Emésztő düh

Téma címkék:
2013.02.13. 22:40

Nem értettem. Soha, de soha nem értettem az iskola intézményét, nem tudtam felfogni, minek kell bent ülnöm csendben az órákon, miért kell hallgatnom a tanárokat, akik felesleges tudást próbálnak a fejembe verni. Úgyis meghalok és akkor az átadott tudás felesleges lesz. Az első gimnáziumomból, azért tanácsolták, hogy menjek el (szépen fogalmazva, kirúgtak), mert többször voltam bent részegen, mint józanon. A karomon vágások gyűltek napról –napra a bűntudat miatt. Anyám nem tudott róla, hogy az iskola mellé járok, és ez olyan iszonyatos bűntudatot okozott, hogy muszáj volt sebet ejtenem magamon. Ezzel fizettem, vérrel és sebekkel.
Egyszerűen képtelen voltam bent lenni. Zavart, hogy csendben ülni kell és hallgatni, nem bírtam elviselni a kötelességet.
A második iskolámból hamar eltanácsoltak, magániskola volt, fizettél érte, hogy hülye lehess, de ahogy mondták „tőled a gazdag szülők, alapvetően nem normális gyerekei, még idiótábbak lesznek”.
Másodikban kerültem a harmadik gimnáziumba. Nem mondták jó iskolának, viszont itt voltak a legjobb tanáraim, tudtam őket tisztelni és azt is elérték, hogy a dolgozataimra ne csak a nevem írjam fel, kihívások elé állítottak, amit szeretem teljesíteni. Nem voltam itt sem jobb, mint az első helyemen, drogoztam és ittam, de egyre kevesebb mértékben.
Az óra unalmasan telt, mindig tiszteltem annyira a tanárokat, hogy ne beszéljek az óráikon, ezért inkább olvastam, vagy írtam egy magamban. Egyre idegesebb voltam, eltetették velem a könyvemet, viszont nem érdekelt a matek, a tanárnak újra és újra el kellet magyaráznia a dolgokat az osztály gyengébb felfogású részének. Éreztem, hogy kicsúszik kezeim közül az irányítás, a lábam folyamatosan mozog, a padon kopognak a körmeim, nem bírtam megülni egy helyben, a düh végig szánkázott rajtam és magatehetetlenül tűrtem, ahogy kisugárzik minden részemre.
-    Jól vagy? – kérdezte a padtársam összevont szemöldökkel.
-    Tökéletesen – jegyeztem meg gúnyosan izgatottan.
Miért kell benn ülnöm közöttük? Egyik idiótább, mint a másik és bár nevettek rajtuk, valahol lenézem szánalmas életüket. A padtársnőm például tizenhét évesen egy negyvenévessel kefél, akinek felesége és gyerekei vannak. Az előttem ülő lány rettenetes okos, de egy szakadt, csöves pánk, aki minden nap totál be van állva.
Igazából nem néztem le őket, minden ember egy külön kis világ, amit nem tudok megérteni és soha nem is fogok.
Nem bírtam tovább maradni közöttük. Képtelen voltam elviselni a rám mért nyomásukat. A haragom vad érzés, aminek nincsen oka, igazából csak lüktetett bennem egyre jobban, egyre erősebben. Fékezhetetlen, a tehetetlenség váltotta ki belőlem, vagy a környezet nem tudtam.
Elővettem újra a könyvem, olvasni próbáltam.
-    E, el fogom venni a könyvedet! – szólt rám azonnal a tanár. – Inkább oldd meg a példát!
-    X egyenlő tizenhattal – vetettem oda és próbáltam a könyvre koncentrálni.
-    E, tényleg elveszem, már három könyved nálam van!
-    Tanárnő, sérti a magántulajdonhoz való jogom. Hányszor mondjam el, hogy nem vehet el tőlem semmit, csak elrakathatja? – néztem egyenesen a szemébe.
-    Akkor rakd el.
Összeszorítottam a fogam, hangosan összecsuktam, aztán nem bírtam tovább. Fogtam magam és felkeltem az asztaltól, majd kimentem a teremből. Imádtam a matektanárnőm és tiszteltem, de gyűlöltem, hogy addig magyarázza a legegyszerűbb dolgokat, ameddig mindenki meg nem érti.
A folyóson belevágtam az üvegvitrinbe, hangosan pattant szerteszéjjel, de senki nem jelent meg a kihalt részen, pedig nem messze volt a tanári. Bementem a női wcbe, rágyújtottam egy cigarettára. Vérzett a kezem, a sebekből kiszedtem az üvegdarabokat. Nyugodt voltam, hihetetlenül nyugodt, és mint egy függő, úgy vágytam erre a nyugalomra. Fájtak a vérző sebek, a fájdalom miatt pedig úgy éreztem, élek. Függtem a hegektől, függtem a fájdalomtól és nem bántam, mert egyszerűen nem tűnt rossz dolognak. Az alkarom tele volt vágásokkal, melyeket gondosan titkoltam mindenki elől. Nem rájuk tartozott.
Az enyémek voltak. Nem azért csináltam, hogy észrevegyenek, vagy hogy tudják valami gondom van. Nekem volt szükségem rájuk.
Nem éreztem ezt bajnak, minden embernek szüksége van valami hobbira, nekem ez volt a hobbim. A wc felé tartottam a kezem, nem volt nálam semmi, amivel lefedhettem volna a vágásokat, ezért hagytam, hogy a vércseppek egyre csak hulljanak a kagylóba. Belehamuztam.
A víz összekeveredett a vérrel és a hamuval.
Higgadt voltam, de nem bántam a kirohanásom.
Nem érdekelt.
A sebeket sem szégyelltem, csak nem akartam, hogy más is lássa.
Élvezettel dobtam be a cigit a vérbe és a vízbe – a vér nem keveredett el, ott kígyózott benne.
Sokáig nem fogtam fel és fogadtam el, hogy ez baj, hogy függővé váltam és szükségem van a fájdalomra és hogy ez nem normális. A mai napig teljesen normálisnak tartom, mert a normákat emberek gyártották, az, hogy az egyik más, mint a másik, az nem feltétlen jelenti, hogy nem normális.

