Kedves sorstársak
Eddig sok mindenki elmondta velem együtt, hogy milyen kétségbe ejtő helyzet a pánik és a depi.Szeretném ha valaki hozzáértő elmagyarázná, hogy mi hiányzik a szervezet ből ami miatt kialakul ez helyzet.? Mit kellene változtatni az étkezésen vagy a szemléleten.Azt mondják a dokik hogy csak rajtunk múlik. Gondolják hogy pont mi a szenvedő alanyok nem akarunk megszabadulni a kinoktól?Nem rendelkezűnk egyforma idegzettel hogy trenirozzuk magunkat amikor jőn a remegés? A minden midegy az önpusztitó gondolatok csak legyen már vége az egésznek Mindenféle tanácsolt technikát végigcsináltam már.Mindig erős egyéniség voltam keményen áltam az élet rugásait nem vesztettem el a talajt a lábam alól.
Söt ha segiteni kellett valakinek fogtam a kezét rám lehetett számitani most meg engem kell vigyázni nehogy valami marhaságot csináljak magammal.Mitől változik ekkorát az ember agya?Lehet hogy én már öreg vagyok ,( 68) de ez a probléma nem válogat olvastam nagyon fiatal teremtések kétsébe esett beszámolóját Valójában mi ellen tiltakozik az agy,?s igy jutatja tudomásunkra hogy valamin változtatnunk kell,DE MIN ?Sokszor azt hozzák fel a dokik örökölte valamelyik felmenőjétöl.Nálunk eddig mindenki normálisan szenderült jobblétre.Most akkor mi van?Csak a bogyók segitenek? Fandws
Kedves Fandows!
A dilidoki nem épp a legmegfelelőbb elnevezés:) A pszichológia= lélektan. Szóval az emberek lelkével foglalkozik a pszichológus. 17 évesen lettem agórafóbiás, de csak 26 éves koromra derült ki, akkor mentem pszichológushoz. Azelőtt egyfolytában szédültem, hányingerem volt, remegtem, lezsibbadt mindenem, a nyelvemben csípő érzés volt, leizzadtam, kiszáradt a szám, a torkomban mintha egy hatalmas gombóc lenne és étvágyam sem volt. Volt olyan nap, mikor egyáltalán nem ettem. Rengeteget sírtam, nem volt kedvem nevetni, legszívesebben kisem keltem volna az ágyból, de muszály volt dolgoznom. Ennek köszönhettem, hogy nem hagytam el teljesen magam. Mikor nem bírtam tovább, elmentem a pszichológushoz, mindent elmondtam neki, még a legféltettebb titkomat is. A 2. nap teszteket kellett kitölteni, ezekután jöttek a kezelések, amelyek mély és tartalmas beszélgetésekből állt. A végén márcsak annyit kérdezett, milyen volt a hetem? Csak úgy áradt belőllem a szó, és sokszor saját magam adtam meg a választ, annak ellenére, hogy én kérdeztem. Sokan félre vannak informálva, ha valaki pszichológushoz jár, akkor dilinyós, fogyatékos stb. Ez hülyeség. Egyébként a fogyatékosok – létezik ennél jobb szó, mert utálom ezt használni – tisztában vannak ezzel, tudják magukról. És talán meglepő, de nem jelenti azt, hogy hülyék is, nagyon sok értelmes van köztük, sőt talán nyitottabbak a világra, mint bárki más.
Egy embert nem is lehet pszichológus küldeni, ha nem akarja, mert azzal szintén árthatunk. De gyógyszer szedésre sem. Ezt saját magának kell eldöntenie, mit is szeretne, és annak megfeleően kell cselekedni.
Mindenkiben van egy kishang – ettől sokaknak égnek áll a haja, mikor meghallják ezt a szót:) De ez szokta megmondani mit tegyünk, mit ne tegyünk. Szóval erre a belsőhangra kell figyelni, hogy mi lenne a helyes lépés, mit kellene csinálni. Itt mindenki ajánlhatja a pszichológust, a gyógyszert, a pszichiátert, de mindenkinek saját magának kell eldönteni melyik lenne a legalkalmasabb módszer. Az is lehet, hogy nincs is rá szükség csak egy tartalmas beszélgetés kell, valakivel akiben megbízik, és jó tanácsot ad.
