Gondolkodom, tehát nem vagyok.

Téma címkék:
2013.09.29. 11:21

Utálom, gyűlölöm az embereket… Ebben a jelen pillanatban. Két perc elteltével imádok mindenkit és csúszok mászok a szeretetükért, csak könyörgöm ne hagyjatok egyedül… Tökretesz az egyedüllét… Máskor viszont a hideg kiráz, hogyha valaki megzavarja a nyugalmamat és elsöprő dühvel ordibálom le az illető fejét – Tehát kábé ilyen vagyok. Már fél éve abbahagytam az ereim felvagdosását, a gyógyszer túladagolását ( már be se szedek semmilyen gyógyszert) abbahagytam a mértéktele piálást, a szipuzást. De nem javultam még meg.. a hangulat ingadozások eltesznek láb alól, néha úgy érzem. Egy percben sírok teljes tüdőből, hogy milyen egy szerencsétlen sz*rdarab vagyok a következő percben rámtör a röhögés, és pörgök, festek teljes erőbedobással, mindenkivel találkozni akarok. Sokszor azt hiszem emiatt, hogy mániás depressziós vagyok… De nem, mindössze Borderline-t és disztímiát állapítottak meg.
Kiskoromban – olyan 5-10 év körül voltam – egy rokonom szexuálisan zaklatott, azóta ez a rokonom megérdemelte méltó büntetését, agyvérzésben meghalt. Volt egy mostohamamám is akit a világon a legjobban szerettem, ő 12 éves koromban gégerákban meghalt, tisztán emlékszem az utolsó találkozásunkra vele, és arra, ahogy mondta, hogy ő meg fog halni és arra is, mikor mondta az orvos, hogy tartsuk benne a lelket, hogy ne adja fel. És a legszörnyűbb az volt, hogy mikor utoljára még találkozhattam volna vele… nem mentem el. Ezerszer is átkozom magamat emiatt.
Aztán apám ekörül – vagy már lehet előtte is, csak nem emlékszem – inni kezdett. Volt, hogy haza se jött a kocsmából.Mikor igen, akkor örökké anyával ordibált, valami milliókról, hogy az hol van és ha nem szerzi meg, akkor anya szüleire rágyújtja a házat etc.etc. Ebben az időben nekem nem volt saját szobám, tehát a padlásfeljáróban találtam némi menedéket, ahonnan mindent lehetett hallani.Azóta ha bármilyen veszekedést hallok ideges leszek. Volt olyan is, ami így már viccesnek hangzik, de mikro apám lefeküdt aludni, behívott a szobába, hogy énekeljek neki. Persze sírtam és nem bírtam énekelni, de addig ott kellett ülnöm míg nem ment “tökéletesen” – ( ezért is vannak még olyan berögződéseim, hogy ha bármit készítek(rajzolok, festek) akkor az nem tökéletes és csak lejjebb ásom magam a búskomorságba) és persze hasonló dolgok voltak a házi feladat elmondásában is , de ez csak a látszat, mert egyáltalán nem érdekelte őt a házi feladatom. Ez az állapot kb 18 éves koromig tartott. Annyi idő alatt megtanultam elkerülni, de egyre mélyebben érintett, ha valamiért rám ordibált. És ebben az időben anya is össze volt zuhanva, hogy apám ilyen, ezért nem foglalkozott velünk ( van két testvérem is). Aztán mikorra apám már napokat kifelejtett az életéből annyit vedelt, és majdnem feljelentették, elment a pszichiátriára, ahol aztán kiderült, hogy az ivással sok dolgot elnyomott – pl a biopoláris depresszióját, a személyiségzavarát, meg sorolhatnám miket. Ezután aztán egy zombi lett belőle. Minden létező gyógyszert bevett, késekkel járt a városba, többször is öngyilkos akart lenni. Azóta kissé javult a helyzet. Már nem akar öngyilkos lenni, és mintha talán felém is próbálna valamit lépni, de én magas ívből szarok rá… Az lenne a legjobb, ha eltakarodna az életemből.