Később a dühömet – fogalmam sincs miért -, úgy sikerült irányítanom, hogy rendet tartottam magam körül. A szobámban rend és tisztaság uralkodott mindig és olyan apró megszokások tartanak egyben, hogy mindig ugyanaz van nálam; ebook olvasó, notebook, cigi, telefon, pénztárca. Üres cigis dobozt, csak otthon vagyok hajlandó kidobni.
Fogalmam sincs miért segített, de ezek valahogy irányíthatóbbá tesznek minden körülöttem.
Talán az volt a bajom, hogy az élet kiszámíthatatlan – emiatt van a legtöbb embernek szüksége megszokásokra, rituálékra, ezek bárkinek segítenek, ettől az a látszatunk támad, hogy mi irányítjuk a sorsunkat.

A hatalom pusztán hamis látszat.

#10918 EmmaB hozzászólása: 2013.02.16. 13:25

Ajaj, akkor ne társalogj velük!
én nem látok mindenhol nyomorúságot, ha igen, akkor nem gondolok rá: D másképp azt hiszem nem is lehetne élni

EN-ek
#10917 EN-ek hozzászólása: 2013.02.16. 13:23

Áá afrancz +eszi.. Semmi yót N tok neked mondani, pedig szeretnék!:) csak a NAGY nyomorúságosság mhol..:(

RÁdásul minden nap felb* agyi síkon vmi kőbuta yószág! /ált. nőnemű/ :)

#10916 EmmaB hozzászólása: 2013.02.16. 12:44

Szia! Hajaj, én sem értem, az az igazság, de most már minden bejegyzésem úgy fogom kezdeni, hogy: VISSZAEMLÉKEZÉS BAZDMEG (ez már nem higgadt, ugye?: D)

értem én, mire gondolsz, de mindig is úgy találtam, hogy a higgadtság fontos dolog egy embernél, hogy a másikkal értelmesen veszekedhessen/kommunikálhasson. Ráadásul olyan emberek nem tudnak kihozni a sodromból, akikhez nem sok közöm van. Persze, próbálkozni szabad, de nem sokra fognak menni. Az én jégpáncélomon, ők nem jutnak keresztül.

