Szia!

Nekem is hasonló tüneteim voltak/vannak, de mostanában sokkal enyhébbek, szinte teljesen normális életet tudok élni.

Ez nálam már több éve (kb. 8 éve) tartó pánikbetegség, hol enyhébb tünetekkel, hol nagyon súlyos, szinte “alig tudtam létezni” tünetekkel.

Amikoris 2013. február tájékán megéltem a leglehetetlenebb időszakom. 2 hétig szinte azt sem tudtam, hogy hol vagyok, ki vagyok, mi zajlik körülöttem. Minden egyes cselekvés szörnyen megerőltető volt számomra. Ha fel is keltem nagy nehezen az ágyból, akkor nem kaptam levegőt, a szívem nagyon gyorsan vert, iszonyú rosszul éreztem magam. Olyan szintű feszültség lett úrrá rajtam, hogy szinte “megmerevedtem”, tudom, hülyén hangzik, de olyan érzésem volt, hogy nem vagyok ura a saját testemnek, bármikor leállhat a légzésem, stb. Erre a 2 hétre szinte teljesen magamba voltam fordulva, a külvilágot kizártam. Anyukám próbált rajtam segíteni, hiszen látta, mennyire magamba vagyok fordulva, nagyon rosszul érzem magam. Sajnos akármennyire is próbálkozott, pozitív szavakkal, mondatokkal, nem tudott rajtam segíteni.

Ezek után mindketten beláttuk, hogy sürgősen orvoshoz/pszichiáterhez kell fordulnom, még mielőtt teljesen felemésztene ez a “betegség”. Csak az volt a gond, hogy a leghamarabbi időpont csak 1 hét múlva volt. Úgy éreztem, nem fogom kibírni. Maga a pokol volt az az egy hét. De szerencsére letelt, aztán ott voltam, és pont ott jött rám egy pánikroham, aminek az orvos is szemtanúja lehetett. Azonnal adott nekem egy Rivotrilt (nyugtató), amit alig bírtam bevenni, mivel annyira remegtem, és nem kaptam levegőt (szinte küzdöttem a levegőért), de a doktornő mindvégig nyugodt volt, valószínűleg látott már ilyet, és tudta, hogy nem vagyok életveszélyben, amiről én meg voltam győződve. Megvizsgált, mivel ő neurológus szakorvos is egyben, és nem talált semmi neurológiai okra visszavezethető tünetet sem. Ekkor valamelyest már megnyugodtam, mivel a gyógyszer elkezdett hatni! Na meg a doktornő végre lelket öntött belém, ami szintén nagyon sokat számított. Megnyugtatott, hogy ez a betegség ilyen tüneteket produkál, amik természetesen nagyon kellemetlenek, de nem fogok meghalni, és van rá gyógymód.

Szerintem ez neked is beválna, mivel a tüneteink nagyon hasonlóak! Mindenképp keress fel egy pszichiátert (magánt, ami igaz, hogy nem kevés pénzbe kerül, nekem személy szerint 5000/alkalom, de ő csak veled foglalkozik 1 órán keresztül+ebben benne van a gyógyszer felíratása is), akihez eleinte valószínűleg hetente kell majd járnod, de kb. 1 hónap után 2 hetente, majd havonta, attól függően, hogy hogyan javul az állapotod. Ő majd mindenképp fel fog neked írni egy antidepresszánst (én Coaxil-t szedek, nekem ez vált be, naponta 3 szemet) és egy nyugtatót (pl. Rivotrilt amiből eleinte 3×1 szemet kell bevenni, később ezt lehet csökkenteni, ahogy érzi az ember… Én kb. 8 hónap alatt jutottam el arra a szintre, hogy mostmár a rivotril-ból csak 3×1/2-et veszek be, de volt olyan is, hogy elfelejtettem bevenni egész nap.

Szóval én ezt a módszert ajánlanám a figyelmedbe (pszichiáter+gyógyszer), és hidd el, pár hónap múlva sokkal jobban leszel! Én 8 hónapja alig mertem kimozdulni, és most Angliából írok neked, itt dolgozom jelenleg, és repülővel jöttem ide, ami a legnagyobb félelmem volt! (Azt hozzá teszem, hogy a repülőút előtt elkellett a 2 Rivotril segítsége :D.) Tehát ne keseredj el, ne add fel, már csak a családodra való tekintettel se! Fel a fejjel, ha megfogadod, amit írtam, hamarosan sokkal jobb lesz!

Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan ide: mariedavid1991@gmail.com!

Legyen szép napod!

iamme