Döntések

Téma címkék:
2013.05.05. 08:49

Sziasztok!

Életem eddigi legrosszabb szülinapja után – amit a szociális fóbiámnak köszönhetek – el kellett gondolkoznom a lehetőségeimen. Nem tudom, hogy ezt a történetet most egy olyan ember olvassa, aki tudja, hogy milyen a szociális fóbia, vagy  valaki, aki még nem élte át, ezért most megpróbálom leírni, hogy milyen is ez.

Szociális fóbiásnak lenni egy kicsit olyan, mintha már nem is élnél. A félelem az idő múlásával átveszi az irányítást feletted. Sosem azt teszed, amit te szeretnél, hanem azt, amit a félelmed enged. Gondold végig, hogy napjában hányszor találkozol emberekkel, hányszor van akár csak egy ember a közeledben. Most gondolj arra, hogy ez mekkora részét teszi ki a napjaidnak… És most képzeld el azt, hogy ebben az időtartamban te egy percig sem érzed jól magadat, sőt, nagyon is rosszul érzed magad. Ezek a pillanatok, amikre az előbb gondoltál elkerülhetetlenek egy normális élet során, nem igaz? Nem lehet kizárni az embereket egy életből sem, pedig ez a betegség éppen ezzel próbálkozik.

Azt nem tudom, hogy más szociális fóbiában szenvedő, hogy éli meg ezt a betegséget, de én nem túl jól. Nem túl jól, mert csak két lehetőséget látok. Úgy érzem magam, mintha öt évvel ezelőtt belémszúrtak volna egy kést. Minden egyes mozdulatnál érzem, hogy a hideg pengéje egyre mélyebben vág bele a húsomba, viszont ha kihúznám, akkor azonnal elvéreznék és meghalnék. Ezért maradt csak két lehetőségem: végigszenvedni az életet, vagy feladni azt. Sötét gondolatok ezek? Nem hiszem, inkább reálisak. De nem tudok dönteni. Valahogy egyik sem jobb a másiknál.

Viszont amíg nem döntök, addig itt lebegek úgymond két világ között. Döntésképtelenül sodródom és hagyom, hogy ez a félelem azt tegyen velem, amit csak akar. Egy kérdésben sem tudok döntést hozni, mert mindet vissza tudom vezetni erre a két lehetőségre. Pl.: Hova menjek továbbtanulni? Ha ebben a kérdésben döntenék, akkor az azt jelentené, hogy “itt maradok” az egyetemig.

Nem tudom mit tegyek. Ez a betegség már elvett tőlem mindent. Az egész életemet. Tudom, hogy nem kell mindent értenem, de ezt mindig meg akartam érteni és ezért sokáig a miérteket kerestem. Miért történik ez velem, miért én érdemeltem meg ezt, miért vett el tőlem mindent, ami csak egy cseppnyi kis boldoságot is okozhatott volna…stb. Tudjátok, csak a szokásos. Ám válaszok nélkül mostanában már inkább a még meddig? és a hogyan? kérdések foglalkoztatnak. Még meddig kínoz, és hogyan tovább? Nem tudom, hogy kitől várom a válaszokat. De nagy szükségem lenne rájuk…

Ez volt az én történetem… Sajnálom, ha úgy érzitek, csak vesztegettétek az időtöket az elolvasásával. Nem baj, ha nem tudtok segíteni. Én már annak is örülök, hogy leírhattam ezt ide. Nem tudom kinek elmondani ezeket így köszönöm nektek, hogy elolvastátok! :)

#12505 Gerald5 hozzászólása: 2013.07.11. 19:24

Szerintem élj azokért a dolgokért amiket szeretsz. a negatívakat pedig probáld kizárni. Mert ha nem élsz, nem tehetsz már semmit, semmit ami örömet okozna.  Szerintem.

#12504 monorka26 hozzászólása: 2013.05.10. 12:52

Szia ráakadtam erre a történetre és mintha magamra ismertem volna benne. Nagyon régóta szenvedek ettől a betegségtől egyszerűen gúzsba köt. Nagyon nehéz ezzel 1üt élni bárki bármit is mond h csak beképzeled magadnak ez nem teljesen igaz. Aki ezt még nem élte át nem is fogja soha megérteni. Kegyetlen dolog nap mint nap a félelmek aggódalmak börtönében élni. Bármennyire is küzd az ember ellene és próbálja az életéből kiiktatni, nem gondolni rá 1szerűen nem lehet.