Eni
Kedves Fandows!
Lehet,hogy jó a doki,sajnos itt borsodban szükség is van rá:(Nem mondtam,hogy gyógyúlt vagyok,inkább csak tünetmentes.Higgye el sokkal jobb gyógyszerrel élni ,mint előtte,mert az nem nevezhető életnek inkább csak vegetálásnak.Én inkább vállalom a gyógyszert,mint hogy megint totál beteg legyek,nekem ájulásig fajult.Most lesz szeptemberben,hogy 5 éve szedem,nem kellet egyszer sem váltanom.Igaz Sanaxból csak reggel veszek be (bár duplán),mert akkor van igazán szükségem rá.Engem ezek a gyógyszerek nem altatnak,sőt inkább felturbóznak.Én inkább izzadtam az elején,de azt mondta az orvos elmúlik,elmúlt.Semmi gondom nem volt ezekkel a gyógyszerekkel,nekem nagyon pozitív a tapasztalatom.
Fel a fejjel!
Üdv!
Kedves ismeretlen
Köszönöm biztató sorait,de azért ez mégsem olyan mint az infuenza Lehet hogy Őnnek nagyon jó orvosa van mert rögtön eltalálta azt az orvosságot amire ilyen jól reagált.Amikor kisérleteznek az emberrel az azért már nem piskóta amikor még sokkal rosszabul érzed magad mint előte és nem is tudsz magadról mert állandóan csak az aludna az ember.Mikor egy fél gyógyszertől neki mész a falnak mert nem tudod koordinálni magad.Azt mondják türelmesnek kell lenni amig nem telitődik a szervezet addig csak a mellékhatásokat észleljük és aztán fordul a kocka.Tudom mindenki máskép reagál a bogyókra én pl. a nyugtatótól még sokkal nyugtalanabb vagyok mások m eg szépen vagy el alszanak vagy megnyugodnak. Minden esetre nagyon jó ha az ember gyógyult betegekről is hal mert talán ad egy lökést a gyógyszeres kezelés felé,ha nem kellemetlen válaszóljon mennyi ideig volt a terápia korházban vagy csak otthon birkozott meg a problémával.Van akinek élete végéig szednie abogyókat hogy karban tudja tartani magát.
Fandows
Kedves Eni!
Köszönöm kimeritő válaszodat, azt hiszem nyugodtan tegezhetlek mert én is annyi idős vagyok mint a nagymamád ugy látszik a mi korosztályunkat kemény anyagból gyúrták mert én is mindig nagyon pörgös voltam 66 éves koromig aztán ugy éreztem kezdek kiégni.Igaz két szivmütét és pacemaker beültetés után mindig fáradtan ébredtem,de nem hagytam magam legyőzni .A tempót tartottam és nem foglalkoztam a fáradsággal.Majd holnap jobb lesz!!! sajnos nem!! elfelejtettem mosolyogni örülni a felkelő napnak egyedül a munkám ami hobbym is tartotta és tartja bennem a lelket mert az adott szavam mindig nagyon fontos volt számomra,hogy aki számít a szolgálataimra az maradéktalanul meg legyen elégedve.Nagyon szeretem az embereket,de eltávolodtunk egymástól sokszor még azt sem tudjuk a szobánk másik oldalán ki éli a mindenapjait.Tisztelet a kivételnek!!! Családon belül is komoly feszültségek vannak amit a szülők a legjobb indulattal sem tudnak mindig orvosolni.Ilyenkor még több energiára van szükség hogy fentartsuk az egyensúlyt.S hogy mindenki elégedett legyen szinte elképzelhetettlen.Egy beteg szervezet ilyenkor még jobban fellázad és menekül ebböl a helyzetből azt hiszem ez érthető.Egyik orvostól a másikig nincs semm fizológiás probléma csak a pszühé amit csak a dilidoki tud helyre tenni,na most válasszak vagy bogyó ami csak felszines kezelés, de a problémát nem oldja meg vagy szenvedek mindennap roszkedvü vagyok nem tudok örülni semminek nincs étvágyam szóval ez igy nem jóóóóóó.
