Kedves Sziporka és Társaim!

Ma láttam a tv-ben egy műsort, amiben hasonló helyzetű emberekről volt szó. Minden nemű gyógymód, amit kipróbáltak egy szálon futott: NÉZZ SZEMBE A FÉLELMEIDDEL és tudd nem lehet bajod, mert nem tud legyőzni! Jobbak vagyunk és ez nem kétség. Nem a telefonod ment meg, hanem TE magad! Egy ismerősöm azt mondta, neki is volt szülés után ilyen baja, azt mondta ez sosem múlik el csak megtanuljuk kezelni! Félig igaz is! Tényleg el kell hinni, hogy URA vagy Önmagadnak és a gondolataidnak és ha mégsem így érzed, akkor sem lesz semmi bajod! El fog múlni, mert ez csak egy érzés és nem engedheted hogy elhatalmasodjon rajtad, mert sokkal fontosabb és gyönyörűbb dolgok vannak az életben, ami még Ránk vár! Amiben nem értek egyet, az az hogy nem múlik el. Hiszem, hogy ez nem igaz! Ez egy állapot, ami lehet nem gyógyul, de nem is kell, hogy gyógyúljon, mert nem betegség, hanem érzés! Tehát Kedves Sziporka, ha valakit nem érsz el, nézz szembe vele és mosolyogj rajta! Rajtad múlik és nem egy nyomoronc telefontársaságon vagy telefonon! Nézz magadra és higgy benne, hogy jó vagy és meg fogod oldani magadtól is! Remélem menni fog és rájössz, hogy jobb vagy mint gondolnád! :))) Látom amit írtál és írhatsz nyugodtan. Ha kihagytam egy-két betűt bocsi, de vacakol a gépem! Szép, Erős és Boldog napot Mindenkinek!

Sziasztok!

Még sosem írtam, csak olvasgatom, hátha találok vmi megoldást az én helyzetemre is. Átérzem sajnos a helyzetet. 1 éves kicsimmel vagyok itthon és 2 hónapja jött elő ez az állapot! Szándékosan nem “betegségnek” írom! Jártam kineziológusnál, pszichológusnál és még 2-3 másik helyen, de semmi. Oktalanul jönnek rám a rosszullétek, egyik pillanatról a másikra. A rosszullétek különböző formája! Ájulástól hányásig, hasmenéstől a magas vérnyomásig, a megőrülés gondolatától a félelem legfurább verziójáig! Nem kívánom még az ellenségeimnek sem! SOHA! Amit érzek, hogy jót tesz, a pozitív gondolkodás, és amit az előbb olvastam: “Nem tudom miért, de azt gondoltam, ha kiakar alakulni, akkor alakuljon, jöjjön aminek jönnie kell” Ez szerintem a legfontosabb gondolat! Gyere, te mocsok! Próbálkozzál! Nem győzöl le. Egyik nap délelőtt jött elő! A kicsi a szobában, játszottunk, és akkor jött, elkezdtem sírni (egyébként ez is egy jó dolog)! Kimentem az előszobába és azt mondtam a tükör előtt állva: GYERE! Nem tehetsz semmit, mert nekem feladatom van és a gyerekem, a családom a legfontosabb a világon és egy ilyen állapot nem fér bele az életünkbe, a boldogságunkba! Jót tett! Lehet, hogy most nevettek rajtam, de azt gondolom bármi a javulás és a roham leküzdésének oka, a lényeg az hogy múljon el és végre teljes életet élhessünk és örüljük annak ami adatott! Próbáltam keresni az okokat, de annyira furfangos az állapotom, hogy mindig másképp, más miatt jelentkezik! Rájöttem, hogy nem akarok turkálni, túl akarok lenni rajta! Tudom, hogy amikor az ember éppen jól van, akkor tud ilyen erővel gondolni rá, de olyankor vissza szoktam olvasni azokat a gondolatokat, amiket akkor írtam le, amikor túl voltam egy-egy rohamon. Ez is sokat segít! Soha ne gondold, hogy jobb a halál az életnél. Az embert rengeteg csoda várja, csak engedni kell, hogy jöjjön! Igazad van, abban, hogy “Lebénult”, de csak addig, amíg hagyod! Azt mondta a pszichológusom, hogy ez a dolog furfangos és mindig megkeresi a gyenge pontunkat! Ha az egyikből kiirtottad, jön a másik! Nekem ilyen volt az esti lefekvés, aztán a sötétben egyedül, aztán a lépcsőház, aztán még sorolhatnám. De el kell fogadni, hogy az életben sok minden megtörténhet, de ha tartok vagy félek valamitől és ez járja át a gondolataimat, nem marad hely és energia a jó és szép dolgok felismerésére! És mégy egy, amit mostanában hallottam! Nem egy vagy több dolog segít az életben, hanem TE MAGAD!!!! Amikor rohamom volt, nem tudtam felhívni senkit (nekem ez tett jót), vagy nem vette fel, vagy nem hívott vissza, vagy nem volt elérhető! Rájöttem azért, mert nekem kell megoldani! Egyedül nekem és az agyamnak. Voltam egy nagyon kedves ismerősömnél is kezelésen, aki azt kérdezte tőlem, hogy miért tettem ezt magammal??? Furán néztem rá, de biztos igaza van! Szeretni kell magunkat és az életet! Hátha így jobb lesz! Rosszul fogalmazok: ÍGY JOBB LESZ! Remélem nem írtam sok butaságot és talán találtok benne egy-két kósza ötletet, ami segíthet!

Kívánok mindenkinek erőt, kitartást, sok  mosolyt és jobbulást!

Viki