A másik meghatározó pont pedig 16 évesen kezdődött, mikor megismertem a “nagy szerelmemet”. De csalódnom kellett, mivel ő a barátságon kívül nem akart semmit. Ő mutatta meg nekem mi a barátság – mert általánosba cefetül bántak velem, kiröhögtek, zsaroltak – viszont ő is eléggé össze volt zuhanva… Gyógyszerezte magát, vagdosta az ereit, ivott. Én pedig annyira szerelmes voltam belé, hogy csak ő létezett a számomra, ezért gyakran összevesztem vele és nekem is feljött az a téma mint neki, felvagdostam az ereimet, ittam… majd aztán szipuztam. Csak azért, hogy figyeljen rám. Mert más akkor nem tett meg. Volt, hogy a konyhába álltam a kés szorítottam a nyakamhoz és sírtam, de senki nem vett észre, és ilyen számtalanszor előfordult. Aztán 18-19 évesen furcsa dührohamaim lettek, néha nem bírtam elviselni, hogy hozzám szól valaki, napokig a szobámba ültem, falhoz csapkodtam a könyveket- még a suliba is- felrugdostam a széket, szétütöttem a kezemet a falon. Egyszer kedves voltam, máskor pedig bunkó módon mindenkit a halál f*szára küldtem. A nagy szerelmem és köztem csak forrt a düh – vagy a sírig tartó barátság. Aztán 19 éves koromban megtörtént a csoda, megcsókolt, oké, járjunk. Ám ez egy hétig se tartott. Sőt.. a következő találkozókkor, se köszönés, se magyarázkodás, úgy faképnél hagyott, hogy az autók elé akartam ugrani. Megint jöttek az öngyilkossági kísérleteim, amiből végül ez a nagy szerelmem mentett ki. Később kiderült, hogy ő is személyiségzavarban szenved, azért volt mnidig olyan furcsa. Ez a nagy szerelmem kényszerített rá, hogy kezdjek magammal valamit, mert a dühkitörések súlyosbodtak, végül a suliból küldtek át a pszichiátriára, anya is onnantól kezdett komolyan venni, mert előtte kiröhögött, mikor mondtam neki, hogy én meg akarok halni. Frontint írtak fel, amit előszeretettel szedtem úgy, ahogy nekem éppen kellett – tehát többet. Eközben insomniás voltam – tehát nem bírtam rendesen aludni, rémálmaim voltak. Aztán kséőbb megint rosszul lettem a suliba, megint pszichiátria, megállapították, hogy disztímiám van, antidepresszánt írtak fel – hát köszönöm, nem kell több halálgondolat, nem szedtem be és a frontint is elhagytam. A nagy szerelmemmel romlott a kapcsolat, mivel azt akarta, hogy elfelejtsem – megalázott ahogy csak tudott. Azóta is hiányzik.
Októberben viszont találkoztam a mostani párommal, és azóta vele vagyok. Aki igyekszik segíteni, de nem ért meg engem…. Azóta se találom magam a világban, nem tudom ki vagyok. Nem tudom mit akarok és néha kezdem úgy érezni magam, hogy nem létezek a világban. Vannak barátaim… de ha megkérdeznék, hogy van-e akire számíthatok, azt mnodanám, hogy nincsen… Borzalmas vagyok és undorító… Undorodom magamtól……

