Segítsen valaki!

Téma címkék:
2013.10.03. 14:08

Sziasztok, 18 éves lány vagyok, és azért írok ide, hogy segítséget kérjek tőletek. Valószínűleg én is bolderline személységzavaros vagyok.

A történetem két évvel ezelőtt kezdődik. 16 évesen hirtelen megváltoztam, egyre furcsább dolgok történtek körülöttem, vagy inkább bennem. Zárkózott és csendes lettem. A legtöbb embertől azóta is jókora távolságot tartok, ha épp nem függök tőlük megalázóan. Emlékszem, egyre többször kaptam dührohamot gyakorlatilag ok nélkül. Majd elmúlt ez a furcsa szorongás, de később újra előjött. Azóta kész hullámvasút vagyok: egyszer depressziós, aztán élénk és feltűnően vidám, előfordul, hogy magamban nevetek, máskor teljesen normálisnak érzem magam. Az első évben még csak havonta-kéthavonta “kattantam be”, mára napi 3 hangulatváltozás is előfordul. Már előre érzem magamon, hogy meg fog történni. Undorodom az emberektől, utálok mindenkit, főképp magamat. Közönyös vagyok, nem érzek semmit, végtelenül unalmas az egész világ. Aztán rám tör a szorongás és a kisebbrendűség-érzet. Egy senki vagyok, és nem is érdemlem meg, hogy bárki is szóbaálljon velem. Ez az állapot néhány óra után dührohammal és/vagy sírógörccsel szokott végződni. Sírás után pár perccel már én vagyok a világ legboldogabb embere.

Az egészben az a legszörnyűbb, hogy titkolnom kell. Egyszerűen nem merem elmondani senkinek. Orvoshoz sem merek elmenni. Nem bízom senkiben. Rettegek, hogy kinevetnek, vagy azt hiszik, hogy csak kitalálom az egészet. Egy időben én is azt hittem a normális periódusaimban, hogy csak beképzelem, de mára beláttam, hogy nyilvánvalóan segítségre van szükségem.

Kb. másfél évig nem is igazán tudtam, hogy beteg vagyok-e. Lakik valami/valaki a fejemben, aki kínoz. Éreztem, hogy közelebb jutnék a problémáim megoldásához, ha legalább néven tudnám nevezni, mi ez. Hogy legalább tudjam, hogy ez egy létező dolog, nem egyedi eset, hogy más is szenved ettől, nem csak hipochonder vagyok. Aztán egyszer véletlen hallottam egy kiselőadást a borderline betegségről. Ledöbbentem, mikor sorra ismertem fel magamon a tüneteket. Talán végre tudom, mi bajom van.

Nem tudom, mihez kezdjek, sokszor úgy érzem, utálnak és épp csak megtűrnek. Különösen igaz ez édesanyámra, akivel csak veszekedni tudunk. Utálok otthon lenni, utálom magamat, többször elterveztem már, hogyan leszek öngyilkos.

Kérlek, mondjátok meg, hogyan törjem át a falakat a fejemben, hogy segítséget tudjak kérni!!

 

 

#14912 hatartalan hozzászólása: 2013.10.05. 18:46

nagyon orulk, hogy erod van megtenni ezt a nehez lepest magadert.olyan torekeny kis mecsesek vagyunk, ovd meg a Te sajat, egyetlen, massal nem potolhato eleted.akkor is, ha abszurd sokszor es ertelmetlennek tunik minden.

tudom milyen abszurd volt neha a gondolat is, hogy eljek.

de most mas.

es jo, hogy megelem ezt is, hogy most mas.

es lehet meg sotet es tehetlenseg, de abbol is ki lehet kerulni (ezt persze csak utolag tudjuk igy latni, illetve en csak utolag tudom igy latni, lehet, hogy a profik jobban csinaljak).

#14911 hetpottyos hozzászólása: 2013.10.05. 09:17

Sziasztok, köszönöm a válaszokat! Jó, hogy valaki támogat, és átérzi a helyzetem, mégha csak így arc nélkül is. Tegnap délután felhívtam egy pszichológust, holnapra kaptam időpontot.. Nagyon félek, de talán most már rendeződnek kicsit a dolgok.. Muszáj lesz összeszedni magam. Csak attól félek, megint meggondolom magam, mint mindig.

