Most már 32, 4 kg-ra fogytam le, pedig elvileg “felügyelet” alatt vagyok tartva.(család által) Sajnos, hiába akarnék hízni (még a gondolatától is elborzadok, ugyan úgy az evéstől is) egyszerűen, ha belenézek a tükörbe szépnek látom így magamat és hiszem, hogy felnőtt emberként el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó.Természetesen azért (doki mondta) vészjelzésként társul a súlyos anorexia mellé egy súlyos depresszió is ill. a vérképem és a súlyom miatt bármikor, akár meg is halhatok. A kórházat az ünnepekre való tekintettel úsztam meg. Gyógyszereket szedek, de még a doktornőt is kijátszottam és elértem, hogy megkapjam az orvosi javaslatot, így a gyógyszereket a háziorvosom is felírhatja és már a doktornőhöz sem kell járnom. Ő annyit mondott, ha 33 kg (éppen akkor, annyit mutatott a mérleg) azonnal kórházba küld. (nem tehettem volna semmit, mondván veszélyes vagyok magamra azaz nem vagyok beszámítható) Szerencsére, azért van rafkó bennem, bár kérdés, hogy ez meddig folytathatom vagy meddig bírom, hisz azért sokszor vok rosszul, nincs erőm stb. Közben pörgetem magam takarítás, sikálás és ha még van erőm vmennyi sport!

Nem akarok megfelelni sem a világnak, sem a körülöttem lévő elvárásoknak csak magamnak, még ha ez önző dolognak tűnik is. Annyi, hogy a depresszióból szeretnék kijönni, de sajnos az az anorexia miatt jött ki, mint a szervezet válaszreakciója. Erre mondom sajnos, hogy mindennek ára van.