Segítsetek a pánikbetegségben

Téma címkék:
2011.06.23. 11:02

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni. Már egesz kicsi korom óta (12-13)  irtóztam a tömegtől, és a bezártságtól. Most 19 éves vagyok, és csak most kezdek rájönni arra h évek óta pánikbeteg lehetek (!?). Gyakran (heti 3-4 alkalommal) jönnek pánikszerű rohamok, kb. 1 órán keresztül tart, de van hogy egésznap azt érzem meg fogok halni. Gyakran gondolkodom el azon hogy őrült vagyok, vagy hogy meg fogok őrülni. Azon hogy halálos betegségem van. Egy fejfájásból is agydaganatra gondolok, és addig addig megy ez míg sírásban török ki ‘megfogok halni’ jeligével..  Amikor ez a pánikszerű érzés jön, hirtelen – egyik pillanatról a másikra – elkap valami furcsa érzés, félek, rettegek, azt érzem hogy mindjárt meghalok, el akarok futni, mindegy hogy hova csak elfuthassak messzire. gyomoridegem van, remegek(de nem szemmelláthatóan, csak mintha belülről érezném), nyomó érzés a mellkasomon(mintha valaki rámült volna) szédülök, izzadok, hallom ahogy ver a szivem, kiszárad a szám, gombóc van a torkomban. előfordulnak más-más tünetek is, de ezek mindig. és aza szörnyű érzés hogy nemtudom mikor jön újra, de tudom hogy hamarosan, és hogy nemtudok mit tenni azon kivül hogy várok míg elmúlik. az utóbbi időben (kb 5-6 hónapja) lettek ennyire gyakoriak a rohamok. agresszívebbé és ingerülté váltam, egy apró buta kérdésre is ugrok, és csúnyán válaszolok, mondták mások is hogy érezni rajtam hogy mennyire negatív vagyok. Ezek után egyértelmű, és talán felesleges is feltenni a kérdést, de azért bátorkodom: pánikbeteg vagyok? A leírtak alapján ti mennyire ítélitek súlyosnak az én helyzetemet? Előre is köszönöm a válaszokat!

#6591 demion hozzászólása: 2011.06.27. 13:13

Nézd meg a blogomat hátha találsz benne valamit ami segít neked.

http://panikbetegseg.blogger.hu/

#6590 Dream-1 hozzászólása: 2011.06.24. 13:13

Szerintem tudok segíteni..gondoldd át, és keress meg mailban..a címem megtalálható, de ismét leírom: dremak@vipmail.hu

 

#6589 erzsike hozzászólása: 2011.06.24. 12:07

Én mindig ugy gondolkodom,hogyha buszra kell szállnom,hogy milyen jó,hogy sokan vannak rajta mert ha bajban vagyok van aki segitsen!Próbáljátok meg a barátoddal más lakásba menni,hátha a lakásba van valami ami kiváltja.Egy próbát megér!Amugy már jól tudod kezelni mert tudod,hogy 10 perc és elmulik.,mindig elmulik!!!!!!!Betti

#6588 6_15_am hozzászólása: 2011.06.24. 10:04

Annak idején összeestem a buszon, akkor derült ki hogy cukorbeteg vagyok. Akkor a buszozás ezért taszíthat.. Amikor kiállok a buszmegállóba, mindig érzem hogy görcsben van a gyomrom, és előre félek attól hogy mi vár rám. Szerencsére már tudom melyek azok a buszok amiken kevesen vannak, és inkább arra szállok, még akkoris ha 3 megállót kell sétálnom hogy odaérjek, ahova a tömeges busz pont elvitt volna.

#6587 6_15_am hozzászólása: 2011.06.24. 09:59

erzsike:

nem a barátomtól félek, ikább hogy van ott valami, valami ami minden egyes alkalommal kiváltja belőlem a rohamokat, ilyenkor szinte földhöz verem magam, sírok (mint egy akaratos óvodás a boltban, amikor az anyukája nem veszi meg neki amit akar) és nem tudom kezelni ezeket, mert csak amikor magamhoz tértem akkor jut eszembe hogy ‘ja, nem így kellett volna’ egyre inkább kerülöm is azt hogy oda menjek. Ma délelött is volt egy. Úton voltam iskolába, de szerencsére gyorsan elmúlt, kb 10 percig tartott az egész.