Egyébként a “dögőséget” is regényekben élem ki… : )

Megvagyok, bár ma elégé darabokban. Veled mizu?

EN-ek
#10915 EN-ek hozzászólása: 2013.02.16. 12:12

Reggelt EW! h v máma??:)

Télleg n vágom h mit is baXtatnak tetégedet fojton, hisz’ awak IS lássa, h árad soraidból a konv. kulturáltság, és a – már kissé túlzottan erőltetett – higgadtság!;) (néha lehetnél is 1 kicsit “dögösebb”, HA érted mire célzok…:D)

#10914 synpy hozzászólása: 2013.02.15. 21:59

PATRONATUS  a faceboocon található

#10913 synpy hozzászólása: 2013.02.15. 21:57

Emma köszönöm! A PATRONATUS egy nem régen alapított csoport,amely azért alakult,hogy a “gödörbe” jutott fiataloknak segítsen.De még nagyon kezdetleges minden.Én szeretnék írni az EMO-ról és hozzá kapcsolódó dolgokról,arról hogyan élik meg a fiatalok .Ha bárki szerené elmesélni a történetét jöjjön a patronatusba,sok kedves ember van ott,akik nem gúnyolják ki a másikat.Legyen az drogos,emos,depis,legyen bármilyen gondja,velünk kibeszélheti.

#10912 EmmaB hozzászólása: 2013.02.15. 20:47

Szia, synpy!
Nem tudom mi az a patronus csoport, de nyugodtan, köszönöm szépen!

Szia Akörközepe!
Senkit nem akartam megbántani, hidd el nekem, ha így van, nagyon sajnálom! Nem szeretem az embereket bántani/ sem sértegetni, ilyesmi egyáltalán nem állt a szándékomban.
Én is azt írom és gondolom, ezek a történetek visszaemlékezések az életemből, nem hiszem, hogy ezek miatt skatulyába lehetne rakni – csendes nagyon durván, tudatlanul fogalmazott, ami bár kicsit felidegesített, nem állt szándékomban bántani és senki mást sem itt.

ÉN-ek, sajnos az aranyszíved még nem mutattad meg: D

#10911 Akorkozepe hozzászólása: 2013.02.15. 19:25

MOST MÁR TUDOM, NEM értenek meg…:( itt SEM…!

Emma! hát persze, h senki nem tudja mennyi idős vagy , mi gondolsz és FŐLEG abból mit írsz le, DE Neked tudnod kell(ene), h itt sokan szintén BETEGEK, és BIZTOSAN  nem a TE hibádból, DE a kritikád, Őket megbántja(szintén), mint Téged a VILÁG…ÉRTED???

( és most NEM magamra gondolok, mert én (is) átéltem az emberek szereplését a mindennapjaimban, a sok szereplés megviselte a neuronjaimat, a sok hazug, álszent, buta, szintén…!

A LÉNYEG, gondolj kérünk másra is, mikor válaszolsz, főleg az idősebbekre – bár nem tudhatom, lehet, h Te vagy itt a randidős – , mert én már megtanultam, h csak ők tudnak vmit az életről. ha Te 40 felett vagy (esetleg), és ITT tartasz, amit leírtál, akkor bocs, és megint SAJNÁLOM…:( tudom ezek betük csak, de én mindig azt írom és mondom, amit gondolok…:( UTÁLNAK is ezért….kik? az embernek nevezett élőlények… Te???

#10910 synpy hozzászólása: 2013.02.15. 17:57

Szia Emma! Nagyon tetszett a történeted,ahogy felvállalod a dolgokat,minden körítés nélkül. Szeretném a Patronus csoportba kirakni írásodat,megengeded??

EN-ek
#10909 EN-ek hozzászólása: 2013.02.15. 16:57

Bizonyám!;) még sose n mondtam volna h HAtalmas aranyszivemvan??:O

De most ez a “unalmadban szórakozol” kissé xarul esett!! (Legszivesebben + is sértődnék, deaz FAsság!:P)

#10908 EmmaB hozzászólása: 2013.02.15. 16:42

Hé, te komolyan kedvelsz? Azt hittem csak unalmadban szórakozol itt velem!