Kedves hatartalan, a történetedet mindenképp elolvasom, a többiekét szintén!

#14910 otto811 hozzászólása: 2013.10.04. 17:49

Szia kedves Hétpötyös 18 éves korom óta küszködöm a borderlineval 31  vagyok hihetetlen szenvedek miatta és családom is szenved tőle állandóan szorongok barátaim nincsenek csak küszködök átérzem miken mész át teljesen én is úgyan ezeken megyek át nap mint nap annyira elviselhetetlen a betegség nagyon tudnák orvost ajánlani itt az email címem ha érdekel otto.kiss@freemail.hu Anyáékon és a nővéremen kivül senki re sem számithatok az orvos sem erőlteti meg magát segíteni nem akar próbálok normálisan élni szedem a gyógyszereimet mindig dolgozom de semmi több nagyon egyedül vagyok és magányos a próblémámal évek óta

 

#14909 hatartalan hozzászólása: 2013.10.04. 17:31

Kedves Hetpottyos!

en is par eve..ugy tiz korul ..ezzel a diagnozissal elek.

az elso dolog amit ajanlanek, hogy ne internetes szemelyiisegteszteket kitoltve (probaltam, azert irom), vagy akar tunetekbol kiindulva diagnosztizald magad.Ez orvos vagyok, most a szakorvoskepzesemet vegzem, egeszz mas teruleten, engem is megkisertett az ondiagnosztika.De mar jo ideje inkabb az praktikus, hogy keresek valakirt, aki atlatja a helyzetet, a pszihiater pedig eldontheti a diagnozist, terapiat.

ez viszont jo meg akkor, mikor nem olyan eros az orveny, hogy mar az se erdekeljen, hogy mi tortenik veled, mi lesz, vagy (ahogy nalam tortent) miutan mar megint erdekel.Ezt most azet irom, mert tudom, milyen volt a `minden mindegy`allapot, es azt is, hogy amikor a legrosszabb volt, akkor nem kellett a segitseg .

akkor kellett, mikor mar ujra voltak olya pillanataim, hogy akarjak elni es kezdeni magammal valamit, es feltem, art ereztem, hogy most keptelen vagyok megtartani a kontrollt.Ez a betegseg egyik tunete nalam, vannak helyzetek, amikben a kntroll mar nem az enyem, tul erosek az erzelmeim, a fajdalom.es ilyenkor kell a segitseg, mert nem megy maskepp.

Sajnos konkret orvost nem tudnek ajanlani csak Marosvasarhelyen, ami gondolom nem praktikus szamodra.De jo lenne orvos, es most, mikor akarod, hogy segitsen.

szoritok neked nagyon, ha akarod, olvasd el a tortenetemet is es irhatsz privatba is.gyagyiorsolya@gmail.com cimre

gondolok Rad erosen

 

#14908 otto811 hozzászólása: 2013.10.03. 16:20

lehet vele jobb minöségü életet élni és dolgozni is lehet vele én vagyok rá a példa

#14907 otto811 hozzászólása: 2013.10.03. 16:19

Szia kedves Én is borderline vagyok  16 éves korom óta most 31 vagyok dolgozom és normális életet élek az orvosom azt mondta nekem van esélyem és 40 45 éves koromba kinőhetem ezt a többi borderlinesről hallotam én nem iszom nem dohányzom sosem csonkitotam meg magam még öngyilkos sem voltam engem gyógyszerrel karban tartanak sokat küszködök minden téren az életben főleg párkapcsolatban ha akarod megadom az orvosomat neked a borderlinét sokan össze tévesztik a skrizoféniával mert vannak hasonló tünetei én depressziós vagyok sorongok és alvászavarom is van rég óta megfelelő gyógyszert szedek rá be lehet állitani a gyógyszert és terápiával is ami szükséges egyéni csoportos kell kezelni orvossal együtt

Én sokat tudok a betegségről nagyon ha érdekel vedd fel veelm a kapcsolatot

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close