19810915:

a hobbi megvolt. 14 évig úsztam, 9 évet versenyszerűen. a fulladásos álmaim miatt irtózni kezdtem a víztől, és kb. 2 éve abbahagytam. ezmár elmúlt, elszoktam menni úszni, de az esti órákban, zárás elött, mert olyankor nincs már ott senki. nem járok szinte sehová, semmi buli, semmi barátok, se kutyasétáltatás. csak a kötelességeim: munkába és suliba vagy a barátomhoz, de általában ő jön. Van hogy nem merek kimenni a postáért, mert tartok attól hogy valaki pont elsétál a ház előtt. (egyszer kiment a ház elé cigizni, elhajtott mellettem egy csomó biciklis, és rohamom volt, valószinűleg ezért tartok ettől.)De van hogy simán felszállok a tömött buszra. kiszámíthatatlan az hogy mikor vagyok ‘szalonképes’. hétfőn megyek pszihiátriára, remélem kideül hogy mégis mi lehet a gond, és a megoldása.

#6586 19810915 hozzászólása: 2011.06.24. 09:54

Szia!

Igaza van Tóth Lászlónak. Írtam is Neked, hogy ne szedj gyógyszert, csak tönkre tenne. Sajnálatos eset, de látnom kellett ilyet. Nagy ívben kerüld el, és ne engedd magad rábeszélni. Amit létre hoztál meg is tudod szüntetni. De azt tényleg kikell deríteni, hogy mivel állsz szembe. Ha tényleg ennyire félsz a tömegtől, a bezártságtól nem ártana ebben az irányban elmozdulni. Lehet, hogy annyira elhatalmasodott benned ez a félelem, ha pl. buszra kell szállnod, már előtte valónap félsz. Félsz attól, hogy ott lesz az a nagy tömeg, és akkor mi lesz, ha rosszul leszel emiatt, ekkor jönnek a rosszullétek, mert egyre jobban bele hergeled magad. Lehet ez a gondolat nem fogalmazódik meg benned ilyen formában, csak az érzés van meg, hogy félsz valamitől, amitől rosszul leszel. Egy időután már csak arra tud gondolni, hogy nehogy megint jöjjön a roham. Persze nem állítom, hogy ez pont így is van, csak amolyan kiindulási alapnak jó, amíg nem találsz egy jó szakembert. Így legalább van egy halvány sejtésed, hogy miről is van szó.

Egyébként tényleg nincs semmilyen szervi bajod, csak az agyad produkálja ezeket a dolgokat. Az esetek 80-85%-ban nem lesznek rosszul az emberek. Az érzés ott van, ami nagyon kellemetlen, de nem leszel rosszul. Ezt mindenesetre raktározd el a kis fejedben. Én is megtettem annak idején.

A tömegiszonyt és a bezártságtól való félelemet is mindig megelőzi egy kellemetlen élmény, ezt kell megtalálni. Szerintem ebből a két dologból kell kiindulni, akkor pedig megnyugodhatsz, mert nem vagy pánik beteg, hanem szorongsz ezek miatt.

E gy tanács, ha dokihoz kerülnél. Szürj ki minden lényeges dolgot magadnak, amit elmond, fordítsd le a saját nyelvedre, így raktározd el magadnak. És ne muszályságból csináld meg azt amit mond, hanem mert tényleg kiakarsz lábalni belőle. Nem akarásnak nyögés a vége.

Eni

 

#6585 atlantiszi hozzászólása: 2011.06.24. 07:44

Kedves 6_15_am!

