Búcsúzunk

Téma címkék:
2013.02.16. 19:06

Felemésztett. A szerelem, amit iránta éreztem egyszerűen puszta hamuvá lett, semmi nem maradt belőle. Romokon lépkedtem, letűnt várat és tornyokat csodáltam.
-    Ha kimész azon az ajtón, soha többet ne gyere vissza – mondta jéghidegen, kőkeményen, ahogy csak egy önelégült, állhatatos férfi tud beszélni.
Néztem rá, figyeltem és nem láttam azt az embert, akit én annyira szeretem. Ő nem ugyanaz volt, az évek során mássá vált, barna szemeiben nyomát sem találtam annak, akiért régebben az életem adtam volna. Fájdalom égetett, a gyomrom görcsbe szorult, ugyanakkor a szabadság édes-kéjes mámorát éreztem az ajkaimon.
-    Ennyi? – vontam fel a szemöldököm csalódottan.
Ha belém kapaszkodna, ha azt suttogná a fülembe, hogy én vagyok élete értelme, engem szeret a legjobban a világon, akkor más lenne a helyzet. Akkor talán elgondolkodnék azon, hogy valóban távoznom kell –e, hogy ha távozom az –e a legjobb döntés.
De nem suttogott. Semmit nem mondott.
Mert már nem érzett így.
Vad birtoklásomban, heves érzéseimmel kiöltem belőle talán mindent. Már az elején tudtam, a fékezhetetlen vágtát lassú séta követi. Olyan séta, ami nekem nem megy, engem csak a szenvedély éltet egyre, a szeretet nem elég. Egyébként sem voltunk egymáshoz valók. Önérzetem nem viselte el az irányítást, a befolyásolást, a parancsokat. Nem akartam olyan lenni, mint amilyenek ő akart látni. Az nem az én életem.
-    Nagyon egyszerű – fejével az ajtó felé int. – Ha ott kimész, nem akarlak többet látni.
-    Ugye tudod, hogy ki fogok menni? Ugye tudod, hogy engem fogsz majd okolni mindenért, mert neked így könnyebb, de nem én vagyok a hibás?
-    Téged foglak okolni, mert te leszel a hibás – feleli higgadtan.
Irigylem a nyugalmát. Az én testem reszket, apró nyílként támad meg a fájdalom és nem tudok vele mit kezdeni. Ez az igazság órája, az akaraté, az erőé és én még sem tudok lépni, nem tudok megmozdulni. Nem tudok levegőt sem venni. A szoba levegője megtelik feszültséggel.
Menni akarok, de félek.
Félek éveket kidobni az ablakon, azonban maradni is félek, mert akkor megint ő győzz, mint oly sokszor és nem fog soha megváltozni. Hülye vagy, amiért arra várok, hogy majd megváltozik, nem fog, ahogy én sem. A szeretet nem elég, épp itt van az ideje belátni. Boldog percek jutnak eszembe, elsuttogott szavak, pillantások, édes – aranyos momentumok az életünkből.
-    Hát akkor, szia – intek neki egyet, azzal távozok azon a bizonyos ajtón.
Nem tudtam, hogy ezek az utolsó szavak, amiket váltunk. Ha tudom, akkor könnyeket ejtek a fájdalomért, büszkeségből, pusztán azért, hogy az elfeledett érzést meggyászoljam.
Ekkor még nem tudtam, örökre veszünk búcsút egymástól. Ha így lett volna, talán visszafordulok, átölelem és soha nem engedem el bármennyire is tisztábban vagyok vele, hogy csak kínozzuk egymást minden értelem nélkül.
-    Szeretlek – hangzik fel bennem a hangja. A nevetését is hallom.
-    Én is szerettelek – válaszolom az álomképnek.
Szerettem, egykoron, nagyon. Az életem volt, a jövőm és minden álmom, de aztán megszűnt álomnak lenni, nem tudtam többet belékapaszkodni, nem tudtam vele elképzelni semmit sem. Nem bánom, amit tettem, nem tudom bánni. Nem bánok egyetlen együtt töltött percet sem, mert minden, ami az életünkben történik velünk jelentőséggel bír. Nem fogok bánni semmit, továbbra is szeretem a magam módján, de nem vágyok rá, hogy vele legyek.
Azt sajnálom csak, hogy a búcsúnk annyira rövid volt. Tovább kellett volna tartania, ki akartam élvezni minden pillanatát, akkor könnyebb lezárni, mint most figyelni és menekülni a tehetetlenség elől, ami gyötör.
Minden pillanatban szívfájdalom, amivel ezentúl együtt kell élnem, mert a szívem egy darabját oda adtam másnak.