Legyőzni szinte lehetetlen 1ül. Én átérzem a gondjaidat így ha szívesen beszélgetnél róla megadok egy email címet monorka24@gmail.com :) De egy vmit sose tegyél ne add fel!

#12503 depisek hozzászólása: 2013.05.07. 20:15

Kedves Lamantin!

Itt kezdődik a baj, hogy azt irod, hogy “Sajnálom, hogy, ha úgy érzitek, hogy csak vesztegetitek az időtöket.Erre a fórumra főleg olyanok látogatnak, akiknek hasonló problémái vannak.Úgyhogy bizz az emberekben de főleg MAGADBAN!Ahogy az előttem szólók is irták beszélj egy olyan személlyel aki közel áll hozzád/Anyukád ,Apukád, Tesód/, ha ez nem segit akkor kisérjen el a pszihiáterhez.Vele beszéld át a dolgokat, és igen az elején lehet hogy gyógyszert fog ajánlani/a pszihoterápia nem mindig elég magában/, akkor bizony el kell kezdened.Ha elfogadod a tanácsom, sokat sportolj, biciglizz/itt a jó idő azt lehet egyedül is/.Tüzz ki magad elé célokat- lehet piciket is először és próbáld meg megvalósitani.És örülj a pici dolgoknak is -  madárcsicsergés, barátokkal csevegés, egy jó kaja- ezek csodákat művelnek.És majd meglátod, ha a gyógyszerekkel együtt és a pszichoterápiával együtt picit felszabadultabb leszel, sokkal jobban lesz kedved mindenhez.A gyógyszereket pedig ha már kitapasztaltad, hogy neked mi a jó – fokozatosan abba lehet hagyni természetesen ha konzultáltál az orvossal.Mindenesetre az orvost nagyon körültekintően kell megválasztani, inkább többet felkeresni.Az egyetemet pedig mindenképp csináld meg , hiszen a jövőd függ tőle.Sok sikert, és szurkolok neked.Ha tudok még segiteni nyugodtan irj.

Szia:M

#12502 Tunci1 hozzászólása: 2013.05.07. 12:57

bocsi,a gondjaiddal gondjaidról akar lenni,elírtam. szia. Tünci

#12501 Tunci1 hozzászólása: 2013.05.07. 12:54

Szia Lamantin! Olvastam a történetedet. Én is azt tudom javasolni,hogy beszélj a gondjaiddal Édesanyáddal vagy pszichiáterrel! Semmiképp ne add fel,és ne csinálj semmi butaságot!  Szorítok neked,minden jót!  Üdv:Tünci

#12500 Mark70 hozzászólása: 2013.05.06. 19:05

Üdv Lamantin!                                                                                                                          Olvasva történetedet , talán azt nem követted el gyógyulásodért , hogy beszélj félelmeidről , főleg anyukáddal , akit biztos sebzett már az élet , de szerintem a gyereke a legfontosabb , és ő megtenne mindent a rossz dolgok megszüntetéséért. Ha nem akarnád terhelni , vagy neki biztos nem mondanád el , keress valakit , akivel megbeszélheted , akár egy pszichológust is , mivel ha sokáig magadban hordod , az csak mégjobban elméllyíti a depressziódat , vagy akár több betegséget is hozhat létre. Ilyen például az agorofóbia , ami miatt már nem lennél képes kilépni a lakásból ha kialakulna nálad.                                                                                                                                                              Meg kell találnod hol van a kutya elásva , és szembesülnöd kell a mumussal , ami ezt a szörnyűséget okozta neked! Meg kell próbálnod mindent , mert a szociális szó az eggyik legfontosabb szó egy közösségben , de nem egy fóbiában!Mégha önös terápia gyanánt , rejtekből néznéd a szociális  közösségeket , akkor valami leküzdési kényszer kialakulhat benned , ami csak pozitív lehet. De ha nem tárod fel teljesen a problémáid igazi okát , és a nevét az oknak , sötétben tapogatózik , még az olvasód is , aki csak segiteni próbálna!                                                                                                                                                               Fiatalon még nagyon sok reményed , és lehetőséged van , ezért próbálj ki mindent amit ajánlanak , és ne add fel , hisz a mentális egészséged a legfontosabb most!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Close
Close