Sziasztok.
Kicsit boldogabb most a légkör, barátom úgy dönmtött hogy nem megy el, nem hagy itt. Itthon próbál munkát keresni, ha jobban leszek (vagy kitudok menni vele) akkor megy/megyünk.
Ma egész déletőtt pánikoltam. Márpedig munkahelyen ez nem előny.. Azthiszem leszarom anyám mit gondol. A gyógyszert kiváltom holnap és elkezdem szedni. Aug. 5-én megyek vissza kontrollra, aztán elkezdek járni pszihológushoz, aztán majdcsak lesz valami, de ha nem is.. legalább én megpróbáltam tenni valamit a javulás érdekében.
Viszont lenne egy kis probléma is. Mégpedig, fucsa dolgokat csinláok. Elfelejtem az utat amerre hazajöttem. Arra még emlékszem hogy elindultam innen, de hogy melyik útvonalon értem oda, arra nem. Vagy példáum, múltkor kiöblítettem az egyik fehér ingemet, aztán csörgött a telefonom. Mikor visszamentem a fürdőszobába hogy kiterítsem száradni sehol nem volt az ing. Azthittem valaki szórakozik velem, de egyedül voltam itthon. Az esetre 2 napra találta meg anyukám az inget, 3 törölközőbe becsavarva, a fürdőszoba beépített szekrényének alsó polcának leghátuljába bedugva. Tudom hogy csak én lehettem, de nem emlékszem.
Gyakran lelkiismeretfurdalásom van a barátom miatt. Annyira jó srác hogy azt érzem nem egy ilyen lelki rokkant jár neki mint én. Már egy ideje bánt a dolog, főleg hogy ennek néha ő is issza a levét (dühkitörések, féltékenység, hiszti- és bőgőrohamok). Eddig nem mondtam neki, de egyik reggel nagyon dühös volt rám amikor felkeltem. Nem értettem miért. Aztán elmondta hogy álmomban felkeltem, és a fejéhez vágtam hogy mekkora hülye hogy velem foglalkozik, és hogy hagyjon a picsába. Rémlett a dolog, hogy félálmomban megbántottam valamivel, de konkrétan nem emlékeztem. Nagyon rosszul esett neki, és bánom hogy ilyeneket mondtam, de nem voltam magamnál.
Mostanában reggel 2db 0,25-ös xanival indítok, így nincs pánikrohamom munka közben, de ahogy telik az idő, a műszakom vége felé elkezden azon pánikolni hogy ‘Jajj csak nehogy ne hasson addig míg haza nem érek’ úgyhogy azthiszem ez sem teljesen jó így.
A múlt heti mély magambafordulás és depresszióm óta sokkal jobb a helyzet, de nem rózsás.
Köszönöm, Sziasztok.
Azthiszem épp most szakított velem.. annyira szeret.
Szia!
Nagyon szerethet a párod, ha még mindig Veled van, és ennek örülj, mert kitart melletted. Más ilyen helyzetben elhagyott volna. Ja, ez remélem nem volt félreérthető. Ne vágj ilyen dolgokat a párod fejéhez, inkább köszönd meg neki, mutasd meg mennyire hálás vagy ezért:) Mondjuk elkészíthenéd a kedvenc ételét vacsorára, szépen tálalva. És lehet amíg ezt elkészíted te is jobb kedvre derülsz:) De okolni se okold magad, mert sokkal nehezebb helyzetben vagy, mint ő, hisz Neked kell ezzel nap mint nap szembesülni, Neked kell szembeszállni. Az hogy félálomban ilyeneket művelsz nem kell csodálkozni, eléggé kilehetsz merülve testileg is és lelkileg is. Én álmomban a fogamat csikorgattam, sírtam és motyogtam, majd csurom vizesen ébredtem fel. De az is előfordult, hogy felültem az ágyon és elkezdtem hadonászni. Szerintem minél hamarabb menj el ahhoz a pszichológushoz. Lehet már az első kezelésnél kicsit megkönnyebbülve jössz ki a pszichológustól. Rólam nem egy kő, hanem egy szikla esett le:) Az hogy beláttad nincs minden rendben, és kezelésre van szükséged az már egy hatalmas lépés, ez nem kis dolog, egy erős akarat kell hozzá. Ezt nem mindenki tudja megtenni, van aki nem is hajlandó belátni.
Inkább azt hajtogasd magadban, hogy sikerülni fog, és lesz jobb is:) Nem lesz könnyű menet, ez tény. Volt olyan pillanatom, amikor majdnem feladtam, de egy kiadós sírás után helyre jöttem, és a sarkamra álltam. Csak kitartás.
Ja a bizalom a pszichológusodhoz nagyon fontos, csak így tudsz mindent elmondani. Ha úgy érzed kényelmetlen dologról van szó, vegyél egy mély levegőt és hajrá, mond ki, mert az is okozhat problémát. Ez csak icipici kis tanács, bár lehet felesleges. Én pl. szerettem a pszichológusomhoz járni, mert minden apró kis hülyeséget elmertem mondani, amitől fellélegezhettem, és tudtam nem fog kinevetni. Pedig eleinte féltem ettől, de egy idő után megtanultam kimondani, hogy igen ez van, ettől tartok. Sokszor meg is lepődtem, amikor azt mondta, hogy sokan vannak hasonló helyzetben. Szóval lehet te is így fogsz járni.
Meglehet egy nap már gyógyszerekre sem lesz szükséged:)
Eni