Szia! Lenne kedvem, nem kérdeztem meg Tőled, túl sokan utasítottak már el. Az e-mail címem gyomorfekely@gmail.com, azt hiszem, ott nem szerepel a nevem, az anonimitás miatt.

Ha tudok segíteni, elmondom, mit csinálok mostanság, ami helyre ráz, aminek a segíítségével némileg tiszta vagyok. Először is megtaláltam a lehasdt felem, fiúmat, akivel mellőzzük a test dolgainak nemi útjait, így nem érzem magam rabnak, akin bármikor erőszakot tehet a másik fél, bár van némi mazochizmus, óhaj a bántás felé fizikailag, ez kondicionálódás esetemben. J. megesketetett, hogy többet ne vágjam fel magam, a legutóbbi varrás óta, nem nyúltam éles szerszámhoz, a két karom már lassan fosszilis a sok henteléstől, igyekszem nem magam maradni, nem hallgatok depresszív zenét, kihagyom az érzelmes <anyakeresős> filmeket, mert felkavarnak, szedem a gyógyszereket, néha többet a hangulatjavítóból, kevesebbet az antipszichóból, elfoglalom magam, tanulgatok, hobbizok, csiszolom a szűkös elmém és nem gondolok arra, hogy bármi baj is lenne velem, mert tudom, nem vagyok egyedül. Nem fordulok magamba, abban semmi köszönet nincs, naplóba rovátkolok röpke gondolatokat, impressziókat, ha nem remegek, olykor grafikázom.

A fő, hogy ne legyenek tétlenségbe aszó napok, érdemes sokat sétálni a természetben, ott a legjobb, választani egy elfoglaltságot. Nem állandóan vegetálni, nyomni az ágyat. Amennyiben az ember rendezi sorait, bele mer olykor nézni a tükörbe, én nem olyas érzettel hagyni ott, miszerint egy senki, kolonc mások nyakán. Ez is kondicionálás. Befelé fordulni óvatosan, mert megárt.