Az egész problémát a gondolataid okozzák, az elméd rabja vagy, nem a lélek ,hanem az elméd szüli ezeket a téves reakciókat. A félelem, a szorongás, az aggodalom mind  megszüntethető magasabb rezgésszinten könnyedén a napi meditáció segítségével.A gyógyszerek legfeljebb el próbálják nyomni a tüneteket (szerintem sikertelenül), nem az egyensúlyod helyreállítására írják fel.A tüneteket saját magadnak okozod  és Te vagy aki meg is szüntetheted, sokféle módszer létezik erre a legegyszerűbb a napi meditáció ereje. Ha érdekel egy könnyű gyógyszermentes megoldás, hogy félelmeidet el tudd engedni szívesen segítek.

E-mailem:laszlo.thot@freemail.hu

Az msn elérhetőségem is ez.

Szeretettel üdvözöl örömteli napokat kívánva:

Tóth László

metafizikai pszichoterapeuta-speciális tanácsadó

#6584 19810915 hozzászólása: 2011.06.24. 06:10

Pszichológus nem ír fel gyógyszert. Mert az enyém azt mondta, hogy ő nem írhat fel csak a pszichiáter. Még csak 19 vagy, ne akarj gyógyszert szedni, anélkül is ki lehet lábalni belőle. Keressetek egy nagyon jó pszichológust, aki megpróbálja feltárni a baj igazi forrását. Egyet ne feledj, nem lesz könnyű menet, de idővel ez csak jobb lesz. Egyébként minden fejben dől el, hogy mennyire akarsz meggyógyulni, mennyire vagy erős és határozott. Meglehet élvezni fogod a kezeléseket, én pl. nagyon imádtam, mert olyan dolgokat tudtam elmondani a pszichológusomnak, amit másnak nem, és ettől is megkönnyebbültem. Nálam alkalmazta az imagizációt, na ezt imádtam a legjobban. Viszont ezt nem minden pszichológus alkalmazza. Szerencsémre az enyém igen. Nagyon sok új dolgot megtapasztalhatsz, megtanulhatsz. Én sokszor megdöbbentem, hogy ilyen is létezhet. Szóval még jól is elsülhet a dolog, és lehet nem is kell sokáig kezelni:) Az én gondolkodás módom is megváltozott, tejesen megváltozott a rálátásom a világra.

Hogy egyáltalán pánikbeteg vagy nem biztos, ne könyveld el magadban, ezért azt sem lehet tudni, hogy mennyire súlyos. Ezt majd megmondja a pszichológusod, bízd rá ennek megállapítását. Én évekig azt hittem depressziós vagyok, utána kiderült agorafóbiás és introvertált vagyok. A tünetek sok esetben hasonlíthatnak egy pánikbetegségre, depresszióra, és lehet nem is ebben szenved az illető. Itt írhatnak bármit, hogy igen az vagy, és nagyon súlyos a helyzet, de ezt egy orvos döntse el, ez a biztosabb. Mindenesetre ne szedj gyógyszert. Személyes tapasztalat. A pszichiáterem felírta a Xanaxot és a Paretint. Én soha életemben nem szedtem gyógyszert, csak akkor ha belázasodtam. De akkor habozás nélkül bevettem, nem kellet könyörögni, de egy hónap elteltével, azt vettem észre, hogy sokkal rosszabb, mint az elején, még többet sírtam, a rosszullétek csak fokozódtak. Senkinek nem szóltam, hogy abbahagytam a szedését, de végén a pszichológusomnak bevallottam. Szerencsém volt, mert bármikor jelenkezhetett volna az elvonási tünet, amitől mégjobban szenvedtem volna. Ezt sokszor írtam már, de most Neked is leírom. A gyógyszer a lelki betegséget nem gyógyítja. A tüneteket csak ideig-óráig múlaszhatja el jobb esetben. Szóval ha a lelkedet sikerül meggyógyítani, akkor a tested is rendbe jön. A gondolataid, a félelmeid miatt törnek rád ezek a rosszullétek, de amúgy teljesen egészséges vagy. Ezt majd a dokid is megmondja. Keress valamilyen hobbit. Ha van olyan, amit mindig is szerettél volna kipróbálni, de eddig nem tetted meg, akkor vágj bele. Én mindig szerettem volna hastáncolni, már 2 éve csinálom, és fellépésekről fellépésekre járunk. Kialakult egy jó kis közösség, ahol tudják miben voltam benne, mert eltudtam mondani nekik. Tudunk tanácsot adni a másiknak, ha gondja van. Lehet Neked is jól jönne egy ilyen közösség.