Mégegyszer köszönöm válaszodat.
Fandows
5 év albérleti sutyorgás után építkezni kezdtünk. Kicsit fanyalogva álltam a kérdéshez de mikor már kirajzolódott az épülő ház nagyon fellelkesedtem. Ültem a régi vályogház küszöbén a napi munka után,forgott a betonkeverő közben készűltem hogy felvételt nyerjek filozófiából esti iskolába.Felépűlt a ház beköltöztünk és felvettek az iskolába is. Látszólag bejött az akkori teóriám hogy egyik impulzust kioltja a másik: az építkezés a napi rendes munka és a tanúlni vágyás egyást egyesúlyban tartja. Belső apróbb munkát végeztem mikor villámcsapásként bevillant a kérdés” Mi értelme van az egésznek?” Bénítólag hatott,elmentem ideggyógyászhoz,neorológushoz majd a pszichiátriára kaptam gyógyszereket de már semmi nem volt a régi. Végig dolgoztam így vagy 20 évet munka mellett jártam terápiás csoportba,egyénileg pszichológuhoz és lassan lassan felvérteződtem hogy kezelni tudom már jó ideje a pánikot is és a depressziómat is. Megtanúltam együtt élni vele közben 58 évesen leszázalékoltak majd 60 évesen nyugdíjaztak. Augusztusban leszek 68 éves,megvannak a sikereim apró örömeim és havonta eljárok a gondozóba megmutatom magam és felírják a gyógyszert. Tavaly voltunk az Alpokba a nejemmel én nem mondanám mobilisnak magam de nálam ez is apró siker.Elfogadtam olyannak magam amilyenné lettem tudom hogy mit vagyok képes megtenni és mit nem a következő 10 évet ha megélem a milyensége nem rajtam fog múlni azt biztosan tudom. Megalkuvás,bőlcsesség nem tudom? Az évek során mindíg az állandóságot kerestem s most úgy vélem sikerűlt egy kortyot belőle felhörpintenem.
Szia,
az én történetem: http://www.varoszoba.hu/show/2011/06/15/van_kiut
Szerintem van kiút.
Üdv:
R.
Kedves Fandows!
Először is ez nem betegség. Nem lehet betegségről beszélni, mert az ember teste ilyenkor egészséges, nincs láz, nincs semmilyen gyulladás stb. a szervezetben. Betegség az influenza, a himlő, gyomorfekély és még sorolhatnám. De egy depresszió, fóbia …nem az. Az esetek 80-85%-a nem lesz rosszul. A magyaroknak legalább a fele küzd hasonlóval, vagy önbizalom hiányban szenved. A pszichológusomtól ezeket tanultam meg először.
A második dolog: azok akik benne vannak a depresszióban vagy bármi másban, attól még normálisak. Sőt. Ez kialakulhat egy félelemtől, kétségtől, egy egészen aprócska negatívumtól, egy nagyon kellemetlen élménytől, és még sorolhatnám. Sokszor elég egy rossz gondolat, amibe nagyon belehergelheti magát az ember. Pl: engem senki sem szeret, lehet most nagyon utál, miért nem törődik velem senki…Én az ehhez hasonló gondolatok miatt lettem agorafóbiás. Teljesen elzártam magam a külvilágtól, mert azt hittem senki sem szeret, és csak a szobámban éreztem jól magam, ha pedig elkellett hagynom a házunkat elfogtak a rosszullétek.
De egyébként egy rég elfelejtett gyermekkori rossz emlék is okozhat depressziót, fóbiát stb.
Szóval ez nem egy betegség, és ettől még normális emberekről beszélünk. Ja, és ami még fontos, nem szabad gyengeségként gondolni rá. Van aki pánikbetegen éli az életét, és mire túl van egy rosszulléten rengeteg energiát veszit. Ezért van az, hogy sokan fáradtnak érzik magukat, annak ellenére, hogy nem kellett sokat dolgoznia. És szerintem, ha valaki így végzi el a feladatát a munkahelyén az már nem nevezhető gyengének. Szerintem. Sajnos az ilyen rohamok napjában többször is kialakulhatnak, nem csoda, ha kikészülnek tőle az emberek.
