Kedves sorstársaim!
Az én történetem úgy kezdődött, hogy kb másfél évvel ezelőtt elestem és eltörött a bordám!Este volt már a férjem dolgozott a 6 hónapos kisfiam az ágyában szundikált!Nagyon rossz alvó volt egy éjszaka minimum 6-szor felkelt!Én nagyon jó alvó volam előtte bárhol,bármikor, bármennyit tudtam aludni!Azon a bizonyos éjszakán annyira megilyedtem, nem kaptam levegőt annyira fájt a törés!Eltelt kb 1.h ét ültem a számítógép előtt és a férjemmel egy kollegájáról beszéltünk, hogy őneki is eltört a bordája éslégmellett kapott!Abba a pillanatban érezte, hogy nem vagyok jól,szédülni kezdtem, lezsibbadtak a végtagjail,a nyelvem, a pulzusom megszámlálhatatlanul gyorsan vert és úgy éreztem, hogy rögtön meghalok!Kihívtuk a háziorvos és azt monda , hogy minden rendben van, másnapi EKG sem mutatott eltérést!Telte múltak a napok minden lefekvéskor csak ez a rosszullét járt a fejemben!A férjemnek sem mertem elmondani, hogy mennyi félek hogy megint olyan rosszul leszek,nehezen aludtam el amikor csak ketten voltunk a fiammal,félni kezdtem az egyedülléttől!Majgdnem egy év elteltével elmondtam a férjemnek,hogy milyen érzések kavarognak bennem!A kisfiam csak úgy aludt el hogyha eldajkáltam,éjszaka min 6 szori felkelés!Hónapokig csak pár órákat aludam!Egyszercsak jött a nagyon nemmvárt rosszullét!Persze megint éjszaka és akkor amikor csak ketten voltunk!Tüneteim: 1 hét alatt lefogytam 6 kg-ot,folyamatosan az egekben volt a pulzusom, hasmenésem volt, hányingerem,félelem, ájulásérzés!Amikor meg jött az igazi roham akkor , magas vérnyomás,pulzus emelkedés,hasmenés,hidegrázás,halálfélelem!Ügyeletre, sűrgösségire jártunk folyamatosan!Persze semmit nem találtak!Karácsony után elmentem laborba és ott nagyon magas gyulladást mutotott ki a vérem!Kihúzták a fogamat,mára már lement az érték a normális szintre!
Kaptam pulzus csökkentőt és Frontint 3*1 0.25-et!Kb egy hónapja urcsa érzésem volt a szívem tályá de már nem mertem orvoshoz menni mert úgyis hülyének néznek!Hát kiderült, hogy exresystoléim vannak mindig egy plusz beütés!Voltam terheléses vizsgálaton és ott minden rendben volt,az uh sem mutatatott semmi eltérést,a pajzsmirigyem jól működik, cukorterhels tökéletes,hasi Uh semmutatoot semmit,mellkasi RTG is negatív!DE TÜNETEIM VISZONT VANNAK!Folyamatosan azt figyelem,hogy hogyan ver a szívem,mellkasi nyomásérzésem van sokszor a ball vállamba is kisugárzika fájdalom,fáj a hátam,gyengeségérzet,halál és betegségtől való félelem,ájulásérzet,hangulatingadozás, fülzúgás, belső feszültségérzés,olyan mintha sokszor remegnék belülről!!
Ha nem vagyok beteg miért érzrm ezt?
Nagyon félek, félek attól hogy nem láto felnőni a fiama, félek attól hogy biztosan van valami bajom csak az orvosok nem veszik észre!
Mit tegyek,sokszor úgyérzem hogy megőrülök már!
Ezek a tipikus pánikbetegség tünetei, amiket én is átéltem anno! Csatlakozom az előttem szólóhoz, hogy minnél hamarabb menj szakemberhez én elsősorban alternatív megoldást javasolnék, gyógyszerekkel nem lehet megoldani semmit, elnyomják a tüneteket, de sosem oldódik meg a probléma! Nekem sikerült gyógyszer nélkül, biztos neked is sikerül:) Ha segítség kell írj nyugodtan: nora.s@vipmail.hu
Kedves Nyuszimusz!