EN-ek
#10945 EN-ek hozzászólása: 2013.03.06. 04:03

NYOMORúsajt! – mi lenne…  “Az élet rövid, s a HAHÁL 1re közelít!”:P

Azé’ a nagy bulizásokközepette néha firkálhacc ám továbbra IS mfélét, n sértődök + ! ;)

Ide. (v ide v skype v stb… tudod:)

#10944 bordigabi hozzászólása: 2013.03.04. 17:51

Szia   emma  b.Azt szeretném írni,hogy szerintem is van  bennünk valami  szép.Olyan   szép  ami  másokban  nincs.szerintem  a szemeinkben  tükröződik a lelkünk….Nagyon   sok   puszi  neked  és  kurvára  örülök h ezt leírtad….pusz…szép  napot én   sem  vagyok   jól,,,,,de   betudom  annak h  most  gyógyulok….:)Csak valamit   arra  az esetre  kell kitalálnom  hogy  ne  karcolgassam  a combomat  inkább futnom  kéne helyette….puszi   szia

#10943 EmmaB hozzászólása: 2013.03.04. 08:35

Szia!

Tudod itt a tavasz meg minden, aztán az embereknek jobb kedve van és inkább az utcán töltik az idejüket, mint a gép előtt, de majd adok életjelet magamról hamarosan: ) kösz az érdeklődést, igazán meghatott: D

Veled mi a helyzet?

EN-ek
#10942 EN-ek hozzászólása: 2013.03.02. 16:52

Naés errefelé mi VAN? minden kiki pusztult hónapokóta??!):( – v meggyógyult a súújos depiből? (<– HAHA ez csak vicc..:)

 

És veled? 100é n firkáltál 1 qkkot SE. már télleg kezdek aggodalmaskodni!:P

EN-ek
#10941 EN-ek hozzászólása: 2013.02.25. 18:31

AHA

 

HÁHHÁHHÁ! – ez yó szar volt.. (nem ÉN írtam!:)

#10940 EmmaB hozzászólása: 2013.02.23. 23:56

nem vagyok jól. az élet megy tovább, ahogy a tetoválásomra nézzek.
megy tovább és ennyi – erre szabad csak gondolni.
itt van velem, sajnos, a borderlinseokosban van valami varázs, amit mindenki szeret…már bocsi, de ez az igazság.

#10939 bordigabi hozzászólása: 2013.02.23. 22:49

szia emma b.tudod megijesztettél  egy kicsit mert   lehet hogy akkor velem is ez fog történni,   nekem is ezt mondta…Hogy:tudod ha inne n    elmész   akkor nwem jössz vissza többet  .és  hát remélem nem mond  ilyet többet mert így is félek tőle…..de   örülök  hogy te  jól vagy már……puszillak….

#10938 EmmaB hozzászólása: 2013.02.22. 10:39

Sziasztok!
ÉN-ek, mi van?

gr006, örülök neki! Jó, ha az ember viszont látja a saját érzéseit, úgy talán könnyebb megérteni őket: )

#10937 gr006 hozzászólása: 2013.02.21. 10:23

EmmaB nagyon tetszenek az írásaid, néhol saját érzéseimet is meglelem bennük.:)

EN-ek
#10936 EN-ek hozzászólása: 2013.02.20. 11:46

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close