Az hogy most ingerültebb vagy mint eddig, természetes, hiszen nem tudod, hogy mivel állsz szemben. Ráadásul egy ilyen rosszullét igencsak kitudja venni az emberből az erőt, elfárad tőle. Nekem egésznapos volt a gyomorégés, hányinger, szédülés, étvágytalanság, remegés, sírás… Állandóan csípő érzést éreztem a nyelvemben, mindenem lezsibbadt, de még a szám is. Csak este, alvás közben volt egy kis megnyugvásom. Így érettségiztem le, így kellett bennem az oviba dolgozni. Mire hazaértem, annyira kifáradtam, hogy a házi munkára sem volt erőm. Nem volt egy kedves szavam másokhoz, nem tudtam velük megfelelő hangnemben beszélni, ha megkértek arra csináljak meg valamit kiakadtam. Semmihez nem volt kedvem, legszivesebben ki sem keltem volna az ágyból, de a munkám miatt ezt nem tehettem meg. Még a szüleimmel is összevesztem, volt, hogy 2 hétig nem szóltunk egymáshoz. Most már más a helyzet. Kiegyensúlyozottabb vagyok, és türelmesebb is, mint annak idején. Anyukámmal a mai napig is szoktunk ezekről a dolgokról beszélni. Szóval ne hibáztasd magad, természetes, hogy ingerültebb vagy.

A kezdet nehéz lesz, nem fogom azt írni, hogy könnyű, és azonnal helyre jön minden. Előfordulhat, hogy mikor azt hiszed minden simán megy, előjön egy kisebb roham. De ne ijedj meg tőle, őszintén mond el az orvosodnak. Ami a legfontosabb mindent mondj el neki, még akkor is ha úgy gondolod egy hülyeség, és felesleges lenne elmondani. Lehet az a kis hülyeség okozza a gondodat. Csak nyugodtan mondj el neki minden apró részletet, ha elsőnap nem jut eszedbe mindaz amit mondani szerettél volna, elmondhatod menetközben is. Az első nap a pszichológusomnál, mikor a legféltettebb titkomat, ami igazán kínosnak találtam elmondtam megkönnyebbültem. Igaz leizzadtam és remegtem mikor kiléptem tőle, de tudtam, hogy ez azért van mert egy nagyobb tehertől szabadultam meg, és fellélegezhettem. Az meg külön jól esett, hogy megértette és nem nevetett ki érte. Szóval csak bátran mondj el neki mindent. Lehetnek hullámvölgyek, de ne add fel.

Eni

 

 

#6583 erzsike hozzászólása: 2011.06.23. 14:41

Félsz valamitől a barátod háloszobájában?vagy netán a barátodtól,valamilyért?

#6582 6_15_am hozzászólása: 2011.06.23. 14:10

Dehogy, nem veszem annak. Egyébként nem azzal van gond hogy nem merném el mondani neki, hanem csak szimplán hidegen hagyná a dolog. Ő ilyen csak magával foglalkozó, csak a saját érdekeit-problémáit szem elött tartó ember. De nyilván előbb utóbb elmondjuk neki.

A legkülömbözőbb szitukban. Itthon, suliban, munkahelyen. Leggyakrabban buszon, és a barátom hálószobájában. Legutóbb is ott, ma délelőtt filmet néztünk és jött. A nappaliban vagy konyhában még nem tapasztaltam, de a hálószobában biztos hogy jön egy roham. Buszon is gyakran előfordult, még régebben amikor busszal jártam.

#6581 kig121 hozzászólása: 2011.06.23. 13:39

Ha nem is te mondod el, azért majd anyudnál kérdezz rá, hogy ő elmondta-e édesapádnak.