Nyílvánvalóan a baleseted váltotta ki ezt a pánokot, és azóta csak még inkább belelovaltad magad a rettegésbe. Senki sem egészséges teljesen, vannak és lesznek egészségügyi problémák, ha keresed biztos találsz is. Az emberekkel történnek rossz dolgok, sajnos ezt el kell fogadni. Talán érzékenyebb is voltál amikor kialakult a pánik első epizódja, mert ugye szülés után még a hormonoknak idő kell míg visszaállnak. Persze, hogy félsz, hogy mi lesz a kicsivel, ha történik veled valami, de mindenkinek vannak ilyen gondolatai sztem, de ő is minnél nagyobb lesz annál kevésbé fog annyira függni tőled, és ahogy semmi baj nem származott belőle, hogy baleseted lett – persze nem kellemes élmény – így nem is kell ezzel annyira foglalkozni. A pánik lényege, hogy minnél jobban szorongsz miatta annál jobban magába szippant. A roham el fog múlni, és ha nem borulsz ki rajta, akkor talán egyedül is úrrá tudsz lenni rajta idővel, gyógyszerek nélkül. Én 15 éve vagyok pánikbeteg, gyógyszer mellett is vannak tüneteim, de nem ijedek meg tőle, maxi idegesít, hogy megint mi van má
Szóval az első lépés, hogy ne azon agyalj milyen halálos betegséged van, mert attól csak rosszabb lesz. Időt takarítasz meg vele és egy csomó felesleges kínt!!! Én aztán tudom mi a betegségtudat ami tönkreteszi az életet! Ne figyeld magad folyton, foglald el magad, próbáld ki, hogy nem figyeled a tested minden rezdülését. Rájössz majd, hogy ennyi is milyen sokat segít.
Nyuszimusz 13 velem is ez van. ardf@citromail.hu írj!
Szuia!
A pániktünetek mintahogy neked is az van, mindig valamitől való félelemből fakad. Gyermekedet nem félted túlságosan? Nem aggódsz amiatt túl sokat mi lesz vale úgy általában? Nyilván ha ez esetleg így vam annak is oka van. Javaslom keress fel olyan szakembert aki a lélek betegségének gyógyításával foglalkozik, akár kineziológus, pszihiáter stb. Minél előbb szükséges lenne, mert a fel nem dolgozott belső vívódások sajnos csak rontanak a helyzeten. Az agy tárolja a negatív érzelmi töltetű történéseket is és képes egy hasonlóan kényes helyzetben visszaemékezni rá, előhívni azokat, hogy újra és újra átéljed épp azért, hogy old meg, dolgozz rajta, mert így tudod csak feloldani a negatív blokkokat. Ne csüggedj, semmi sem visszafordíthatatlan csak dolgozni kell rajta, minél előbb anál klevesebbet. sok sikert hozzá!
Szia.. hat ismeros az egesz , meg mindig naponta egy fajta szorongast erzek mikor erosebb maskor gyengebb kellemetlen nagyon ugy unom sokszor mar…..pedig en is mar jo par eve igy vagyok nem tudom gyogyulas ha van egeszen szerintem csak jobb napok vannak…. kitartast es erot kivanok mindenhez..!!
Kedves Nyuszimusz13!
Nagyon ismerős, amit leírtál. Ezen én is keresztül mentem. A durva pánikos időszakon túljutottam, viszont azóta van egy állandósult szorongás, félelem a betegségektől, ami abban nyilvánul meg, hogy naponta vizsgálgatom magam és figyelek minden apró változást a testemen. Időnként minden ok nélkül elönt valamiféle belső rettegés, nagyon szar érzés. Jártam pszichiáterhez, lassan egy éve pedig pszichológussal dolgozom. Voltam Hellinger féle családállításon is, nekem sokat segített az is. A pszichológussal most próbálunk új irányt venni a terápiában, míg eddig állandó küzdelemben éltem a szorongásaimmal, félelmeimmel, most megpróbálom elfogadni, hogy vannak, nem akarok tőlük folyamatosan szabadulni. Ha jön a szorongás, megpróbálom hagyni, hogy itt legyen velem, megpróbálom közel engedni magamhoz, hátha így sikerül végre összebarátkoznunk és akkor már nem fog ennyire kínozni a jelenléte és nem fogok ennyire félni tőle. Persze nem tudom, hogy ez-e a tuti út, de érdemes többféle technikával próbálkozni, és megnézni, mi válik be. Szerintem, ha teheted, mindenképpen kérjél segítséget szakembertől. Első körben pszichológust ajánlanék, ők megpróbálnak a dolgok mélyére ásni, és szerintem van olyan hatásos a pszichoterápia, mint a gyógyszer. Drukkolok, hogy sikerüljön minél előbb megerősödnöd lelkileg. dodi