#14863 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.13. 14:14

A tea az Herbáriás nyugitea, a szuri meg Moditen húsonöt. megvann.

EN-ek
#14862 EN-ek hozzászólása: 2013.12.13. 14:02

HOVALETT?! (Pén 13, RÁdásula lucc a napja! )

EN-ek
#14861 EN-ek hozzászólása: 2013.12.12. 16:01

rémek! akk most csakk inj. szedel? h híjják? Term. -tató gyanánt KIpróbál6ó pl. a Sedacur forte. (nekem túl erős volt)

#14860 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.12. 14:45

semmi baja, naccerűen vann, semmi méreg, jó alvadás teával, bár egy tea néha kevés, kell kettő meg szünetet kell majd tartani, mert vhol az is beavatkozás az agyba. Semmi Ypsila. Örül, ürülök.

EN-ek
#14859 EN-ek hozzászólása: 2013.12.12. 14:09

Ajj jajj…szegény te am yol v baba? és h meggy aalukálás is?

#14858 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.12. 14:06

gyűlölöm a kamerákat, ijesztőek, megfigyelnek. Bár most nem apám parancsára. Anyám már nem figyel GPS-szel. Mert nincs Miskolcon.

EN-ek
#14857 EN-ek hozzászólása: 2013.12.12. 14:00

WAU! camerák + polskák? zsiradék! akk talán kösd RÁ anetre v a skippire, aztán h legább mindig szemmel tuggyalak tartani…

#14856 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.11. 17:42

Pár hete nem szedek bogyót, csak Frontint, hogy alvadjak, meg antidepressziót. Marha jól vakk, semmi rinya, csak tegnap a kamerák meg lehallgatók. Az öcsik bepoloskázták a lakást, amikor nem figyeltem.

#14855 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.11. 14:57

Akkor ezért tévedtem az előbbi hozzászólásomnál :( Rettentően borzasztóó….

EN-ek
#14854 EN-ek hozzászólása: 2013.12.10. 17:01

1értelmű… (a utóbbi állitás igassága;) – tea ztán gyorsak vagyunk, mint 1 vadnyugati kov boj!

#14853 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.10. 16:59

Én-ek, nem bántásból de néha úgy érzem hozzád egy enigma kéne :D :D :D Vagy csak még én nem emelkedtem olyan szellemi magasságokba. :D :D :D

EN-ek
#14852 EN-ek hozzászólása: 2013.12.10. 16:56

MI eza nagyfoQ Qssolás itt (évekóta!) tsajjok, mint 1 döglött egér?! tess ék csiripelni kedvemre!

ÉN is látt alak a országúton méga múltkó, csak épp n fejtettem KI rólad (bővebb) véleményt

EN-ek
#14851 EN-ek hozzászólása: 2013.12.10. 12:05

HA! HA HAHA! HAHHAHHA!

#14850 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.10. 09:39

nincs vége, se eleje, mert úgy akartam. Ez hasalás. Mert unatkoztam.

#14849 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.09. 19:27

Olvasatra hát nem tudom, nekem olyan se vége se eleje, de fogalmazásra elég ütős lett, meg kell hagyni. :D
Én-ek, ezzel visszavágtál  :D

EN-ek
#14848 EN-ek hozzászólása: 2013.12.09. 19:02

ÉN kib* buldog! v yol titkojja… HA!

#14847 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.09. 18:57

nem lett túlságosan közérthető, szándékaim szerint. Milyen volt olvasatra? Nem csodálom, amiért nem lett népszerű darab. Ehhem.

#14846 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.09. 18:11

Megtaláltam az írásod a Műúton.

#14845 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.09. 17:57

épp írok, a Capellás emlékeken merengek, rég volt. Budapest, de csodás. Kezd szimpatikussá válni az egyik karakter, címe még nincsen.

#14844 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.09. 17:48

Látom, Én-eken kívül mindenki búslakodik…… Ez nemjó.

#14843 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.08. 15:04

Bár buzogna bennem a óhaj, néminemű numerára. Ha lenne fütyim, egész nap ejtőznék a bringáimon.

EN-ek
#14842 EN-ek hozzászólása: 2013.12.07. 17:49

a’ N kiffogás! a’ nek sincs (év10dek ota) HULLAvuk! DE akk is kő nyüzsögni kicsi, mer kömben KIhajó Fal leszünk! – vágod

ÉN ihhenkó beszokt ikt 1 kis nagyszabású orgijja partyt! a FELdob

#14841 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.07. 15:53

Eccerűen semmi életkedvem. Krankelni se kell magam, megy az anélkül is. Semmi gyógybogyó, csak antidepr. Semmi szellem, mer’ van szuri a valagamban.

EN-ek
#14840 EN-ek hozzászólása: 2013.12.07. 12:17

Mekkavicsozlak HA n bujjtok elő de tüstént! méga xokásos nális NAGYOBB itta mhola dögHAHÁL! (KIpuccantunk he? )

#14839 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.06. 19:12

Szóval mielőtt bárki bárki megkövezne meg egyebek, én kérek elnézést, mert ha arra az öt percre betudok jelentkezni, akko is elgépelem az emailomat. Most már kimásoltam, szóval jónak kell lenni: fatelessness123@gmail.com 
Bocsi a kellemetlenségekért mindenki.

EN-ek
#14838 EN-ek hozzászólása: 2013.12.06. 16:56

MÉ szenwettek holmiméllel, mik pl. otta cs. sup. oldalamon a csomó yokis cset? év10dek óta. v a skippi…

#14837 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.06. 16:04

Szervusz, nem talált meg a levelem, pedig a .com-ra írtam.