Egyébként milyen helyzetekben szokott rádtőrni a roham?

Érdemes egyébként elmenni teljes vérképet csinálni, hátha ott valami megmutatkozik. Egyébként szerintem se olyan súlyos az eseted. Sok kitartást kívánok neked és mielőbbi gyógyulást.

Remélem nem veszed tolakodásnak a sok kérdésemet.

#6580 6_15_am hozzászólása: 2011.06.23. 13:15

Óh, az álmok még a legkisebb gondnak számitanak. Apukámnak nem mondtam, de igazábol szerintem nemis érdekli.

#6579 kig121 hozzászólása: 2011.06.23. 12:20

Szia,

Ez egy pozitív dolog, hogy anyukéd így fogadta. A legnagyobb segítség ebben a betegségeben a megértő társaság. Természetesen a gyógyszerek is fontosak, bár erről megoszlanak a véleméynek. Ha elmész a doktorhoz akkor mindenképpen légy vele őszinte, mindent gondoltodat, érzésedet osszad meg vele. Csak úgy tud segíteni rajtad és te is magadon, ha megtaláljátok ezeknek az álmoknak a gyökerét. Azt hogy mitől félsz, rettegsz és miért jönnek elő ezek az álmok.

Biztos kell majd idő amíg feltudsz óldodni a dokinál, de ne add fel rögtön az első egy-két alkalom után, hogy nem ért semmit se, stb…

És várjuk a fejleményeket természetesen. Mikorra kaptál időpontot a dokihoz?
Apukád is tud a betegségedről?

#6578 6_15_am hozzászólása: 2011.06.23. 11:57

Ezt azért örömmel hallom. Azt is olvastam hogy előfordul hogy a pánik álmából felkelti a beteget. Minden éjjel arra ébredem hogy valaki fojtogat, vagy lenyeltem valami a mi a torkomon akadt, megfulladok. A ‘tudom hogy álmodom, de nem tudom megszakítani, nemtudok felkelni belőle’ érzést gondolom sokan átélték már. Szinte minden este ez van. Sőt, olyan is elő szokott fordulni, hogy felkelek, rápillantok az órára, de a képeket még mindig látom (hogy valaki fogja a torokomat, és szorít, vagy hogy hullámzik fölöttem a  víz), később megint felriadok, és látom az órán hogy eltelt 15 perc, és én éreztem minden percet, éreztem az idő múlását. Az is előfurdult már nem egyszer hogy ordítottam, hörögtem, öklendeztem álmomban, volt hogy hánytam is. Ekkor általában felkelt valaki. Ébredés után legalább másfél óráig nemtudok visszaaludni, mert a pánik jelen van, és iszonyatosan félek az elalvástól. Másnap persze  fáradt vagyok és  mint a mosogatórongy, ilyenkor szinte egésznap jelen van a pánik 10-20 perces szünetekkel.

#6577 erzsike hozzászólása: 2011.06.23. 11:25

Szia!Szerintem is pánikbeteg vagy,de annyira súlyos amennyire te gondolod súlyosnak!Probálj meg ne gondolkodni ilyen tragikusan.Ezek mind a gondolataid szüleménye.Szerintem!Az erő legyen veled!Betti

#6576 6_15_am hozzászólása: 2011.06.23. 11:17

A minap elmondtam anyukámnak hogy szerintem pánikbeteg vagyok, azthittem kifog nevetni és azthiszi csak feltünési viszketegség. Megelpő volt a válasza: “Én ezzel már régóta tisztában vagyok hogy pánikbeteg vagy. ” Kért is nekem időpontot egy pszihológustól, azt mondta valószínüleg nyugtatót vagy antidepresszánst fog felírni.

A másik dologról nem szívesen beszélek, de muszáj. Olvastam a pánikbetegség komolyabb következményeiről (öngyilkosságra gondolok). Egyszer volt egy öngyilkossági kisérletem, és mai napig megfordul a fejemben. Ez is ennek tudható be? Úgy gondolom hogy igen, de akkor erre kicsit sem mondható az hogy nem annyira súlyos.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close