Átlagosan, soha nem voltam vidám ember.

És veled mizu? Bent fekvő és gyógyszerek tömkelege még mindig?

EN-ek
#10907 EN-ek hozzászólása: 2013.02.15. 16:29

Nah wégre!:) épp e pillba gondoltam rád, h yo lenne HA írnál má vmit ezekre;)

(Lehet h kezdek függőlenni “jódolgomba”??? :xD)

MIzu, h vagyunk mindig?

#10906 EmmaB hozzászólása: 2013.02.15. 16:13

Kedves csendes!

Egyáltalán nem ismersz, nem tudod hány éves vagyok, hogyan élek, dolgozok -e! Nem tudod, hogy a szüleim egyáltalán élnek -e még, vagy mit csinálnak… igazság szerint úgy írsz ismeretlenül, mintha tudnád ki vagyok.

Fogalmad sincs róla, így nem hiszem, hogy el kéne gondolkodnom azon, amit írtál.

A helyesírást tanulni nem lehet, ha eleget olvasol, akkor elvileg menni fog… hiszem, hogy több könyvet olvastam, mint te eddig. Vagdalkozásod/okításod nem értem…

nem tudhatod, hogy nincs munkám.
nem tudhatod, hogy drogozok -e.
nem tudhatod, hogy nincs -e diplomám.
nem tudhatod, hogy mit csinálok a mindennapjaimban.

Ezek a történetek visszaemlékezések, egyszer már leírtam itt.

elektor! nagyon tetszett, amit írtál

#10905 elektor hozzászólása: 2013.02.15. 12:25

Az én  nézőpontom szerint kaptunk egy testet olyat amilyet látunk ha tükör elé állunk de azt sem mi választottuk vagy ha igen nem emlékezünk rá. Szinte mindenki másként szeretne kinézni ( nagyobbnak,izmosabbnak,kisebb vagy nagyobb mellet szeretne ha nő). Van akit elringat az hogy a hivatásában kimagosló és nem törődik a külsőségekkel.Az  adott társadalom mindent megtesz hogy “kezelhetővé” tegye a tagjait,mint egy téglavető a téglát mert csak igy rakható egymásra s csereszabatos.  A csorbaság vagy kitüremkedés elüt a normától amit a többség szüntelen kántál, leír akár törvénybe iktat. A ledűlés fenyegeti a téglarakást ha több nem komptabilis egyed kerűl bele. Ekkor a legegyszerűbb felcimkézni a renitenskedőket hogy beteg,antiszociális stb. A test a lélek ruhája ezért nem roncsolnám mivel a lélek meztelenné válik. Az az egyetlen amihez seki nem férhet hozzá és valójában az a valódi énem.

#10904 csendes hozzászólása: 2013.02.15. 09:48

Kedves EmmaB

Először leírom, hogy 74 éves vagyok, és férfi!

Sajnállak, hogy a Szüleid pénzéből élsz és lopod a napokat. Ha eleget tanultál volna, megtanultad volna a helyesírást is! Életem során sok értelmes, szaktudással rendelkező, példás, jó életet élő nővel találkoztam. Neked is jó életed lehet, de ahhoz Neked is adni kellene valamit! Megveszed a drogot a Szüleid pénzéből, lébecolsz ugyancsak az ő pénzükből. Sajnos Neked úgy látszik, nem sikerül beillszkedned a társadalomba! Élvezni akarod az öntörvényű magánéleted. Sajnos az életben nem csak jogok, hanem kötelességek is vannak, amit Te NEM AKARSZ tudomásul venni!!!

A szüleid egy darabig még támogatnak azután, hogy magadra maradsz, nehéz lesz új életet kezdened. Mit fogsz csinálni mindenféle tudás nélkül? Vedd tudomásul ha semmit sem tudsz, nem vesz fel senki!!!

Vagy választod az utcát ahol magadat árulod. Ehhez elég amid van, de ez eléggé szörnyű helyzet!!!

Kívánom, hogy olvasd el amit írtam és válaszolj is rá, amikor elgondolkodtál rajta!!!