#14836 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.06. 15:40

köszönöm, írok Neked.

EN-ek
#14835 EN-ek hozzászólása: 2013.12.06. 14:56

Hehh ehh! Tcsakk n lopkoggyuka (yo munkásmber) szomszéd nettyét?? ejj…  Csakk szója nyugottan adok kőcsön enyémbő, ússe tom KIhasználni ezta nagy-marha sávszélt

#14834 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.06. 14:36

Írj csak nyugodtan az alábbi emailcimre ( fatelessnes123@gmail.com )  Igyekszem majd válaszolni, de nem biztos, hogy rögtön sikerül, mert nincs net itthon… És nehéz máséra felcsatlakozni……

#14833 gyomorfekely2 hozzászólása: 2013.12.06. 11:52

ugyanezt érzetem át, engem csak vertek, molesztáltak, kihasználtak, megerőszakoltak többen többször, naiv voltam, ma erősebb vagyok kicsit, lánybarátot keresek, nagyon magam alatt és egyedül vagyok szertnék beszélgetni valakivel, lánnyal. Az önundor nálam is megvan. Apám nem volt alkoholista, csak nem érdeklem, anyám sem. Eljátsszák a törődőt, a testvérek is, de senkit nem érdeklek. Csak a fiúm van. Sokat voltam egyedül én is. Disztímia nálam is játszik a skizofrénia mellett. Többet nem adom ki magam, megítélnek olyan betegség miatt, amiről nem tehetek. És a borderline. De nem sajnáltatni akaom magam, barátot keresek, akinek hasonlóak a rezdülései. Csak akkor írok Feléd, ha fogadod. Fatal_Error

#14832 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.06. 11:34

Bocsi, elírtam…  .com – a vége , nem pedig -.hu.

#14831 bttna hozzászólása: 2013.12.06. 10:53

Szia ,írtam neked e-mailt,de vmiért vissza dobta :S

#14830 Fatal_Error hozzászólása: 2013.12.04. 20:37

fatelessness123@gmail.hu-ra írhatsz :)
Utálom a vallásokat….

#14829 bttna hozzászólása: 2013.12.03. 22:44

most én is úgy vagyok vele,hogy feladom…nincs semmi értelme már semminek.nem kíváncsi rám rohadtul senki se.

#14828 bttna hozzászólása: 2013.12.03. 22:26

próbálj a vallásba menekülni! nekem segített …mondjuk hátul ütője hogy így ezzel kapcsolatban lettek hallucinációim,téveszméim….

#14827 bttna hozzászólása: 2013.12.03. 22:20

átérzem fájdalmad…én is borderline vagyok,mellé bipo…szólj ha segíthetek vmiben

#14826 Fatal_Error hozzászólása: 2013.10.01. 12:44

Köszönöm a segítséget! Igyekszem!

#14825 Panna1 hozzászólása: 2013.09.30. 20:29

Fatal_ Error kezdj új időszámítást,nincs múlt! Jelen van,és építsd fel magad,Nem kell hozzá senki,csak TE magad.Ha régi dolgok bármelyike előjön,írd le egy papírra,és dobd a szemétbe.Győzd meg Magad,hogy annak az életnek vége,nincs tovább,és ma már más vagy,csak normális életet élsz.Keress a youtubon jógagyakorlatot,kezdőknek ,és merülj el,kapcsolj ki abból a régi mocsokból! Erősítsd Magadat,csak Magaddal foglalkozz,egy ideig,nem kell más,majd ha haladsz felfelé,és rendben vagy,akkor legyen társad,de addig neveld magad!Erősödj meg,meditáció,jóga,torna segít,ha Te is akarod.Ha most bármibe belekapaszkodsz,attól függővé válsz.egyedül kell magadat ösztönözni,nevelni,újraépíteni! Most kezd el,állj a saját lábadra,és értékes ember leszel! Hasonló utakon jártunk mindannyian,csak TE most lent vagy,de harcolj,és győzz! nézz meg néhány Dr.Csernus filmet a youtubon,sokat fejlődhetsz,tanulhatsz! Szívből kívánom,hogy megtaláld újra Önmagad! Üdv:Panna.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close