, hogy igen én “csak a melóhelyem veszítettem el, nem is akárhogyan”, és még rengeteg negatív dolog ért…..

Pedig, én itt másnak szoktam írni biztató sorokat. Tudom, milyen padlón lenni..Látom, hogy sokan igen komoly problémákkal küszködnek..Néhány sor, csodákra képes.

Neked Ikszypszilon, köszönöm, mert tudom, és felfogtam, hogy írtál biztató sorokat, és innen még mások is:) Mindig is hálás leszek érte:)

Mielőbbi gyógyulást mindenkinek!

Szeretettel:Gigi30

 

UI:Email cimed nem tudom Ikszyszilon, így ide válaszoltam….

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close