Sziasztok,már régóta keresem a megoldásom, azt hiszem állandó harcban vagyok a cukrommal, félek tőle,szégyellem mások előtt, eszem össze-vissza és agyalok, h jó-e vagy magas-e, és egy nagy görcs az életem. Sejtek benne félelmet, apám meghalt mikor 10 voltam stb…stb.. Nem merek társaságba menni, mert csak magamra figyelek, agyalok, hogy mennyi lehet a cukrom, terelésből zavarodott, vagy depis a viselkedésem, mindenkit elűzök magam mellől, félek, bezárkózom.. Nem tudom kezelni sem a magam viselkedését, sem a cukromat.
Üdvözlök Mindenkit!
Köszönöm h meghallgattatok: Zoli
Koszonom Tsaby!
Ez nagyon helyenvalo segitseg volt.Szeretnem,ha masoknak is adnal ilyen hiteles batoritast!
kokszizoli szia!Nem kell a diabetestől félni csak kezelni kell helyesen!!! szégyelni meg főként nem!!! Én 18éves koromtol lettem cukros most 34vagyok és nincs semmi baj,eleinte én is féltem mi lessz,mi lessz a csajozással,kinek kellek majd így de hogy kinek kellessz kinek nem azt nem ez dönti el hogy cukros vagy vagy sem hanem hogy tudd ezt elfogadni és odafigyelni rá!! És hidd el aki szeret az így is fog szeretni és jobban fog rád figyelni mint te saját magadra!!! ez tapasztalat :)És ne legyél ezzel az állapottal szemben hanyag óriási odafigyelést igényel ne egyél össze vissza mindent,tartsd be a diétát és rendben lessz minden bár tudom eleinte ez nehéz én is keresztül mentem ezen pedig én szakács vagyok és lekellett mondanom sok sok finom falatrol de ha élni szeretnél ezt meg kell tenned!!!!! vigyázz magadra Szia!!!