Kívánom, hogy ne gondolj arra, hogy ezt egy öreg ember írta, akinek ebben az évben lesz az 50 házassági évfordulója. Sajnos Neked, ahogy élsz nincs rá esélyed, hogy ilyen hosszú házasságod legyen, mert a házasság is sok lemondással és alkalmazkodással jár.

Kívánok Neked sok erőt arra, hogy visszatérj az emberek közé és éldd boldogabban az élted!

 

EN-ek
#10903 EN-ek hozzászólása: 2013.02.14. 22:47

Ó, ti gonosz sten méla Barmai! Meddig tűritek még szánalmas balsorsotokat??!
Íme, a HAHÁL itt kereng már büszkén e szartekén! Érzem sivár leheletét…utána jöve a pusztulás!
Ölj! HAlomra, mint barom! Baromra mint HAlom! Ölj! – UGYAN MI MÁST TEHETNÉL?????
NINCS rosszabb, minta LASSÚ (DÖG)HALÁL!!!

ha!ha!HAHA!HAHAHHAAHAHAHAHAHA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! >>

#10902 EmmaB hozzászólása: 2013.02.14. 21:01

Csak győzd végig olvasni… miért?

#10901 Borderlany2 hozzászólása: 2013.02.14. 21:00

Fogsz még írni ?

#10900 EmmaB hozzászólása: 2013.02.14. 20:58

nem gondoltam rosszra, alapvetően naiv vagyok… : )

#10899 EmmaB hozzászólása: 2013.02.14. 20:26

Szia!

Nem tudhatod, mennyi idős vagyok, mert ez egy emlék, lehet pár éves, de akár több évtizedes is. Mondanám, hogy a „sajnálod”-t dolgot köszönöm, de nem érdekelt soha az önsajnálat (sőt, taszított mindig is), nem beszélve arról, hogy szerintem nem önzetlenségből írtad.

Az élettel én is tisztában vagyok, a karom már behegedt, már nem is látszanak rajta a sebhelyek – de a lelkemben egyre csak gyűlnek és gyűlnek a fájdalmak (és olyan részemen, amin nem látszik semmiképpen sem). Alkalmazkodtam, elfogadtam, amennyire csak lehet.

#10898 Akorkozepe hozzászólása: 2013.02.14. 19:53

Emma!

 

Szvsz fiatal vagy ahhoz, hogy tudd, nagyon sokan szeretnének a bőrödben lenni egy-egy ilyen “kitörésed” alkalmából…! NEM vagy egyedül, de amíg Te megteszed(megteheted) vmilyen ok/okok folytán, addig Ők/én , nem tehetjük meg, mert nincs erre lehetőségünk, felhatalmazásunk/magunktól/, nem merjük, mert akkor ez-és -ez lesz, nem lesz pénz, otthon, munka, ÉLET…! Hát, sajna ennyi !(az életünk), hidd el ez az élet, ez a teljes valóság, semmi több…sok a h. és sokkal több lesz, amint telnek az évezredek….sajnálom…én is!

#10897 EmmaB hozzászólása: 2013.02.14. 18:29

Szia!
Mert az életben semmi felett nincs hatalmunk, sem a testünk, sem a sorsunk felett, beleszólhatunk, de irányítani nem feltétlen tudjuk, sőt. Nem mi döntjük el, hova vesznek fel minket dolgozni (csak azt, hova jelentkezünk), nem feltétlen az a srác jön oda hozzánk a klubban, akit mi szeretnénk, nem annak tetszünk, akinek mi akarunk, nem azt tanuljuk, amit akarunk (elmehetünk rá egyetemen, de nem feltétlen megyünk semmire) hívhatjuk belátásnak is, de igazából, csak nincs hatalmunk.

Persze, lázadhatunk (amikor azt csináljuk, amit akarunk, nem fogadjuk el a társadalmat) de azt már lázadásnak bélyegzik, és elveszítjük a hatalmat, hogy “normálisak” legyünk, így betegnek titulálnak.

#10896 Borderlany2 hozzászólása: 2013.02.14. 18:17

Kedves Emma, miért hamis látszat szerinted a hatalom?

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close