Sokáig azt mondtam, olyan nincs hogy orvosok azt mondják gyerekre: “tudja anyuka a gyerekek szeretnek szimulálni, színézkedni” Ha nem velünk történik el sem hiszem!!! A mi történetünk 2010 júliusában kezdődött. A kislányom Dominika akkor még 7 éves volt, épp hogy az első osztályt befejezte. Fájdogált a feje és hőemelkedése volt. Egyik reggel (csütörtökön) arra keltünk, hogy a kislány fel vőlt,  hogy nagyon fáj a feje. Elvittem a házi orvosunkhoz, aki cataflán cseppeket írt fel a kislánynak. Mondta, hogy szedjük ha nem javul, akkor menjünk vissza hétfőn. Vasárnap délután Dominika hányt egyet. Hétfőn megint hányt, vissza vittem az orvoshoz. Pont akkor volt egy hányásos, hasmenéses járvány, azt hittük azt kapta el, de a feje ugyan úgy fájt. Mondta az orvos, hogy igyon sokat, mert Domi elég rossz ivó volt. Lehet, hogy attól fáj a feje, hogy keveset iszik. Úgy is tettünk kortyonként ívott. Este megint csak egybe kihányta, felhívtam az orvost, azt mondta, hogy nem kell kórházba vinni, de apránként ittasam. Úgy is tettem, éjszaka semmi hányás. Kedden délelőtt semmi hányás. Már örültünk, hogy minden rendbe van, amikor Domikának megint volt egy sugár hányása. Ekkor a féjrem mondta, hogy nem várunk a gyerek orvosi rendelésre, fürdessem meg Domit és visszük a Heim Pálba az ügyeletre. Ott megvizsgálták Dominikát és valami genny csorgást láttak, amikor a torkát megnézték. Mivel nem oda tartozunk területileg, ezért az egyik bp.-i gyerekklinikára utaltak minket, ahol  a felvételt végző orvos megvizsgálat és nem tudta, hogy mire írta a kolleganő  a genny csorgást, mert ő semmit se lát. Ekkor még mindig nem gondoltuk, hogy ekkora nagy baj van. Ez volt kedden, amikor Dominika még a saját lábán ment be a kórházba. Szerdán már fényérzékeny volt. Aluszékony volt a feje folyamatosan fájt, hőemelkése folyamatosan volt. Csütörtökön délután valami hülyeséget mondott. Én bepánikoltam és kérdezgettem tőle, nem tudott válaszolni (tudat zavara lett), keltegetnem kellett, hogy igyon mert már csak szinte egész nap aludt. Csütörötkön késő este fetrenget az ágyba annyira fájt a feje, mert már a cataflám csepp nem használt, az éjszakás nővér hívta az orvost aki meg nézte Domikát, kérdezgette, Ő nem tudott válaszolni, erre a válasza az volt az “orvosnak, hogy tudja anyuka a gyerekek szeretnek szimulálni, színészkedni!!!” CSAK NEM AZ ÉN GYEREKEM. Péntek reggel szóltam a vizitnél, hogy szeretnék egy kép alkotót, mert valami nincs rendebe a kislányommal. Erre a válasza az volt, hogy a neurológus nem tartja indokoltnak. Pénteken délután engem már nem ismert meg, az apukájának nem tudott válaszolni. Szombat reggelre már fixált a szemeivel, erre azt mondták, hogy lázgörcs. Szombaton délelőtt megtudták, hogy terhes vagyok a kis tesóval és kaptunk egy olyan szobát, ahol én is tudtam ágyon aludni. Szombat éjszaka arra keltem, hogy Domika bepisilt és ki kellett vinni lezuhanyozatatni, a kislány már nem tudott lépni, csak húzta a lábait, a papucsába nem tudott ki meg belépni. Erre még az éjszakás nővér is azt mondta, hogy Domika ezt csinálja. Vasárnap reggel bejött a párom és meglátta, hogy Dominika ak akkor 7 éves volt pelenkába van és nem lehet vele kommunikálni, felültettük és dőlt el mint egy zsák krupmli, akkor elkapta a legelső orvost és kiabálva követelte, hogy azonnal kérjen a kislánynak egy MR-t, mert kedd óta a kislány épül le és senki nem tesz semmit. Ennek hatására elküldték MR-re ami kimutatta, hogy herpesz vírus okozta agyvelőgyulladása van (ekkor már Dominika mély kómába esett).Át vitt minket a gyerekmentő a Szent László kórház GyITO-ra, ahol  a főorvonő közölte, hogy készüljünk fel, mert a kislány vagy meghal vagy szellemi fogyatékos lesz, mert már az agy középvonala el van tolodva jobbra. Onnan átszállították a OITI-be ahol megfurták a koponyáját, hogy az agynyomás fokozodást csökkensék. A gerinclumbálást nem merték elvégezni, mert abban a pillanatban Domi agyhalált kapott volna. Ez vasárnap délután volt. Úgy nézett ki hogy ez működik, de mégse mert kedd reggelre két oldali koponyacsont eltávolítást csináltak nála, hogy megmentsék az életét. Még kedd délután vissza vitték a László kórházba, ahol folytatták a herpesz vírus ellenszerének adását. Augusztusba légcső metszést kellett nála végezni, mert másképp nem tudták levenni a lélegeztetőgépről. És augusztus 26-án (5 hét után) vissza kapta a koponyacsontjait, melyet addig csontbankba tároltak. November 5-én jöttünk haza a kórházból. 16 hétig volt ott. Utána mentük a Budai gyerekkórházba rehabra. Újra kellett szinte taulnia beszélni. Affáziája lett, mely mostanra szépen javul. A bal agyfélteke 80%-át a vírus megölte. Már azt hittük, hogy mindennek vége, de nem így lett. 2011 októberbe kiderült, hogy a vissza helyezett koponyacsont kezd felszívódni, ezért koponyacsont implantátumra van szüksége. Mely 1 800 000 ft. 2012 júliusában meg kapta az implanátumokat. 2011 január óra fejlesztésekre jár: lovasterápia, mozgás terápia és most kezdjük  a N.I.L.D-et.  Én ezt a történetet, azért írtam le hogy soha senki ne hadja magát lerázni, hogy nincs semmi komoly baj. Az én gyerekem majdnem az életével fizetett. Én biztam az orvosokba és majd nem tragédia lett a vége. Most már kinyitom a számat, ha láttom hogy valami nem stimmel. a betegség alatt nagyon sok jó emberrel ismerkedtünk meg. Akik a hibát elkövették azokat inkább nem minősíteném, de még csak ovosnak sem nevezném, mert egyértelmű tünetekből nem tudták a betegséget felismerni, de a szent lászló kórház GYITO- ja előtt le a kalappal, olyanok lettünk velük, mint egy család.

Köszönöm mindenkinek aki végig olvasta a történetünket, de ezt rövideben nem lehetett leírni.,