A gyógyszerek. Én ellene vagyok, de vannak kivételes esetek, amikor azt mondom, hogy mint “mankó” kell. Belehet venni a gyógyszert, ami legfeljebb a rosszulléten enyhít, de a lelki problémán nem. Attól az még ott marad, és ott is lesz, amíg valaki megnem oldja. Ha ez enyhül, akkor a rosszullétek is alább maradnak. De ez egy nagyon hosszú folyamat, több évbe is beletelhet. Van egy könyv amiben olvastam egy kisérletről. Az volt a lényege, hogy a pánikbetegeket két csoportra osztották. Az egyik gyógyszert kapott, a másik csoport pedig placebot. Egy kis idő elteltével azt vették észre, hogy a placebo hatásosabb volt. A pszichológusom az egyik páciensének Cvitamint adott mikor kezdte magát rosszul érezni. Utána azonnal jobban lett. Nekem ez az bizonyítja, hogy az ember hite nagyon erős, olyan szinten, hogy megtudja gyógyítani magát gyógyszer nélkül is. Én is anélkül jöttem helyre, bár időnként még előjön a fóbia, de akkor sem veszek be azonnal gyógyszert. Tudom, hogy még mindig nem tettem túl magam 1-2 dolgon, és ha ezzel szembe kerülök, hát bizony jönnek a rosszullétek. De megoldom:) Nekem a gyógyszerek nem jöttek be, csak rosszabb lett tőle a helyzetem. 1 hónap után abba hagytam a szedését, és lássanak csodát, mindjárt jobban éreztem magam:) A pszichológusnál mindenki saját magának annyit raktároz el az agyában, az elmondottakról amennyit akar, és ezt használja majd fel, ahhoz, hogy helyre jöjjön. Mert a pszichológus egy irányt mutat, de a nehezebbjét a páciens végzi. Ezt tanultam meg másodjára.
Lehet egy ember nagyon erős, talpraesett, határozott, de egy pánikbetegség, stressz, depresszió…nem válogat. A világ legerősebb emberét is ledöntheti a lábáról, úgy, hogy összedől mint egy kártyavár. Sajnos. Míg egy kevésbé határozott, erős egyén vígan éli az életét. Hm, az élet furcsa fintora. De ez nem is korfüggő. Az időskor nem feltétlen jár ilyen jeleggű problémákkal. Bár mégcsak 29 vagyok, de nem félek az öregedéstől, lehet, mert ilyen pl-ák vannak előttem. Az én dédim 85 évesen is pörgött, olyan volt mint egy jojó:) És a nagyim is ilyen, Ő szintén 68 éves. Anyu már kevésbé, pörgős, de nem marad el tőlük, szerintem ilyen leszek én is. Nem lehet mindent a kor számlájára írni:)
Nagyon felvannak pörögve az emberek, jobb lenne, ha visszatérhetnénk a természethez. Ez is gondot okozhat, mert nem bírják a tempót. Minden, de minden felvan gyorsulva.
Egyébként mindenki más ellen tiltakozik. Egy biztos, ha lassítani kell és nem tesszük meg, akkor a szervezet tényleg reagálhat valamilyen betegséggel. Így jelez nekünk, hogy hahó túlhajszoltad magad, épp itt az ideje a lassításhoz. ha nem vesszük figyelembe, komolyabb problémák is kialakulhatnak.
Eni
Kedves Fandows!
Szerintem nagyon egyszerü a válasz:BESOKALTUNK!
Van egy mondatod:” Nálunk eddig mindenki normálisan szenderült jobblétre.”Miért gondolod,hogy nem vagy normális?Ez is betegség,mint az influenza.:)
Nekem van egy ismerősöm,ő nem szed gyógyszert,de nem gyógyult ki,a mai napig szenved.Én csak gyógyszerrel lettem jobban.Amikor először mentem az orvoshoz nagyon meglepődtem,hogy milyen sok hozzám hasonló beteg van.Meglehet próbálni alternatív gyógymódot,kinek mi a szimpatikus:)
Mielőbbi gyógyulást kivánok:)
üdv.